Fanboy Híradó: Girls 5x07 - Hello Kitty

being-judged-girls.jpg

Eljött végre az igazság órája és Jessának meg Adamnek vállalniuk kell a társaság előtt a kapcsolatukat. A tűzijáték azonban elmarad, a közönség pedig szótlanul mered maga elé a látottak után.

Az érintettek eléggé képtelenek felnőttként kezelni a helyzetet, hogy Jessa összejött Hannah egyik exével. Így pedig maga az epizód sem tudja ennek a jelentőségét igazán bemutatni. Persze valahol érthető, hiszen már nem beszélhetünk egy klasszikus, összetartó négyes bandáról, de az is elég durva, amit Marnie mond, akinek a szemében Adam és Jessa a másodrangú barátok közé tartozik. Vagyis ez igazán csak Hannah világát rengeti meg, az övét azért elég rendesen, és mikor ott áll előtte Adam és Jesa, akkor hirtelen nem is tud mit tenni vagy mondani.

Ahogyan az ex-barátja, illetve az ex-barátnője sem és nyilván érzik a helyzet súlyát, de ezzel együtt hihetetlen kudarcot vallanak, ami az alapvető emberi tisztességet illeti. Egy dolog összejönni egy barátnő exével, de legalább sokat árul el az emberről, hogy hogyan viselkedik miután kiborul a bili, Jessa és Adam pedig még a minimálisat sem teszik meg. Mondjuk, ahogy megismertük őket, tőlük ez a természetes várható reakció, nem is a meglepetés volt a cél. Inkább Hannah-tól várná az ember, hogy kiprovokál valamit a többiekből, de annyira alapjaiban rángatja meg a dolog, hogy képtelen bármire.

Vele kezdődik és végződik az epizód, a kezdés pedig még a Girlshöz képest is egy problémás jelenetben mutatja őt. A dialógus ügyesen van megírva, kiderül belőle, amire egyébként is gondolhattunk volna, hogy a tanárok klikkje egyáltalán nem fogadta be Hannah-t, illetve hogy ő sem tett meg túl sokat azért, hogy kivívja a kollégái rokonszenvét. Itt egyébként ismét jól tetten érhető, amit az egész évaddal kapcsolatban szajkózok, hogy az álomszerűség véglegesen átvette az irányítást a sorozat felett. Érdekes kérdés, hogy meddig sikerül megtartani az egyensúlyt, ugyanis a lábait az igazgatónak széttevő Hannah úgy értékeli a helyzetet, ami teljesen ártalmatlan. Sőt Frannek azt mondja, hogy a vagina erejét konkrétan arra kellene használni, hogy háborúkat nyerjenek vele. (Rögtön ilyen cikkek jutottak az eszembe.) Amit Hannah csinált az szexuális visszaélés, amiről az emberek a szégyen miatt képtelen beszélni, Hannah hozzáállása, aki szerint ez teljesen rendben van. Ezek után pedig megemlíteni azt, hogy nem lett belőle hirtelen Bill Cosby, egyrészt durva, másrészt pedig felhívja a figyelmet a háttérben megbújó egyik témára.

Egy alternatív színházi előadás, amiben Adam is szerepel, tereli egyetlen helyszínre a szereplőket. Ez rengeteg lehetőséget ad a készítőknek történetmesélési szempontból, a témákat, illetve a beállításokat tekintve is. Az ötlet és a kivitelezés azonban utólag azt az érzetet kelti, hogy nem hoztak ki mindent belőle. A darab témaválasztása és elbeszélési módja eleve különleges és fogalmam sincs, hogy az ehhez hasonló alternatív előadások mennyire elterjedtek. A legérdekesebb, hogy a gyilkosság helyett azokról a szomszédokról szól, akik hallották, hogy egy fiatal nőt meggyilkolnak, mégsem tettek semmit. Ez eleve egy érdekes kommentárja annak a trendnek is, hogy Amerikában egyre népszerűbbek a megtörtént bűneseteket feldolgozó különböző alkotások.

