2015 legjobb sorozatos snittjei

bscap0730.jpg

A Peak TV korát éljük: 2015-ben több mint négyszáz saját gyártású, szkriptelt sorozat került a tévéképernyőkre, és ez a szám csak tovább fog nőni. Most, hogy már boldog-boldogtalan sorozatokat készít, színesedik a tévés paletta, ami egyben azt is jelenti, hogy egyre többen aknázzák ki a sorozataik vizuális megvalósításában rejlő lehetőségeket.

Már az előző években is gondban voltam a legfaszább sorozatos snittek válogatásával, ám idén végképp a bőség zavarával küszködtem. Volt például egy olyan pont a latolgatás során, amikor a tavalyi győztes sorozat nem került volna be a legjobb tíz közé, pedig semmivel sem volt gyengébb az aktuális évadja (spoiler: végül bekerült).

Érdekesség az elmúlt évhez képest, hogy jóval kevesebb újonc képviselteti magát a listán: a 2014-es gyűjteménybe hét olyan sorozat is helyet szorított magának, amelyek tavaly debütáltak, míg az idei rangsorban megfordult az arány. A tavalyi listáról egyébként öten tudtak ismételni, míg van egy sorozat, ami zsinórban harmadszor követelt magának helyet.

Közel járt a bekerüléshez az Orange is the New Black bukolikus beállítása a fináléból, a Show Me a Hero tanácsüléseinek pattanásig feszült tömegjelenetei, a Rectify Edward Hopper-i magányt és melankóliát árasztó kompozíciói, illetve játékon kívül a BoJack Horseman lélegzetelállító animált montázsa.

Nagy szívfájdalmam, hogy hoppon maradt a Mad Men záróévadja, és biztos sokan számon fogják kérni a Fargo hiányát: hiába tartottam egységesen magas színvonalúnak, adós maradt egy konkrét snittel, ami megfogott volna.

És hogy akkor mik érdemelték ki az év tíz legjobb snittje címet? Öveket becsatolni, máris mutatom.

10.

bscap0709.jpg

The Knick 2x05 – Whiplash
Fényképezte: Peter Andrews

A Cinemax 1900-as évek elején játszódó kórházsorozata jelen írás idejekor bizonytalan jövő elé tekint. Nagy kérdés, hogy lesz-e a harmadik évad, s ha igen, vajon Steven Soderbergh visszatér-e a rendezői székbe (és persze egyúttal az operatőri meg a vágói szerepkörébe). Az biztos, hogy a második évad képileg semmivel sem nyújtott kevesebbet, mint az első, sőt: a fókusszal való játékot, a szereplők plánozását, a fény-árnyék kezeléseket, az akrobatikus hosszú snitteket vagy a drámai vágásokat még akkor is izgalmas volt figyelni, amikor a forgatókönyv gyengélkedett.

Adná magát, hogy egy látványos beállítást emeljek ki a sorozatból, hiszen nem szűkölködtünk a virtuóz megoldásokban, voltak horrorisztikus műtétek meg a szereplők lelkivilágát tükröző komplex snittek, ám végül rendre ennél az egyszerű képkockánál lyukadtam ki, amin az emancipáció küszöbén toporgó Elkins nővér (Eva Myles) egy szajhán végez nőgyógyászati vizsgálatot. A snitt nem rejt komoly tematikus jelentésrétegeket, nincs dramaturgiai szerepe: egész egyszerűen csak vicces, jópofán játszik a perspektívával. Néha nincs is többre szükség.

9.

bscap0453.jpg

Justified 6x01 – Fate’s Right Hand
Fényképezte: Stefan Von Björn

A Justified a záróévadjára gyönyörűen összekapta magát, és az utolsó tizenhárom részben magabiztosan kapcsolta össze mindazon motívumokat, amelyek végigkísérték Graham Yost westernbe ágyazott modern krimisorozatát: a régre visszanyúló, nemzedékeken átívelő viszályok, torzsalkodások, vérbosszúk a kentucky-i vidék rögös felszínére buzogtak, ahogy Raylan Givens rendőrbíró (Timothy Olyphant) mindent eldöntő leszámolásra készült ősellenségével, a mesterbűnöző Boyd Crowderrel (Walton Goggins).

