The Americans 4x05 - Clark's Place

bn-nn697_scared_j_20160413144045.jpg

A héten nincsenek nagy durranások, csak csendes összeomlások és ráeszmélések, hogy ezt a nyomorult életet, csak külső segítséggel lehet kibírni.

Továbbra sem tudjuk, hogy mennyi van hátra a sorozatból, ezért illendő, hogy a legnagyobb kérdések jelenleg a mikorral kapcsolatosak. Bennem nincs kérdés azt illetően, hogy Tim atyától és Marthától előbb utóbb búcsút veszünk. A cold open is azt erősít meg, hogy ez a két szál különösen fontos és tovább erősíti a párhuzamot, ami olyan régen megvan már Gaad titkárnője és Jenningsék nagyobbik lánya között. Az első kép annyira árulkodó, ablakból nézzük a borozó Marthát, aki továbbra is roppantul érdekes, mert fogalma sincs róla, hogy mi lehet a férjével. Ami még fontos lehet, hogy Nina halála után itt vesszük fel a fonalat, ami azt hiszem szintén azt erősíti bennünk, hogy Martha napjai egyre inkább meg vannak számlálva.

Közben pedig azt is látjuk, hogy amin egy ideje Phlip megy keresztül az legalább annyira rossz, mint maga a halál. Megérkezik és hamarabb bújik ki a parókából, minthogy a kabátot levenné, aztán nagy kutya szemekkel hosszú mea culpázásba kezd. Csak finom utalásokat kapunk rá, de itt egyértelműen érzelmi alapon hoz már döntést, amiből valamennyi Elizabeth-nek is feltűnik. Philipnek pedig nincs más választása, mint tovább bontani a falakat közte és Martha között, megadja neki a telefonközpontos kisasszony telefonszámát, hogy mindig tudjon neki üzenetet hagyni biztonságosan. Ez az a pillanat, amikor Martha beviszi a gyilkos szúrást: Philip megkéri, hogy a telefonszámot muszáj megjegyeznie, nem lehet leírva, mert extrémen bizalmas információ. Martha pedig megjegyzi, hogy miért is tartana meg bármit a kapcsolatukból. Matthew Rhys alakítására már nem szoktam kitérni a naplókban hosszan, mert már természetes, hogy szinte tökéletes alakítást nyújt, de a cold openben újra meg lehet csodálni, ahogy apró jelekkel kommunikálja Philip válságát.

Hiába próbálna mindent megtenni, esélye sincsen a győzelemre.

Arra azért nem merek gondolni, hogy egy ponton esetleg Paige is meghal, mindenesetre épp elég lesz Tim  atya elvesztését feldolgozni. A cold open második jelenetében félve kopogtat be az édesanyjához, aki felriad álmából, ezzel tovább folytatva az alvással küszködő szereplők sorát. Paige-nek csak újabb kérdései vannak és úgy tűnik a bowlingozáson eltöltött bonding is csak azt a tudatot erősítette benne, hogy még többet kell tudnia. A kémkedés sehol nincs a gyerekneveléshez képest, így hiába tudjuk jól, hogy Elizabeth milyen profi itt elkövet egy hibát és megtagad bármilyen újabb információt a lányától. Pedig pontosan ő mondta néhány résszel ezelőtt, hogy a munkájuk abból áll, hogy mások bizalmát elnyerjék. Paige esetében ez kulcsfontosságú, azonban ha falakat emel közéjük, akkor Paige-nek csak kérdései lesznek. Arra tekintettel, hogy egyre nagyobb rajta a nyomás ez egyáltalán nem fest túl jó fényt a jövőre nézve.

Ha már arról van szó, hogy vannak rosszabb dolgok a halálnál, akkor azt hiszem az epizódban Tim atyának is kijut ebből, akit elkezdik komolyabban megdolgozni Jenningsék és ezért még segítséget is hívnak. Nézőként nem vagyunk felkészülve a húzásra, csak látjuk, hogy van velük egy latin amerikai férfi, kereszttel a nyakában, akiről könnyű elhinni, hogy ő egy jezsuita pap. Mikor véget ér a jelenet, akkor kiderül, hogy Jenningséknek sincs fogalmuk arról, hogy ki ez az ember valójában, a lényeg, hogy kutyák mellett egzotikus emberekkel is rendelkezik a Szovjetunió, akiket ha úgy van, le lehet venni a polcról. Ez a helyzet igazán kevés esélyt ad Tim atyának és itt megint arról van szó, hogy a vallást és a hitet csavarja ki addig a sorozat, hogy igazából már kínzás, ami történik. Persze ennek a mélyén is a hazugság van és az emberek gyengeségeivel való visszaélés, valami ami rögtön az első évad kezdetén is megtörtént, mikor Philip és Elizabeth könyörtelenül zsaroltak meg egy szerencsétlen és ártatlan fekete nőt a fián keresztül.

vlcsnap-2016-04-19-21h19m29s96.jpg

Akkor az ott elég brutálisnak tűnt, de egy egy másik vonalon valójában ugyanolyan brutális, amit az epizódban látunk. Persze fogalmunk sincs róla, hogy az atya meg a felesége mennyire ugrottak rá a csalira, de nézőként elképesztő meggyőző volt, amit Jenningsék prezentáltak, talán túlságosan is. Ezért lesz érdekes, hogy ebben a közegben, hogyan mozog Paige, aki könnyen elérheti, hogy majd egy saját elszólása miatt kell végül meghalniuk. Persze minden hihetetlenül bonyolult, hiszen Paige viselkedését nagyban meghatározza, ahogy a szülei bánnak vele. Egyelőre úgy tűnik, hogy talán pont a Kimberlyvel szerzett tapasztalatok miatt, de Philipnek megy jobban, hogy assetként kezelje a lányát. Mikor visszatér a paptól és álmatlanul fekszik az ágyában, akkor is Philip az, aki annyit jegyez a teljesen hitehagyott Paige-nek, hogy rendben van.

Valójában viszont semmi nincs rendben és lenyűgöző, hogy egy ilyen átvezető epizódot is ilyen feszültséggel telire és tematikailag gazdagra tud írni a sorozat. Oleg apjától például nem hiszem, hogy bárki túl sokat várt volna mégis rengeteg olyan hangot tud megszólaltatni, ami eddig is ott volt már a sorozatban csak nem volt olyan karakter, aki hitelesen tudta volna kimondani őket. A hidegháború ezen szakaszában úgyis lehet tekinteni a második világháborúra, mint a régi szép időkre, ugyanis akkor legalább egyértelmű volt, hogy hol vannak a határvonalak ellenség és barát között. Azt is lehetett tudni, hogy ki a hős és ki az áruló. Mostanra azonban minden az árnyékban zajlik és bár fagyos a viszony az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, azért mégsem teljesen vállalt ez a konfliktus. Legjobb példa erre a biológiai fegyverek, amivel mindkét fél kísérletezik, pedig megegyeztek, hogy ez tabu. Ez az árnyékharc pedig a sorozat sava-borsa, a sorozat pedig attól is tud olyan kiemelkedő lenni, hogy ezek a mélyen emberi konfliktusok remekül rezonálnak a nagy képre.

vlcsnap-2016-04-19-21h21m58s46.jpg

Jenningsék világában is összemosódik, hogy ki a barát, ki az ellenség és kitől mennyi komfortot várhatunk el. Az első részben mennyire durva volt, ahogy Stan nekitámadt Philipnek a féltékenységtől elvakítva. Közben persze fogalma sem volt arról, hogy minden problémájának ez a férfi az okozója, ő csak azt látta benne, hogy elveszíthet valakit, azon kevesek közül, akikre eddig támaszkodhatott. A The Americans egyik nagy erőssége pedig, hogy érti az emberi kapcsolatokat és helyén kezeli azok jelentőségét. Az előző epizódban is láttuk, hogy Williamet mennyire megviselte, hogy a tartótiszteken kívól nem volt senki, aki enyhítette volna a nehéz napok terhét. Stan, aki éveket töltött beépítve, aminek hatását valószínűleg máig nem heverte ki, továbbra is nagyon magányos és rengeteget jelentett, hogy volt néha, aki meghallgatta, meg akivel ki lehetett ereszteni a gőzt.

