Better Call Saul 2x09 - Nailed

better-call-saul-episode-209-mike-banks-935.jpg

A Jimmy és Chuck közti hidegháború eléri a tetőpontját, de ekkora katasztrófára nem számítottunk. Ebből a csávából vajon hogy másznak ki a szereplőink? A Better Call Saul 2. évad utolsóelőtti részének naplója.

Fega: Ha korábban gyomrosokat osztott ki a sorozat, akkor nem tudom, hogy a mostani epizódra pontosan, mi a megfelelő hasonlat. Első nézés után valószínűleg nem is tudtam volna összefüggően leírni a gondolataimat a részről, annyira meglepődtem. Korábban már leírtam a Better Call Saul kapcsán, hogy mi az első elvárásom a tévésorozatoktól, mégpedig, hogy valamilyen erős érzést keltsenek bennem. Nos az utolsó előtti epizódban ezt kimaxolta a Better Call Saul.

Az utolsó előtti rész legendája a The Sopranos-tól származok, ahol minden fontos évad végi csavart itt sütöttek el, hogy a fináléra már csak a következményekkel való megbirkózás maradjon. Ezek után számítottam valami erősre, de még így is sikerült meglepődnöm. Persze fogalmunk sincs róla, hogy mi lesz Chuck sora, de ez a fejre mért ütés pontosan olyan, amivel a készítők nem árulnak el túl sokat, mert a haláltól elkezdve a bénuláson át, számtalan bajjal járhat. Itt pedig képbe jön az, hogy Saul életében sem Kim, sem Chuck nincsenek jelen, szóval, ahogy a Slippin’ Jimmy szakasz lezárul az életében, úgy a velük kialakított kapcsolat is átalakul.

A sorozat pedig egyetlen dolgot tökéletesen tud, mégpedig kiéheztetni a nézőt, aki a sorozat jellegéből adódóan tisztában van vele, hogy az az atombomba mindjárt felrobban, hogy aztán meg is történjen a detonáció, de a lehető legtöbb várakozás után. Vegyük csak a cold opent, ami nem volt olyan virtuóz, mint a múlt héten, ettől függetlenül volt benne néhány finom megoldás. Ilyen apróságokra gondolok, mint hogy a teherautó mindig balról jobbra, vagy felénk halad, Mike meg pont az ellenkező irányba vagy hátrafelé. Aztán jó előre látunk mindent, még egy egészen egyértelmű kép is belefér, ami egy kaktuszra fókuszál, a háttérben pedig elmegy a jégkrémes autó, hogy tudjuk mire számítsunk. Nagyon lassan jön csak el a várva várt pillanat, mikor felszalad az útra az a tüskés kígyó. Mike pedig egy nagypapakorú Batman, aki azt gondolja, hogy ezzel a tervvel garantálni tudja, hogy jó sok pénzhez jusson úgy, hogy közben senkinek sem esik bántódása.

A végén azonban kiderül, hogy ha a kartellről meg Hector Salamancáról van szó, akkor az ártatlan életek mindig veszélyben vannak. Most teljesen kamerán kívül történtek az események, de közben biztos, hogy nagy hatást gyakorolnak majd Mike-ra. A legkegyetlenebb dolog, mikor egy jószándékú és naiv embernek kell meghalnia pusztán azért, mert rosszkor van rossz helyen. Peter Gould több pattanásig feszült szópárbajt is belesűrített a részbe, ebből az egyik, amit Nachóval folytat Mike, ahol ezek a piszkos részletek kiderülnek. Az is fontos, hogy Mike-ot jelenleg gyengévé és beazonosíthatóvá teszi a tény, hogy nem hajlandó meghúzni a ravaszt. Ha lelövi a sofőrt, talán saját lelkén nehezít, de a helyzete könnyebb lett volna. Mike viszont úgy van, mint Jimmy, aki megfogadta, hogy soha többé nem lesz tisztességes. Persze épp fordítva, hiszen nem akarja többé önző okokból gyilkolni.