A szezonnyitó nemcsak a párbeszédek vagy a cselekmény szintjén, hanem vizuálisan is nyomatékosította, milyen eltéphetetlen, ambivalens kötelékek fűzik a főszereplőket a gyökereirekhez, a szüleik által elkövetett bűnökhöz, az egész elátkozott térséghez. Amikor Boyd szembenéz a tükörképével, a bányászokat – köztük az őseit – ábrázoló fotóra vetül a képmása. A snitt megágyaz a rész végi fordulatnak, valamint magába foglalja a karakter múltját, jelenét és jövőjét, a sorozat teljes mikrokozmoszát. Harlanból még csak-csak meg lehet szökni. A múltunk elől? Esélytelen.

8.

bscap0742.jpg

You’re the Worst 2x09 – LCD Soundsystem
Fényképezte: Blake McClure

Az év egyik szerfölött kellemes meglepetése, hogy a rom-komok kliséit kiforgató You’re the Worst a második évaddal öles minőségi ugrást hajtott végre: a cinikus, maró gúnnyal átitatott, hullámzó színvonalú sorozat a „hogyan bír megmaradni egymás mellett két öntörvényű, antiszociális egyén” kérdést meglepően drámai és életszagú irányba vitte el, tűpontosan és kompromisszummentesen körüljárva a klinikai depressziónak egy párkapcsolatra gyakorolt hatását.

Aya Cash szenzációsan ábrázolta a depresszióban szenvedő Gretchen külső szemmel ijesztő apátiáját és a belülről átélt kilátástalanságot, amire példa a sorozat egyik legjobb része, a novellának beillő „LCD Soundsystem”, melyben a menekvést kereső Gretchen beleképzeli magát egy vadidegen, boldognak látszó pár életébe. A valóság azonban visszarántja, és magára marad az elveszettségével egy közértben, A bombák földjén áruházas jelenetét idézve meg: a gyógyszerektől roskadozó polc nyomasztóan tornyosul fölé, torokszorító módon érzékeltetve a szereplő sziszifuszi küzdelmét, a zárva tábla véglegességével központozva.

7.

bscap0506.jpg

Better Call Saul 1x01 – Uno
Fényképezte: Arthur Albert

Vince Gilligan ügyesen rácáfolt a szkeptikus véleményekre azzal, hogy a Breaking Bad spinoff-sorozata, ha nem is múlja felül az antihős-paradigmát betetőző anyasorozatot, szűkre szabott fókuszával, intim karaktertanulmányaival bizonyítja, hogy szuverén alkotásként is megállja a helyét. Ebben nagy szerepe volt Arthur Albert noiros beütésű, hűvös eleganciájú operatőri munkájának, aki mentora, a briliáns Michael Slovis örökébe lépve a nagy elődhöz méltó, ám attól markánsan eltérő képi világot teremtett a sorozat számára.

A Better Call Saulra gondolva először mindig a sűrű árnyékok jutnak eszembe, a klausztrofób tereket elnyelő, szereplőket fenyegető feketeség, mely puha csenddel telepszik rá a sorozat világára. A fenti snitten a bírósági beszédét gyakorló zugügyvéd, Jimmy McGill (Bob Odenkirk) maga is árnyék, árnyéka annak, akivé óhatatlanul válni fog, egy kisember, aki úgy érzi, többre hivatott, ám épp abba fog belebukni, hogy a túl nagy árnyékot próbál vetni. Az, hogy mindez egy vécében játszódik, tragikomikus, mint a majdani Saul Goodman sorsa.

6.

bscap0766.jpg

Hannibal 3x08 – The Great Red Dragon
Fényképezte: James Hawkinson

Íme, a sorozat, amit képtelenség letaszítani a listáról. A Hannibal a harmadik, s egyben utolsó évadjában levetkezte minden gátlását, és keblére ölelte az absztrakciót: Vincenzo Natali, Michael Rymer és a többi rendező csúcsra járatta a színtiszta képi történetmesélést, mely tobzódott a szubjektív pszichológiai terekben, kaleidoszkóp-szerű szexjelenetekben, az erőszakban és a konyhaművészetben megnyilvánuló szépség vizuális megjelenítésében.

Nagy kihívás volt Fullerék számára, hogy új életet leheljenek a Vörös sárkány sztoriba, amit már kétszer is adaptáltak mozgóképes formában. A történetet elindító nyolcadik részben Neil Marshall rendező és Hawkinson annyi művészi igényű, emlékezetes képet sorakoztatott fel, hogy alig tudtam választani közülük. Végül a fenti snitt egy hajszállal nyert a dialóg nélküli cold open groteszk pantomimjával szemben: szörnyfilmbe illő jelenet, ahogy a daruzó kamera körbejárja az éjfekete vérrel borított, hang nélkül tátogó vadállatot a prédája elejtése után.