vlcsnap-2016-04-05-19h55m30s122.jpg

vlcsnap-2016-04-05-19h55m14s209.jpg

A helyszínt leglátványosabban arra használja, az előző epizódot is dirigáló Richard Shepard rendező. Az épület lehetőséget ad arra, hogy nagy térben jelenjenek meg a különböző kulcsszereplők, a kamera mozgása pedig a lehető legegyértelműbben mutatja be, ahogyan Hannah összeköti a fejében a pontokat. Olyan felismerésnek tűnik ez, amit az ember már korábban is sejtett, csak nem döbbent rá, míg nem volt ott a szeme előtt. Ezt pedig tökéletesen átadja a kameramozgás. Sajnos azonban ez az egyetlen igazán látványos használata ennek az egyébként nagyszerűen kitalált helyszínből. Apró érdekességek azért adódnak, a meggyilkolt hölgy állítólag leszbikus volt, Adam karaktere sejthetőleg meleg. Az erőszakos táncoláson túl nem tűnnek túl érdekesnek a középpontba állított szemtanúk.

Az viszont nagyon fontos, hogy a nézők konkrétan benne vannak a jelenetben, cserébe egyszerre csak egy "életet" tud közelről megfigyelni, ami megadja a lehetőséget, hogy együtt érezzen velük a néző, amellett, hogy nyilván elítéli őket, amiért nem tett semmit. Az egész az epizód hátterében zajlik, Ray az egyetlen, aki felnőttként és a művészet iránt érdeklődőként viselkedik. A többiek saját magukkal vannak elfoglalva, de túl egyszerű lenne kitenni az egyenlőségjelet, hogy az emberek ekkor régen is túl önzőek voltak, hogy segítsenek egy szerencsétlen nőn, akit épp megtámadnak. A Cosby említés az epizód elején ráadásul azért is súlyos, mert az az ügy is azért lett igazán megdöbbentő, mert sokan tudtak róla, mégsem tettek semmit.

Innen Magyarországtól persze nehéz megérteni, hogy Cosby pontosan mit jelentett az amerikai emberek számára, Bill Cosby, vagyis inkább az általa eljátszott fiktív karakter. Ezt a kitérőt pedig azért gondoltam fontosnak, mert nem véletlenül a b-szál az epizódban mindentől függetlenül zajlott. Elijah nagyszabású party-ra érkezik Dill-hez és azt gondolja, minden a legnagyobb rendben van, míg ki nem derül, hogy az új szerelme pontosan abban "a híres csélcsap macsó" szerepben tetszeleg, aki mindig azzal dug, akivel éppen kedve van. Sajnos maga a történet szinte fájóan kiszámíthatóan alakult, ahogy Elijah szóba elegyedett egy másik vendéggel sorbanállás közben, pontosan lehetett tudni mi következik. Ez pedig annyira nem megszokott a sorozatban és sajnos nehéz enyhítő körülményt találni, hogy ez ebben a formában, miért fért bele az epizódba. Itt a meleg közegnek egy elég tipikus példáját látjuk pénzzel és hírességgel kombinálva. Viszonylag gyakran jutnak el oda az ilyen történetek, hogy a monogám kapcsolat nem túl menő a melegek között. Ezek után pedig nem meglepő, hogy az Emmy-díjas tévés, aki a munkája miatt össze-vissza utazgat, nyilvánvalóan nem lesz hűséges egy Elijah-hoz hasonló átlagos fickóhoz, így válik el a tündér mese a valóságtól, ezen a szálon. Persze, ahogy véget ér az epizód és a fáradt és részeg Dill csak visszakuncsorog hozzá és ahogy elalszik, az végső soron emberivé teszi. De ez még nem változtat a tényen, hogy Elijah nem az egyetlen, hanem egy örökbefogadott fiú, akit könnyű lecserélni.

