Game Of Thrones 6x03 - Oathbreaker

game_of_thrones_603_03_960_1.jpg

Az esküszegés bizonyos esetben lehet akár pozitív dolog is. De mi van ha kevesen vannak azok az emberek, akik figyelembe veszik a nagyobb jót?

Havas Jon a saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen nehéz megváltoztatni a világot. Jobban mondva a benne lévő embereket, akik igen gyakran nem látnak túl saját magukon. Ők azok, akik nehezen hiszik el, hogy az évszázados hagyományok nem tökéletesek és néha érdemes eltérni tőlük. Régen úgyis mindent tök jól kitalálták, a hagyományok fontosak, mi azért vagyunk itt, hogy ápoljuk őket, nem azért, hogy megreformáljuk azokat. A sorozat számos olyan helyzetet mutatott be, ahol emberek jó vagy rossz szándékkal, de eltértek a megszokottól és megpróbáltak újszerűen gondolkodni, esetleg megszegték az esküjüket vagy a régi törvényeket. Legtöbbször halál volt a jutalmuk, az egyik legjobb példa Robb Stark este, aki ráfázott arra, hogy a tini szerelme miatt megszegte a korábban Walder Frey-nek tett ígéretét és nem vette el a sok csúnya lánya közül az egyiket.

Féltestévre(?) Havas Jon hasonlóképen járt, csak az ő esetében még hatalmasabb volt a tét. Ő nem az Ygritte iránt táplált érzelmei miatt engedte át a falon a vadakat, hanem azért, hogy halálukkal ne duzzasszák még nagyobbra a lassú gyaloglás világrekordját tartó Mások seregét. Ezek a fura fehér lények megváltoztatták a játékszabályokat, a régi módszerek miattuk már nem érvényesek. A sorozat sajnos nem a legtökéletesebben építette fel ezt a konfliktust.

Nem Havas Jon volt az egyetlen, aki meggyőződhetett a fagyos zombik számáról vagy erejéről, mégsem tudott elterjedni a hír rendesen az Éjjeli Őrség tagjai között, hogy sokkal nagyobb gondjuk akadt, mint a vadak.

A sorozat legfontosabb konfliktusával kapcsolatban még így is jól működnek a párhuzamok, illetve a már múlthéten is emlegetett előkészítések. Ugyanis ha egy mondatban kell összefoglalni Jon történetét, akkor most elég világosnak tűnik: visszajött a halálból, hogy megállítsa a halálból visszajöttek seregét. Aemon mester tudhatott valamit, mikor mondta, hogy a fiúnak meg kell halnia, hogy a helyébe léphessen a férfi. Elsőre senki sem gondolta, hogy ezt szó szerint kell érteni. Mindenesetre Jon szavainak talán mostantól elég súlyt ad, hogy egyszer legyőzte a halált és mostantól az igazán fontos dolgokra irányulhat a figyelem.

Előtte mondjuk még a Stark családi összeborulásnak meg kell történnie, vagyis a Mások azt hiszem nem mostanában fognak a kapuk alá érkezni. Ebben a pillanatban nagyon egyértelműnek tűnik, hogy Jon megindul haza, dél felé, ahol ott van Rickon, de ő azért megy, hogy Ramsey fejét vegye, meg kicsit az orrára koppintson az Umber meg Karstark házaknak. Brienne korábbi remek időzítéseiből kiindulva valószínűleg nem lesz gond azzal, hogy találkozzanak. A családi sérelmek mellett persze Jonnak egyesíteni kell az északi házakat, hogy valami esélyük legyen majd, mikor végre megérkeznek a jeges zombik.

1-upuflhrf5mm1lqyj7tl5ga.jpeg

Az epizód újra hangsúlyozta, úgyhogy van lehetőség megemlíteni, hogy a Stark gyerekek sorsa a szenvedés és egy kevés tanulás. Különböző módokon, de mindenkinek kijutott belőle és mikor azt gondoltuk, hogy a sorozat szándékosan szembemegy a megszokott klisékkel, akkor rajtuk keresztül látszik, hogy ha elnyújtva is, de a legszokványosabb hőssé váláson mennek keresztül. Mindenki van egy speicalitása, ez ad némi változatosságot a dolognak, ráadásul tényleg annyit kellett szenvedniük, ami után még inkább szurkol a sikerükért a közönség. A lányokról egyszerűbben el lehet mondani, hogy mi a végcél, hiszen Aryából gyilkológép, Sansából meg uralkodót faragnak a körülmények, ez már évadok óta jól látszik. Mindkettőjük esetében el kellett veszíteni a Stark identitásuk egy részét, annak érdekében, hogy jobban alkalmazkodjanak ehhez az új rendhez.

Nem lehet mindig tisztességes és becsületes lenni, mert senki sem az.