5.

bscap0746.jpg

Marvel’s Daredevil 1x02 – Cut Man
Fényképezte: Matthew J. Lloyd

A borongós hangvételű, sötét Daredevillel a Netflix először merészkedett a Marvel terepére, és a sorozat neonfényben úszó, szuggesztív képsorai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a képregényrajongó közösség pozitívan fogadta. A sorozat másik nagy erénye az akciójeleneteiben rejlik: a Banshee, a The 100, vagy korábban a Southland bizonyította, hogy a kis képernyőn is lehetséges profin koreografált, dinamikus akciót rendezni, és a Daredevil alkotói rögtön a második részben emelték a tétet.

Matt Murdock, a vak ügyvédből lett igazságosztó küldetése egy orosz gengszterek által elrabolt gyereket megmentésére irányul, ami egy Oldboy által ihletett, vágás nélküli verekedésbe torkollik. A kamera képtelen szögekből, virtuóz mozgással követi Murdockot a szűk térben; mesteri a jelenet ritmusa, Murdock néha eltűnik a képből, idővel kifárad, meg-megpihen, majd újból akcióba lendül. Megszaporodtak a tévében az egysnittes jelenetek, de ez több puszta gimmicknél: Lloydra és Phil Abraham rendezőre (aki tavaly mesterhármast húzott a Mad Men "Lost Horizon"-jával és az Orange is the New Black fináléval) a dél-koreai előd is büszke lenne.

4.

bscap0765.jpg

The Leftovers 2x05 – No Room at the Inn
Fényképezte: Todd McMullen

Damon Lindelof és csapata úgy döntöttek, a merészség lesz a jelszavuk a The Leftovers második évadjában. Az eredmény őket igazolta: tíz zavarbaejtően tökéletes, invenciózus epizód született, amelyek fragmentált szerkezettel, érzelmi logikával, meglepő betétdalokkal és páratlan alakításokkal emelték a panteonba a szériát. A kamera könyörtelenül kapta lencsevégre a bonyolult érzelmeket, olykor tévétől szokatlan szuperközelikkel örökítve meg azokat ("Lens").

A választásom azonban pont egy olyan snittre esett, ahol a kamera távol marad tárgyától, Matt Jamisontól (Christopher Eccleston), aki haza próbál szökni magatehetetlen feleségével az ígéret földjére, Jarden városába. A pap epizódja hemzseg a keresztény utalásoktól, csak ez az egy snitt egyszerre idézi meg Jób könyvét, a Paradicsomból való kiűzetést, és a vízözönt. A kamera megáll a csatorna szájánál, nem követi tovább Jamisont, magára hagyja, csak az árnyékát látjuk a csatorna falára vetülni, ahogy elkeseredetten döngeti a zárt kapukat, mígnem az áradat - biblikus csapás - rituálisan megtisztítja.

3.

bscap0568.jpg

Looking 2x01 – Looking for the Promised Land
Fényképezte: Xavier Grobet

A méltatlanul hamar elkaszált HBO-sorozat, a három meleg barát San Franciscó-i életéről szóló, varázslatos hangulatú Looking két évad között operatőrt váltott, mivel az első évadot jegyző Reed Morano elment megrendezni az első filmjét. A stafétát az a Xavier Grobet vette át, aki a kétezres évek egyik legszebb sorozatát, a szintén HBO-s, szintén csak két évadot megélt Enlightenedet fényképezte (szerepelt is vele a 2013-as listámon). Nála jobb embert nem is találhattak volna a feladatra: részről részre bizsergető képsorokkal ajándékozott meg minket.

A szezonnyitóban Patrick, Dom és Augustín – plusz a negyedik testőr, Doris – elvonulnak egy hétvégére egy erdei faházba, hogy kiszabaduljanak a hétköznapokból. Grobet felvételei gyönyörűen közvetítik a természeti idillt, s amikor a csapat egy titkos erdei buliba keveredik, olyan, mintha mesevilágba csöppennének, tündérek és koboldok közé. Az epizód csúcspontja egy lassított fárt a Sisters Sledge "Lost in Music” című himnuszára: együtt sodródunk a tömegben a kamerával, sorban érintve a drogos kábulatban önfeledten táncoló szereplőket, és meglepetésként ér, hogy a végén egy ismerősnek látszó sziluetten állapodunk meg, valakin, akinek nem kéne ott lennie, bár szeretnénk, ha ott lenne. Mágikus, eksztatikus, felejthetetlen snitt.