Ezt egyre kevesebb ideig engedheti meg magának, de itt muszáj kitérnem Nachóra és szeretném, ha majd te is leírnád róla a véleményed, Gaines. Ugyanis ő a sorozat egyik fontos mellékszereplője, akivel eddig alig történt valami igazán meghatározó. Ott van bekészítve, mint akinek majd egyszer csak eljön az ideje, de egyre kevésbé értjük, hogy mire is kellene számítani. Az első évadban még kíváncsi voltam rá, de az utóbbi néhány rész nem a megfelelő irányba terelte az ügyét. Nyilvánvaló, hogy őt külön kell kezelni Hectortól, de közben meg mégsem játssza elég nyilvánvalóan az áruló játékot. Ehhez jön hozzá, hogy nem ismerjük az életét vagy a mozgatórugóit, Mike-on keresztül látva pedig csak annak tudunk szurkolni, hogy tűnjön már el végre a képből. Nem biztos, hogy ez a készítői szándék vele kapcsolatban. Te hogy érzed, Gaines? Pont elég, amit kaptunk belőle és később majd meghálálják a készítők a bizalmat? És mire számíthat ő pontosan a Mike-kal való együttműködésből?

better-call-saul-episode-209-jimmy-odenkirk-2-935.jpg

A szóváltásuk azért volt igazán érdekes, mert rávilágított azokra a tulajdonságokra, amik meghatározzák Mike-ot és egyben azt is jelenti, hogy ezekkel, mint az unokájával vissza lehet élni. A klasszikus felállás, amiben két kemény fiú egymás szemébe néz és nem tudjuk, meghúzzák-e a ravaszt, most sem okoz csalódást. De sehol sincs ahhoz képest, amit Chuck dolgozószobájában látunk Kimmel és Jimmy-vel kiegészülve. Mielőtt rátérnék, ki kell emelnem az epizód hihetetlen pontos felépítését, aminek sikerült elérnie, hogy a sorozat kvázi főgonoszának számító Chuck-ot megsajnáljuk. Szisztematikus kínzásnak vetik alá, kezdve azzal, hogy az arcába robban a meghallgatás, amire úgy készül, mint egy győzelmi menetre. Különösen gonosz, mikor feleslegesen vállalja be az elektronikával járó kínokat, ráadásul még szakmailag is megalázzák. Itt fel lehet tenni a kérdést, hogy ez egy súlyban van-e azzal, amit Jimmynek kellett folyamatosan átélnie, amiért a bátyja nem vette őt soha komolyan. Szerinted meg lehet indokolni Jimmy tettét a részbeli következmények alapján?

Ez lesz később a lényeg, Jimmy indítéka, ami túlmutat azon, hogy fehér lovon érkező lovagként szeretné megmenteni újdonsült partnerét attól, hogy elveszítse az ügyfelet, amiért olyan sokat dolgozott. Ott volt benne, hogy Chuck-nak bűnhődnie kell mindenért, amit vele korábban tett, bár ettől függetlenül Jimmy valószínűleg nem akart ekkorát ütni. Illetve magát a helyzetet sem akarhatta, hiszen nem is lehet elsőre eldönteni, hogy melyik a rosszabb: ha Kim átlát rajta, vagy ha elfogadja az ő hazugságát. Jimmy csak vesztesen kerülhet ki a szituációból. Ettől még lenyűgöző nézni ezt a három karaktert egy térben, ahogy a sorozat legalapvetőbb és legérdekesebb témájáról beszélgetnek. Ha jól sejtem egyetértünk abban, hogy ez a sorozat legizgalmasabb része, minden, ami Mike-kal történik az nem említhető ezzel egy lapon.

Ezek után pedig elképesztő, ahogy először Chuck lesújt Jimmy-re és pontosan rájön arra, hogy mit csinált. Itt meg kell állnom egy pillanatra, hogy leírjam mennyire szép volt, ahogy a Howarddal távozó Chuck-ot távolról, Jimmy szemén keresztül láttuk, aki visszatért, hogy eltüntesse szörnyű tettének a bizonyítékait. Ahogy a cold openben, úgy később a meghatározó jelenetekben is várjuk, hogy valami nagy és súlyos csapás következik. A sorozat mostanra igazán büszke lehet rá, hogy soha nem spórolja le a lépéseket és így még óriásibb feszültséget képes felépíteni. Lenyűgöző, hogy ezt a hihetetlenül unalmas Mesa Verde tárgyaláson is elsütötték, ahol tudjuk, hogy mindjárt odakozmál az egész, de mégsem tudjuk róla levenni a szemünket.

Visszatérve az epizód legmeghatározóbb jelenetére, miután Jimmy lelepleződik, de mindent tagad, Kimen a sor, aki egy pillanatra figyelmen kívül hagyja, hogy valószínűleg tényleg az történt, amit Chuck mond, hiába hangzik összeesküvés-elméletként és bekapcsol benne az ügyvéd logika. Mutasson jobb bizonyítékot a múltbeli cselekedeteknél. Azokkal ő is fájdalmasan tisztában van. Ezek után az egyik legfélelmetesebb dolog az egészben, hogy végül maga Kim lesz az, aki beleülteti a bogarat Jimmy fülébe, hogy ha már elkezdte megsemmisíteni a bizonyítékokat, akkor végezzen alapos munkát. Ez ahhoz kell, hogy ebből a káoszból senki sem tudjon tiszta lelkiismerettel kikeveredni. Mert, hogy a dráma teljes legyen, végül nagyban kell hozzá Chuck makacssága, hogy idáig fajuljon a helyzet. De a sorozat ezt is hibátlanul csinálja, mert korábban Chuck ájulása a Mesa Verde sikere után foreshadowing volt azzal kapcsolatban, ami később ránk vár.

Persze erre semmi sem készíthetett fel minket.

Elképesztő epizódon vagyunk túl, de most már ideje átadnom neked a lehetőséget. A teljes évadot tekintve mit gondolsz, várható volt, hogy valami durva történjen Jimmy és Chuck kapcsolatában? És Kim, hogyan fogja fogadni a hírt? Szerintem a sorozat lassú tempója mellett képes váratlan gyorsításokra és az ebben az epizódban történtek pontosan ilyenek. Jó ez az irány a harmadik évad felé közeledve?

better-call-saul-episode-209-jimmy-odenkirk-935.jpg

Gaines: Azért jó ez az irány a harmadik irányra nézvést, mert fogalmam sincs, milyen irányba tartunk. Amit furcsa kijelenteni egy előzménysorozatnál, hiszen elvileg pontosan tudjuk, hová fogunk kilyukadni. A sorozat messze nem olyan szédítő iramú, mint a Breaking Bad, mégis meglepően hamar kipörgeti azokat a cselekményszálakat, amiket előre meg tudunk jósolni, hogy aztán tanakodóba essünk, mi jön ezután. Tudtuk, hogy Chuck és Jimmy hidegháborúja előbb-utóbb katasztrófához vezet, ám most, hogy bekövetkezett, megint ötletem sincs, hogyan fogják továbbvinni a karaktereket a lejtőn, amin lassított felvételben csúsznak lefelé. Tudjuk, hogy Kim és Jimmy kapcsolata bukásra van ítélve – a romantikus és a munkatársi egyaránt –, de a szakításig vezető út lejátszódhat egy rész vagy akár egy újabb évad alatt is. Arra viszonylag nagy összegben mernék fogadni, hogy a Jimmy/Kim/Chuck triász a sorozat végéig játékban marad, de ez nem jelenti azt, hogy ne esnének majd át óriási változásokon, és ne szenvednék meg hibás döntéseiket.

Márpedig, ahogy te is mondtad, a „Nailed”-ből senki nem távozik tiszta lelkiismerettel. A második évad felől visszatekintve az elsőben meglepően egyértelműek voltak az erőviszonyok, az, hogy kinek kell szurkolnunk: Jimmynek, akit az ág is húzott, a simlis, de azért szerethető zugügyvédnek. Majd az évad végére az is kiderült, hogy ki az ellenség: Chuck, a féltékeny, aljas testvér, az alufóliába csomagolt Káin. A második évad azonban bonyolította a képet. Jimmy húzásait egyre nehezebb racionalizálnunk, tekintve, hogy mindenkinek árt velük, és Gilliganék nem teszik meg nekünk azt a szívességet, hogy úgy ábrázolják a bosszúját, amin az öklünket a levegőbe emelve ujjonghatunk.

Pedig hányszor leírtuk a naplókban is, hogy Chuck a legrosszabb, nem igaz, Fega? Hányszor rándult görcsbe a gyomrunk, szorult ökölbe a kezünk a dühtől, hogy ez a Chuck érzéketlenül, szívtelenül kibaszik a kedvenceinkkel. Erre eljön az epizód, amiben végre megkapja a magáét, de nem tudunk örülni neki, mert minden kicsinyessége, az összes szemétsége ellenére Chuck is egy ember, akit módszeresen, hidegvérűen tesz tönkre az öccse, megfosztja mindentől, ami a személyiségét alkotja.

A „Nailed” nem teljesen Chuck-központú, hiszen a rész második felében leginkább Jimmyt követjük, de Peter Gould író-rendező kellemetlenül sokáig marad Chuckkal minden jelenetében. Az előzetes meghallgatás a tárgyalóteremben nem akar véget érni, Chuck szenvedésének minden egyes másodpercét át kell élnünk vele. A zárójelenetben a vágás, a hangeffektek plasztikusan érzékeltetik, mennyire megterhelő a fénymásolószalon zúgása, a neoncsövek és a gépek teljesítménye (közben kívülről is kukkolunk Jimmyvel). És kevés annál borzalmasabb dolgot lehet egy filmben vagy sorozatban tétlenül végignézni, mint ha egy szereplőnek igaza van, tudjuk, hogy igaza van, de senki más nem hisz neki, és ettől kezdi elveszteni a józan eszét. Melyik sorozatszereplő is járt legutóbb hasonló cipőben? Áh, igen: Will Graham. Jimmy nem egy szociopata sorozatgyilkos, de amit Chuckkal művel, az kegyetlenség, és a sorozat nem kendőzi el ennek a súlyát.

Megindokolni meg lehet, még megérteni is, de megbocsátani aligha.

Jimmy a rész végén mintha szó szerint két világ határán táncolna, oda-vissza, oda-vissza, még nincs olyan mélyen, hogy visszahúzódjon az árnyékba, de már eléggé megindult a lejtőn ahhoz, hogy ne lépjen ki a fénybe, és segítsen a bátyjának. Ennél már csak azt szörnyűbb látni, hogy Kim is bűnrészessé válik a machinációjában. Hármójuk nagyjelenete azért is szenzációs, mert Jimmy és Chuck egymást licitálják túl a szófosásban, mi viszont – a kamerával együtt – közben végig Kimet figyeljük, és Rhea Seehorn arcjátéka szavak nélkül is közvetíti, ahogy az ügyvédnő megérti, mit művelt Jimmy, rájön, hogy nem akarja börtönbe küldeni, és belátja, hogy ennek érdekében el kell adnia az ördögnek a lelkét. (Kim egyre inkább Mike-ra emlékeztet a szűkszavúságában.) A fogorvosi rendelő felújításának színpompás, vidám, napfényes hangulatához képest irdatlan nagy kontraszt, amikor otthon ágyba bújnak: hűvös, kimért, szenvtelen jelenet, semmivel sem meghittebb, mint Rebecca és Chuck flashbackje volt pár résszel ezelőtt. Hiába kerül végre egy pohárba a két fogkefe. Nem akarom, hogy Kim meginduljon a Skylerré váláshoz vezető úton, de a sorozat nem sok jóval kecsegtet a finálé előtt.

A „Nailed”-ben minden szereplő szembesül azzal, hogy a tetteiknek mások isszák meg a levét, és a következmények alól nem bújhatnak ki. A rész nagyon okosan játszik rá erre, vagy az is lehet, hogy csak én komplikáltam túl, de annyira éreztem, hogy mind Chuck, mind Mike szálán valami durva felé haladunk, hogy folyamatosan azon paráztam, melyik szereplőnek fog baja esni, beleértve – vagy talán különösen – az epizódszereplőket. Hiszen már a Breaking Bad is híres volt arról, hogy a járulékos áldozatok végzete fájt a legjobban a nézőnek. Ugyan valószínűsíthető volt, hogy Chuck húzza a rövidebbet az elektromossággal vívott harcban, aggódtam Ernie-ért. Vagy ott volt Mike, aki a sikeres akció után, a sorozat folyamán először elengedte magát, meghívott egy kocsmányi embert egy körre, és szinte kihívta maga ellen a sorsot – avagy a karmát – az elégedettségével. Na, nála az éttermi jelenetben csúcsra járatták a feszültségkeltést: az operatőr úgy fényképezte, hogy az ablakból visszatükröződött a külvilág, arra fókuszálták a tekintetünket, mintha bármelyik sarok mögül kiléphetnének a kuzinok, éppezért biztosra vettem, hogy csak idő kérdése, és a pincérnőt szitává lövik egy félresikerült megtorlóakcióban.

Van még egy szereplő, aki érzi, hogy egyre inkább két tűz közé kerül, de Nacho figurájával az a baj, hogy ezt már egy évaddal ezelőtt is elmondhattuk róla. Egy helyben toporog, az írók nem igazán kezdenek vele semmit, ami nagyon furcsa, ritka, hogy egy főcímben lévő, regular státuszú színész kb. annyit szerepeljen, mint bármelyik vendégszereplő. Vagy még annyit se (Clifford Mainnek érzésem szerint nagyobb szerepe volt idén, mint Nachónak). Gilliganék rögtönzésre alapuló írói módszerét ismerve – viszonylag ritkán terveznek hosszú távra előre, inkább zsákutcákba írják magukat, hogy annál izgalmasabb legyen kijutni belőlük – nem hiszem, hogy valami nagy sztoriszálat készítenének elő, vagy ha igen, akkor bénán csinálják, mindenesetre nagy luxusnak érzem, hogy immár két évadon keresztül elpazarolják. És lehet, hogy a harmadik évad végén majd hamut szórunk a fejünkre, amikor a kedvencünkké növi ki magát Nacho, de egyelőre inkább arra flesselek vissza, amikor a Justified készítői minden évad elején nyomatékosították, hogy most már aztán tényleg nagyobb szerepet írnak a két békebírónak, akik elvileg állandó szereplők voltak, de aztán elcsábultak a színesebb, izgalmasabb mellékkarakterek kibontására. Holott Mike szálának is jót tenne, ha lenne egy kvázi egyenrangú partner, akivel megoszthatja a jeleneteit: Jimmy, Chuck, Kim és Hamlin végtelen mennyiségű konfigurációban ütközhet, frissen tartva a Saul Goodmanné válás történetét, ám Mike egymaga csörtet előre a maga szálán, a többiektől függetlenül. És ez előbb-utóbb meg fogja bosszulni magát.

better-call-saul-episode-209-chuck-mckean-2-935.jpg

Egyéb felfedezések:

  • Azt hiszem, meg is van Michael McKean férfi mellékszereplői Emmy-showreelje. (Gaines)
  • “Sometimes the good guys win.” (Gaines)
  • A reklám mellett mindketten elszaladtunk, pedig valahol szenzációs, ahogy ezt választják a készítők arra, hogy lássuk, hova tart Jimmy személyisége. Lehet, hogy én vagyok túlságosan bátortalan, de megint rossz volt nézni, ahogy Jimmy és egyre nagyobb csapata a tilosban járnak. A sorozat védjegyének számító lassú tempó itt is a közönség idegei ellen játszott, végig kellett nézni, ahogy Jimmy egyik hazugságból menekül a másikba. Végül elérte, amit akart, megvan a heroikus kép. Én meg a rész után többször meghallgattam a Pina Colada dalt. (Fega)
  • Örülök, hogy írtál a fogkefékről, illetve Jimmy és Kim kiábrándító hálószobai jelenetéről. Ilyenkor azt érzem, hogy a készítők egy kicsit sem akarnak jót a karaktereiknek. Tényleg szomorú volt látni, hogy szúrkoltunk ennek a szerelemnek, de utólag nem biztos, hogy kellett volna. (Fega)
  • “Isn't Rupert Holmes English?” (Gaines)
  • Itt az ideje megemlíteni, hogy az utolsó rész címe Klick lesz majd. Ha pedig átvariáljuk az évad részek címeit akkor a kezdőbetűkből kiolvasható az alábbi. (Fega)
    bcscim.jpg