Brannél ez nem annyira fontos, de azt sem igazán látni, hogy ha véget ér a kurzusa a barlangban, akkor mit is fog tudni, azon kívül, hogy az egyes jelenetei boldoggá teszik a nézőket, mert régen vágyott válaszokat adnak, plusz pár perces menekvést nyújtanak ebből a kilátástalan világból. Az tuti, hogy nagyon erős lesz, mert 1000 évet csak ilyen megváltó szerű alakokra szoktak várni, szóval Havas Jon mellett itt van egy másik jelölt arra, hogy komolyan szétcsapjon a kontinensen. Már csak Sansa miatt sem gondolom, hogy nála az uralkodás lesz a lényeg, inkább a harc, meg az emberek vezetése, meg egyébként is tudjuk Robert Baratheon példájából, hogy más típusú ember kell ahhoz, hogy megszerezze a trónt és más ahhoz, hogy megtartsa, illetve életben tartsa. Jon lehet az egyik, Sansa meg a másik, ha nem számolunk Dany-vel.

dany-603_1.jpeg

Neki mellesleg pont ez a tanulás a sorsa, illetve az identitás vesztés ugyanúgy fontos szerepet játszik, eleve a saját sárkányaival sem tudott mit kezdeni, plusz neki is meg kellett tapasztalnia, hogy hiába szeretne eltörölni egy embertelen és idejétmúlt rendszert, (rabszolgaság) túl sokan vannak, akik csak ezt ismerik és erre vannak berendezkedve. A sorozat szerencsére megmutatta, hogy nem a mesterek az egyetlenek, még a rabszolgák sem tudják elképzelni máshogyan az életüket és hiába engednék őket szabadon legtöbben fingjuk sincs, hogy mit csináljanak a szabadsággal. Ezért inkább azon dolgoznak, hogy visszaállítsák a régi rendet.

Ez makro szinten egy erős téma, de látjuk, hogy a tanulás különböző szakaszai, heti epizódos formában elmesélve, ennyi szereplő mellett könnyen unalmassá teszik az egyes epizódokat. A másik probléma, hogy mikor lehet azt mondani, hogy maga a kiképzés megérte és annyi ideig tartott, ami után elégedettek lehetünk. Azt nézni, hogy Arya vak és folyamatosan ütik, rövid idő után unalmassá válik. Az viszont, hogy elveszítette a látását egy nagy dolog, és ezzel közel egysúlyú dologra van szükség ahhoz, hogy mikor ebből kikerül, azt érezzük, hogy ez egy tényleg jól működő karakterív volt. Ebben a leegyszerűsített formában azonban nem tudja megadni ezt az érzést, így ez a katarzis, amit az epizód tartogatott nálam üresen pukkant. Örömre az ad okot, hogy ezek után hátha újabb érdekes kalandokba keveredik, esetleg ő is elindul haza, a nagy Stark találkozóra.

1-ebw4njplsmitkw-0ocq8dw.jpeg

Kicsit visszatérve Dany-re, a sorsa jól a Starkok mellé rakható, hasonló leckéken van túl ő is, most eléggé zsákutcába került, de könnyen kitalálható, hogyan tud innen meglépni. Kapóra jön, hogy az összes khalasaar egy helyen lesz, mert így a lehető legszélesebb tömegeket győzhet meg arról, hogy érdemes melléállni, persze ehhez az kell, hogy Drogon a legjobb pillanatban bukkanjon fel.

Több szálon is belátható távolságon belül vannak az igazán meghatározó és fontos pillanatok, érezni lehet, hogy hamarosan elindul az ereszd el a hajam.

Addig várakozunk és készítői részről mintha lett volna némi szándék, hogy érzékeltessék ezek a karakterek nem csak akkor léteznek, amikor mi látjuk őket. Ez egy nagyon nehéz feladat, mert hiába az óriási költségvetés tévés szempontból nézve, a sorozat így is inkább érződik a könyvek színpadi feldolgozásának. Mindennek sokkal nagyobbnak kellene lennie, de ezt csak képtelenség ilyen költségvetés meg forgatási menetrend mellett megvalósítani. Így a hitelesség szenved inkább csorbát. Nagyon jól észrevehető volt ez az összes Dorne-ban játszódó jeleneten, ami elképesztően steril volt, de ugyanez igaz volt, mikor Jon kisétált a falon túlra és simán oda tudott menni Mance sátrához gond nélkül. A tér, amiben a szereplők vannak, díszletnek néz ki, nem olyannak, amiben tényleg emberek élnek. Általában ez nem baj, de ehhez szükség van arra, hogy sodorjon minket magával a történet és ne álljunk le ilyeneken filózni. Meereenben azonban pontosan ez történik és el tudom képzelni, hogy sok nézőnek működött a jelenet, de nekem a kínos időhúzás Tyrionnal, Szürke Féreggel és Missandeivel egy cseppet sem adott hozzá az epizódhoz. (Azon kívül, hogy felhívta a figyelmet Tyrion súlyosbodó alkoholizmusára.)