2.

bscap0743.jpg

Mr. Robot 1x08 – eps1.7_wh1ter0se.m4v
Fényképezte: Tod Campbell

Sam Esmail újonc sorozata, a Mr. Robot messze nem tökéletes, mind a cselekmény, mind a felépítése recseg-ropog, ám az egységes, formabontó rendezői vízió, a hajszálpontosan megtervezett kompozíciók, a negatív tér szokatlanul leleményes használata feledteti a gyerekbetegségeket. A képkivágások következetesen áthágják az olyan bevett szabályokat, mint a szimmetria vagy az aranymetszés: a szereplők kiszorulnak a keretből, s ez a disszonancia ránk is átragasztja a főhős hacker, Elliot (Rami Malek) paranoiáját.

Elliot idegösszeomlása a nyolcadik részben tetőzik, miután egy sokként ható csavar kirántja alóla a talajt. Ahogy hazafelé utazik a metrón – a tömegközlekedés az üldözési mánia visszatérő színtere a sorozatban –, a téboly szabályosan szétfeszíti a sorozat kereteit: az ugrásszerű vágások, a rángatózó kamera képi formába önti az őrületet, majd Elliot egyszer csak a kamerába néz, szemkontatktust létesít velünk, megtöri a negyedik falat, ránk rivall, és a földhöz vágja a kamerát. Senkitől nincs biztonságban, még mi is megfigyeljük: sorozat így még nem szembesített azzal, milyen érzés lehet egy fiktív szereplőnek, hogy kukkoljuk, és milyen érzés nekünk, hogy bűnrészesek leszünk az őrületbe kergetésében.

1.

bscap0764.jpg

Transparent 2x01 – Kina Hora
Fényképezte: Jim Frohna

A Jeffrey Tambor által alakított transznemű Maura és nárcisztikus, mégis szerethető családja már tavaly is előkelő helyet foglalt el a toplistámon, a második évad viszont egyenesen az aranyéremig repítette, mert olyan bámulatos megoldásokkal élt, amikkel más sorozatnak még csak eszébe sem jutna próbálkozni. Miközben a szereplők nemi identitásukat, szexuális irányultságukat puhatolják, a sorozatot belengi egyfajta mágikus realizmus, vizuális képzettársítások kötik össze az egyéni sorsokat, sőt, még a család múltját is bevonják a játékba, ami a náci hatalomátvétel idején játszódó berlini flashbackekben bontakozik ki.

A szezonnyitót Todd VanDerWerff, a Vox kritikusa minden idők egyik legjobb sorozatepizódjának kiáltotta ki, és hajlok rá, hogy egyetértsek vele. A legtöbb írás a nyitójelenetet emelte ki, ám engem a zárósnitt vágott földhöz, de úgy, hogy azóta sem térek magamhoz. Egy kínosan kisiklott esküvőt követő, pasztellszínű hajnalon az operatőr előbb kocsizva halad végig a stilizált, színpadi díszletnek látszó, egyforma szállodai szobákban megpihenő családtagokon – ez a snitt is megérdemelné az első helyet –, majd a legfiatalabb Pfefferman, Ali kilép az erkélyre. Vágás, közeli: sugárzik az arca. Miért? Mit remél? Ki tudja.

És ekkor váltunk a fenti kétalakos snittre: Ali mögött ott ül egy széken az a rejtélyes transz nő, aki az esküvőt megszakító berlini flashbackben tűnt fel. Nem tudom pontosan megmagyarázni, miért kavar fel ennyire ez a képkocka. Talán a felvillanyozó asszociáció teszi, ahogy jelen és múlt egyetlen időpillanatban összecseng. Talán Alice Boman elektronikus balladája gerjeszt sajgó érzelmeket. Vagy az a spiritualitás, amivel Jill Solloway megfesti a sorozatot. De talán meg sem kell fejteni. Talán épp az a lényeg, hogy a Transparent vizuális költészete még előlünk is rejtett húrokat pendít meg mélyen legbelül.

És bennetek melyik snittek maradtak meg a 2015-ös sorozatokból?

Egyéb linkek: