Marnie útja a boldogság felé egy váratlan fordulatot vesz, de végre helyrehozza az évadban hozott legnagyobb hibáját.

A lányok mindent tudnak, amit a fiúk úgyhogy a Csajok névre keresztelt sorozat is bármelyik pillanatban meglepheti a közönségét egy váratlanul álomszerű és szórakoztató epizóddal. Csak egyetlen szereplőre koncentráló epizódot láttunk, már korábban is, legemlékezetesebb talán Hannah szexhétvégéje Patrick Wilson társaságában (Nem véletlen, hogy a két részt, ugyanaz a fickó vezényelte le.). Ennek ellenére, ha csak papíron látja az ötletet, valószínűleg senki nem gondolta volna, hogy egy Marnie-ra koncentráló epizód ennyire nagyszerű tud lenni.

Egyre inkább az a kritikai konszenzus, hogy az ötödik a Girls legerősebb és legkiforrottabb évada, nem számít, hogy a központi témák vagy maguk a karakterek, rajzfilmfigurákhoz hasonlóan, gyakorlatilag semmit sem változtak. Az ötödik évad hatodik része egy sokak számára ismerős érzést és fantáziát mutat be, annak a szépségeivel és árnyoldalaival együtt, hogy aztán jöjjön ugyanaz a lemez ("Marnie egy lépéssel közelebb kerüljön a valódi önmagához"). Apró (és üdítő!) változásokat szerencsére észrevehetünk rajta és az epizód épít is erre. Rávilágít, hogy hiába áll ezekhez máshogy, "a felszín alatt található lényeg", ugyanaz maradt.

Ez a néhány kép összefoglalja az epizód legfontosabb eseményét.

Egy meghatározó közelivel kezdünk Marnie arcán, egyértelműsítve, hogy következő 20 egynéhány percben szinte a fejében járunk. Majd vált a kamera és a korábban elkezdett, de végül lerombolt metaforisztikus falat ismét remekül használja Dunham és Shepard. Egyértelműbbé teszi a számunkra, hogy fal van közöttük, de hogy súlyosabb legyen a helyzet Marnie fejhallgatóval ül a gépe előtt, teljesen ignorálva az egy szál gatyában gitározó Desit. A dialógusból pedig az derül ki, hogy a kapcsolat tényleg halott, teljesen másik bolygón vannak, hiába ülnek látszólag ugyanazon az ágyon. Az epizód végére Desi szemmel láthatóan is magára marad majd. Az önzőség mint "központi  téma" természetesen előkerül: a legnagyobb baj Desivel, hogy csak saját magával foglalkozik. De ez kellett Marnie-nak, aki egyre közelebb kerül "a megoldáshoz", hogy a saját önértékelése miatt keveredhetett ebbe a kapcsolatba és elég árulkodó, hogy a saját apja az esküvőjére sem jött el.

A veszekedés után Marnie elindul és megtanulja, hogy ha csak cél nélkül, melegítőnadrágban indul el az ember egy New York-i sétára, akkor csodák történhetnek vele. Itt ismét az álomszerűség jön a képbe, de a Girlsnek továbbra is jól áll, hogy lazán kezeli a való világban jelentkező korlátokat. Pont Charlie előtt sétál el, aki eléggé megváltozott, mióta utoljára láttuk. Valamennyire azt is sugallja az epizód, hogy Charlie élete kisiklott a szerelme nélkül. Persze ott van az édesapja öngyilkossága, mint másik lehetséges ok. Akárhogy is, elég sötét helyen találjuk Charlie-t, akit érdekes módon az előző epizódról írt recapjében Joshua Alston Frannel állította párhuzamba, és nem véletlenül. Annak idején Charlie volt az elviselhetetlenül jófej barát, akinek a kedvességével nem tudott mit kezdeni Marnie. A mostani epizódban pedig egyértelművé teszi az epizód, hogy milyen kapcsolat van a két férfi között az életében: egyik végletből a másikba került.

Charlie mostanra nem az a jófiú, sokkal inkább egy morgós, megcsúszott drog dealer, aki még tudja, hogy mit csinál. Persze nem mindig, de az első benyomás rejtélyes, de pozitív, ahogy a semmiből feltűnve fényes délután egy party-ba invitálja Marnie-t. Az először nem egyértelmű, hogy ide ő kokaint eladni érkezik. Nem igazán világos, hogy mi történt volna a tréning ruhás Marnie-val ha megpróbál bejutni, mert Chalrlie-t simán beengedték farmerben. De könnyen felfogható ez is finom tematikus kommentárnak a sorozat részéről.

A nőket csak kurvaként engedik be egy ilyen helyre, egyébként esélyük sincs, a férfiak viszont akárhogy kinézhetnek, pláne ha ők árulják az anyagot.

Úgy is könnyen értelmezhető, hogy kárpótlásképpen újra a királynőjeként akarja kezelni. Marnie-nak mondjuk nincs szüksége "megmentőre", simán feltalálja magát és kiszed néhány száz dollárt Charlie ügyfeléből és hihetően eljátssza, hogy ő amúgy kurva escort, aki ebből él. A rövid kitérő után hatalmasat esznek a pénzből (a közös pizzaevés utalás egy korábbi randijukra) majd táncolnak, végül pedig csónakáznak a Central parkban. Az álomszerűséget mintha megtörné, hogy csókolózás közben beleesnek a vízbe, de ez valójában egy metafora, illetve a vízben levegő Marnie képe is ugyanúgy beleillik az álomszerűségbe, ha ez nem lenne elég akkor még a víz sem büdös vagy szemetes.

Azért metafora, mert később látjuk, hogy miután túl közel kerülnek és Marnie beleélné magát a fantáziába, hamar valami kijózanítja. Ez pedig Charlie drogfüggősége, amit apró jelekből már korábban is sejteni lehet, de megtalálni a fecskendőt meg a gumicsövet még inkább felriaszt, mint beleesni a csónakázótóba a hold fényében. Vagy Charlie nem az az ex, akivel csupa jó dolog történt a szakítás után és az ember arról álmodozik, hogy milyen lenne újra összejönni és elszökni vele. Szerencsére a történetben nem is ő a lényeg, hanem Marnie így nem is engedi meg magának az epizód, hogy esetleg aggódjon a fiúért, aki az amúgy veszélyes foglalkozása ellenére sem tudja megvédeni magát.

A rablásuk is bőven metaforisztikus, Marnie-nak "el kellett veszítenie mindent, hogy tisztán lássa saját magát". Ehhez még hozzájött a kezdő és béna rabló, akivel szemben Charlie elég hamar feladta a harcot. Ez is segített Marnie-nak felismerni, hogy milyen keveset jelentenek neki a birtokában található tárgyak. Ahhoz képest is változás, hogy milyen felszínesen láttuk korábban viselkedni. Az is beszédes, hogy mikor Charlie-nak foglalja össze a nagy napot, akkor az esőre és az édesapja hiányára koncentrál.

A korábbi Marnie valószínűleg nem azt mondta volna a folyosón található zuhanyzóra, hogy "cool".

Még ha nem is ilyen álomszerű körülmények között, de saját magunk jobb megismerése vagy felismerése egy nehezen megfogható érzés, ami ritkán történik meg egy olyan jól megfogalmazott álomban, mint ez az epizód. Ettől még nagyszerű nézni, ahogy Marnie ráeszmél, hogy miért került ebbe a helyzetbe Desivel, hogy milyen mély önértékelési gondjai vannak és hogy itt az ideje visszalépni a start mezőre. Ezt pedig semmi sem jelképezi jobban, minthogy a rész végén szó nélkül befekszik a szundító Fran és Hannah mellé. A barátok a család, amit mi választunk, Marnie-nak pedig jelen helyzetben hozzájuk és nem az édesanyjához kellett fordulnia. Kíváncsi vagyok, hogy a sorozat záróakkordja mit tartogat a számára. Ugyanis egy pillanatra sem felejtettük el, hogy azért ő is tud legalább olyan önző lenni, mint Desi. Ahogy kiöntötte a lelkét a bolti eladónak az epizód legGirlsösebb pillanata volt. Mégis időről időre ki tud ebből törni, a figurájának apró változásai teszik igazán emlékezetessé a Panic in Central Park-ot.

Egyéb felfedezések:

• 
  A zene nagyon hangsúlyos a részben, több csúcspontot is ki lehetne emelni, de nálam az Ellie Goulding dal a végén, lett a nyertes.

• A bevezetőben is emlegetett kritikai reakción azért is lepődtem meg, mert a negyedik évad után felmerült bennem, hogy nem írok minden héten a sorozatról. Jó, hogy meggondoltam magam. (Az is kellett hozzá, hogy a Vinyl messziről olyan unalmasnak nézzen ki.)

• Annyi a finom részlet az epizódban, például, hogy Marnie beburkolózik, Desi szinten meztelen, sír, minden lehetséges szempontból két végletet testesítenek meg. Ugyanilyen szép a metrózó Marnie képe, aki szó szerint két megálló, lelkiállapot között van és azt nézzük, ahogy túljut rajtuk.

• A legdurvább részlet az epizódban a mezítláb hazasétáló Marnie. Budapesten biztos nem tennék meg túl sokat mezítláb, feltételezem New Yorkban sem jobb a helyzet.

• Egy több történetet bemutató, azokat finoman összekapcsoló, epizód nagyon jó tud lenni, de egyre inkább azt gondolom, hogy a sorozatoknak gyakrabban kellene egyetlen szereplőre, nézőpontra koncentrálni.