vlcsnap-2016-04-05-19h57m44s195.jpg

A Girls-zel kapcsolatban mindig érdekes volt, hogy ezeken a figurákon keresztül mennyire tud mindenféle univerzális témákat bemutatni. Általában az érzéseket sikerült átadni. A múlt héten is nem a kalandnak a részletei voltak az érdekesek, hanem az, hogy Marnie a körülmények hatására új szemmel tudott nézni az életére. Ezek voltak az igazán fontosak, amellett, hogy néha azért nevessünk, mert a szereplők képtelenül viselkednek, máskor pedig túlságosan is magunkra ismerünk a karikatúrák mélyén. Itt ez a remekül kitalált darab, amiben ott volt a lehetőség, hogy sokat adjon, de egy részét letudja annival, hogy lássuk: az új Marnie legtöbbször, még mindig ugyanannyira kibírhatatlan, ahogy eddig. Vagy hogy Ray továbbra is benne lenne a kapcsolat felmelegítésében. Nem lesz olyan egyszerű továbblépnie, mert a Desivel közös zenei karrierjét nem bontotta fel, így továbbra is rengeteget kell együtt dolgozniuk és ami a kapcsolatban probléma volt, az valószínűleg itt is visszaköszön majd, úgyhogy Marnie nincs még teljesen túl ezen a Desinek elnevezett problémán.

Ahogy valószínűleg a Hannah-Jessa-Adam háromszög sincs még túl a konfliktuson és azért, mert elsőre még nem igazán vállalták a következményeket, a hátralévő részekben valószínűleg szembe kell nézniük ezzel. Kíváncsi vagyok, hogy a Girls utolsó évadában teljesen szétszakítják-e a szereplőket és epilógusként kezelik, mint mondjuk a Mad Men esetében, hogy még bevállalósabb és különleges epizódokat készítsenek. Bátor döntés lenne a mostani évadot a tulajdonképpeni lezárásnak tekinteni, a következőt pedig csak a búcsúzásra használni. Ahogy az életükben tartanak, elég hihetően megindokolható, hogy mindenkit elsodorjon New Yorkból a sorozat, vagy ha városban maradnak, akkor sincs arra szükség, hogy egymás életének részesei legyenek. Ahhoz először elő kell szedni a lappangó feszültséget, ami már most megvan. Kérdés, hogy tanultak-e bármit a szereplők, hogy normális módon zárják le az életüket és búcsúzzanak el a másodrangú barátaiktól.  

Egyéb felfedezések:

  • A zenei végződés ezen a héten is telitalálat.
  • Ugyan nem ismertem névről a Grey’s Anatomy zenéjéért felelős producert, de az biztos, hogy a sorozat életében mindig is nagyon fontos volt a megfelelő zenehasználat. És igen ebben vastagon benne van, hogy túlírt és túlságosan nyálas, lassú, gitárzenéket használjanak az eleve melankolikus jelenetek aláfestéséhez.
  • Azért ahol lehetett igyekezett összekapcsolni a különböző témákat a sorozat. Van benne valami fura, ahogy Desi és Marnie annak örülnek, hogy olyan jelenetben szól majd a számuk, amiben valaki meghal.
  • Desinek fogalma sincs a Grey's Anatomy-ról valójában?
  • Az előző epizódban látott "közös ágyon ülünk, mégis külön univerzumban vagyunk" szép ellentétét mutatta a mostani rész. Fal helyett ezúttal Hannah volt ott extra tartalomként. Ezek után tűnik úgy, hogy érzelmileg megszűnt a kapcsolatuk érzelmi szinten, szakmailag azonban továbbra is nagyon erős.
    vlcsnap-2016-04-05-19h58m20s44.jpg
  • A kezdőjelenet kapcsán azért újra felmerül, hogy Lena Dunham azért igyekszik rálicitálni a korábbi döntéseire, hogy még megosztóbb és durvább dolgot tehessen meg karaktere a képernyőn.
  • Elég egyértelmű, hogy a kapcsolatuk Frannel halott, de valahogy most először jelent meg úgy a pasija, mint akinek tényleg egy sokkal jobb csajjal kellene járnia, mint Hannah. És itt bárcsak a külsőről lenne szó elsősorban.
  • Az olyan apróságokat nagyon szeretem, hogy a darab kulcsfontosságú szobrát viszik el a várakozó Adam és Jessa előtt.
  • Természetes, hogy Ray-jel azonosulok a sorozatban, hát nem az a természetes reakció egy ilyen darab után, hogy hazamegy és kiolvassa az internetet? Pláne azután, hogy Marnie teátrális körülmények között bevallotta, hogy most egyedül kell lennie.
  • Tekintettel arra, hogy a darabban szereplő áldozatot Kitty-nek hívják, az epizód címválasztása elképesztően cinikus.
  • “I’m sorry, I’ve been a little too busy Yelping divorce lawyers to worry about the sex lives of our second-tier friends.”