Ezt kihasználva tud Philip elrejtőzni előle. És itt el lehet gondolkodni rajta, hogy az előző epizódban Paige kikérdezése a gyanakvásnak szólt, vagy Stan tényleg vakon volt és csak szimplán nem érti, hogy hogyan lehetnek ennyire elfoglalt utazási ügynökök a szomszédai. Mindenesetre a szintén magára hagyott Henry, aki apapótlékot talál Stanben és lenyűgöző, hogy Elizabeth erre még véletlenül sem gyanakszik, némileg segít Philipnek rendezni a kapcsolatukat. Persze ez már csak ideig óráig tarthat, az első részes összeveszésnek nagy jelentősége van, már tényleg csak ideig óráig lehet csak a szart a biliben tartani. Az utolsó David Bowie-ra komponált jelenet egész egyszerűen lenyűgöző. Kezdve azzal, hogy Aderholt és Philip találkozását a kukkoló Elizabeth-en keresztül tudjuk, akiről tudjuk, hogy legutóbbi találkozásukat a foga bánta. Ezek után valószínűleg nem tart majd sokáig kitalálni, hogy az éjszakai küldetés célpontja csak Martha lehet, de egyelőre jól esik erre nem gondolni. És mi lehet jobb figyelemelterelő, mint egy kis szex? Közben látjuk, hogy Marthának is arra van szüksége, hogy egy kicsit kikapcsoljon és már csak nyugtatóval tud normálisan létezni a lakásában. Ez remekül mutatja, hogy ez a helyzet, amiben a szereplőink élnek nem elviselhető hosszú távon, egy átlagos ember, pedig pánikrohammal reagál az egészre. Kíváncsi leszek Paige mikor kezd majd komolyabb tüneteket mutatni. Ez a sorozat egyszerre borzasztó és csodálatos.

Egyéb felfedezések:

  • Metafora verseny a héten elmarad, helyette Oleg édesapját kell kitüntetni.
    vlcsnap-2016-04-19-21h20m46s101.jpg
  • Az epizódot a Stant alakító Noah Emmerich rendezte, a legemlékezetesebb megoldása pedig egyértelműen az volt, mikor a konyhában tanakodó Philipet és Elizabethet egyetlen vágásban tartotta, csak a fókusz változott folyamatosan kettőjük között. Nagyszerű, elegáns munka.
  • Sokat jelent, hogy valódi történetekből írják a készítők a sorozatot, mert így például tökéletesen tisztában vannak azzal is, hogy milyen volt egy ilyen telefonközpontos nő élete. Simán megnéznék róla egy websorozatot. Másrészt ez is egy nagyon szomorú munka lehet.
  • Szintén remek még, ahogy Stant használják. Kezdve azzal, hogy mikor tavaly láttuk, ahogy Elizabeth betanította, akkor sokkal ügyesebb volt és láttuk, hogy élesben azért más a helyzet. Mindenesetre remek, ahogy magabiztosan kitágította világát a sorozat.
  • Apropó Hans. Philip azért örült volna, ha inkább lebukik, de megbizonyosdik arról, hogy tényleg jártak-e a lakásnál?
  • Az olyan dupla jelentéseket, hogy Oleg egyszerre gyászolja a testvérét és Ninát le sem kell íri, olyan egyértelmű és ez a sorozat lényege. Mégsem szabad természetesnek venni.
  • Oleg édesapja még azt a régi kérdést is előveszi újra, hogy mégis miért harcolunk. Ő például annak idején biztos nem azért küzdött az Egyesül Államok ellen, hogy aztán végül a fia oda költözzön. De közben meg nem azt akarjuk, hogy jobb legyen a gyerekünknek, mint nekünk volt?
  • Young Hee-vel valami nagyon durvát terveznek, ha ilyen ráérősen haladnak vele. Arról, hogy a történet mit mondott el róla és a családjáról a konokságon és a kitartáson kívül, szívesen várom a megfejtéseket kommentben.
  • Imádom az olyan kis apróságokat, hogy Philipnek fogalma sincs a világról saját maga körül, mert egész életében elfoglalt kémként élt.
  • A legszomorúbb kijelentés az epizódban, hogy William 25 év alatt nem ért el semmit. Remélem ez csak egy túlzás Gabriel részéről. Ha nem akkor ő a legtragikusabb figura egy olyan sorozatban, ahol csak ilyen emberek vannak. :(
  • A készítők azt nyilatkozták, hogy a David Bowie dalt már azelőtt eldöntötték, hogy az énekes elhunyt volna. Akárhogyis, ez a sorozat egyik legjobb zenei montázsa, pedig erős a mezőny.