A várakozást legjobban persze a flashback-ekkel lehet eltölteni és a mostani epizódnak is ez volt az egyik legemlékezetesebb pillanata és ahogy mindenki tippeli, valószínűleg már attól is csak egyetlen lépésre vagyunk, hogy kiderüljön az igazság Havas Jon szüleiről. Technikailag szerintem jól kivitelezett volt a harc, de gondolom voltak a nézők között, akik túlságosan filmesnek találták, ahogy az Eddardot és Hollandot kísérő négy lovas nem bírt el a királyi testőrség két tagjával. Hiába volt belőlük az egyik minden idők egyik legjobb kardforgatója. Személy szerint nem volt vele gondom, főleg azért nem, mert tematikusan több szálon kapcsolódott ahhoz, amit a Starkoknak meg kell tanulniuk: a túléléshez néha hátba kell szúrni a másikat. A másik, hogy a történelem nem mindig azt jelenti, ahogy a dolgok valójában megtörténtek. Azt a győztesek írják, ők pedig saját nézőpontjukból úgy alakítják a narratívát, ahogy a legkényelmesebb. Ehhez jön Bran szomorú felismerése, hogy apa talán mégsem volt az a kikezdhetetlen figura, akinek gondolta. Ez együtt jár a felnőtté válással. Az ilyen pillanatokat el tudják adni a készítők.  

game_of_thrones_603_09_960_1.jpg

A Királyvár történéseit talán kevésbé, itt ugye Tommen az, akinek koronával a fején, de gyerekként kell kiismernie magát ebben a bonyolult játékban. Az értékelendő, hogy felismerte a mintát abban, hogy idősebb férfiak, hogyan próbálják őt manipulálni. Már megint azt mondták neki, hogy fontos milyen tanácsadókkal veszi körül magát. A trükk az, hogy tényleg sokat számít, hogy legyen embere arra, amit ő nem tud, viszont jelen helyzetben nagyítóval sem talál olyat, aki önzetlenül állna mellette. Tommen mindenki számára csak egy eszköz, a főseptonról most is leginkább csak azt tudhattuk meg, hogy egy nagyon ravasz figura, aki tökéletesen használja a vallást a saját céljai érdekében. Ha valaki figyelt, az eddig is észrevehette ezt, kérdés, hogy Tommen mit fogott fel ebből.

Cersei története szinte csak Robert Strong körül forog, talán túlságosan nagy előkészítést kap az újabb harcos tárgyalás. Az ügyes húzás volt, hogy rögtön kisajátították Varys madárkáit, de nagyon meglepődnék ha mindenütt máshol is ilyen könnyen találnának besúgókat. A kistanácsos jelenet annyira már nem volt szuper, ráadásul a Dorne jelenet játszódott le itt is: a forrófejű nő szemére vetette a szerinte impotens vezető szerepben lévő férfinak, hogy miért nem tesz lépéseket a női rokon halála miatt. Ez a kevésbé leleményes párhuzam és egyre kevésbé tűnik érdekesnek bármi, ami Királyvárban történik. A magam részéről én már lemondtam Cersei-ről, most viszont nagyon úgy tűnik, hogy bosszút tud majd állni, de meglepődnék ha a hatodik évados harcos tárgyalás nem végződne egy újabb sokkoló tragédiával.

Egyéb megfigyelések:

  • A rész legokosabb dumája egyértelműen Varyshoz köthető, aki nagyon okosan belátja azt, amit olyan kevesen. Ahhoz, hogy megoldjunk egy helyzetet szükség van arra, hogy a velünk szemben álló fél szemével nézzünk a helyzetre.
  • Vajon az csak egy szívatás volt, vagy a Karstark fiú, aki lepaktált Ramseyvel tényleg pedofil? Ebben a sorozatban nem lenne meglepő.
  • Sam azért indult el Óvárosba, hogy segítsen valami stratégiát kidolgozni a mások ellen. De előtte még beugrik haza. Nem kellene egy kicsit jobban sietni ennél?
  • Miután Jon magához tér és Melisandre látja, hogy bejött a varázslata kicsit visszatér a hite, de aztán kicsit mintha ugyanabba a csapdába esne. Rögtön jelentőséget akar tulajdonítani Jon visszatérésének. Ennek ellenére azt hiszem nem véletlenül láttuk, hogy korábban Berric Dondariont teljesen véletlenül hozták vissza az életbe. Úgyhogy nem kell ahhoz különleges küldetés, csak el kell mondani a szavakat és vissza lehet hozni az embert.
  • Az, hogy Jon nem tud beszámolni a túlvilágról az jelentheti azt, hogy nem létezik, de akár azt is, hogy mikor visszahozták akkor egyből elfelejtette.