Fega: Szia Gaines! Lehet már nem emlékszel rá, de itt a Régivágásúak blogon szoktunk olyat csinálni, hogy egy sorozatepizódról hosszú és spoileres kibeszélő posztot írunk. Például a Breaking Bad spinoffjáról kezdettől fogva beszámolunk, most pedig szerte a világon elindult a Better Call Saul harmadik évada, úgyhogy talán nem kellene elhallgatni, hogy mik történtek a sorozatban.

Olyan régen írtunk már közös posztot és a sorozat is a szokásosnál nagyobb szünetet tartott, úgyhogy érdemesnek tartottam az emlékek felfrissítésével kezdeni a posztot. Kíváncsi vagyok, mennyire leszel oda az epizódért, ami teljes egészében a “slow tv életérzésre” ment rá. Mintha a készítők előtt az a cél lebegett volna, hogy minél kevesebb jelenettel és párbeszéddel indítsák be az évad legfontosabb fogaskerekeit. Te is érezted rajta, hogy a szokásosnál is visszafogottabb volt a tempó? Vagy csak elszoktam a sorozat megfontolt történetmesélési stílusától?

A ritmus mellett a másik dolog, amiről talán érdemes lenne beszélni, hogy mennyivel nehezebb egy folyamatot izgalmasan bemutatni, mint a leleplezéseket, árulásokat vagy váratlan fordulatokat. Sok sorozatra jellemző, hogy a bonyodalmak és a meglepő húzások tartják életben a narratívát és láncolják a sztorihoz a nézőket. Ehhez képest Vince Gilligannek és Peter Gouldnak nem sok lehetősége van hajmeresztőt húzni. Ahogy a fináléról is írtam, ők folyamatosan nyílt lapokkal játszanak, a nézők a legfontosabb fordulatokkal tisztában vannak és pusztán olyan rejtélyek maradnak, mint mondjuk Chuck vagy Kim esetleges jövőbeli sorsa.

Azt is ki lehetett előre találni, hogy fekete-fehérben indul az évad és Gene egy újabb, különösen szomorú napjába nyerhetünk bepillantást. Azt vártam, hogy ebbe csomagolnak majd valamilyen árulkodó pillanatot, vagy talán egy fokkal könnyebben dekódolható metaforát, mint amivel tavaly kezdtek. Most Gene-nek egy nagyon fiatal és nagyon balek tolvajt kell(?) feladnia a rendőröknek. Azért írom így, mert a jelenetből úgy tűnt, mintha Jimmy-nek esélye sem lenne a rendőrök a ellen, és a jelenettel azt akarják a közönség felé kommunikálni, hogy nyoma sincs annak a kamugépnek, aki egykoron volt. Ezenkívül azt is kiolvashattuk a jelenetből, hogy mennyire börtönben van a karakter, de ezt minden Gene jelenet jelképezi valahol, úgyhogy kellett még valami extra a végére, Jimmy pedig el is ájult tekercs kenegetés közben.

Ez egy olyan váratlan húzás volt, amivel annyira csínján bánnak a készítők, hogy nem is tudtam mire vélni. Feltételezem, az évad végére azért megmagyarázzák. Te hogyan láttad a kezdő képsorokat Gaines? Előfordulhat, hogy Gene utolsó napját láttuk most és Gilliganék nem akarják túlságosan bő lére ereszteni azt a történetet, ami a Breaking Bad után vár a főszereplőre? Vagy mire volt jó a flash forward drámai lezárása?

Apropó jövő és várva várt fordulatok! Gus Fring nem került elő az epizódban, láthatóan a készítők úgy voltak vele, hogy ha a fináléból kihúzták, akkor már olyan messzire tolják a feltűnését, amennyire csak lehet. Közben nézhetjük Mike-ot csupa olyan jelenetben, ami jellemző rá, illetve az anyasorozatot is eszünkbe juttatja. Itt kicsit visszakanyarodok a teaserre Gene-nel. Nagyon jól tudjuk, hogy Gilligan mennyire imádja a keményen dolgozó kisembereket robotolását valamilyen montázsban bemutatni. Te is és én is írtunk már róluk korábban, ez mostanra annyira hozzájuk nőtt, mint Walter White-hoz a ciki alsógatya. De nem lesz ez egy idő után unalmas? Mármint én most először éreztem azt, hogy a montázsok is csak felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire szűkmarkúan mérték a készítők az epizód valódi cselekményét.

Azt el tudom fogadni, hogy Mike karakteréhez hű volt az a kíméletlen és alapos munka, amit azon a szerencsétlen kombin elvégzett. Ahogy az is, hogy utána képes volt órákon át az ablakban pisztáciázva virrasztani, hogy megvárja míg jönnek a nyomkövetőért. Azt is értem, hogy a hosszabb jelenetekkel közelebb tud minket vinni a karakterhez, hiszen a mozgóképek narratíváját annyira sűríteni kell, és abban az esetben, ha a szereplők hosszú és monoton munkát végeznek, akkor általában abból csak részleteket láthatunk, csakhogy az ilyenekből pont az ilyen hosszú és unalmas pillanatok lényege marad ki. Mike történetében ezt pedig hibátlanul átadták, viszont ha a teljes epizódot hozzáveszem, illetve azt, hogy pontosan tudjuk, hogy kihez vezetnek a szálak, akkor túlzásba vitt lassúságnak éreztem, hogy ilyen sokat kellett figyelnünk a csendben szorgoskodó Mike-ot. Kíváncsi vagyok, te hogyan láttad az ő kalandjait a kezdő epizódban. Illetve, hogy érzed egy résszel közelebb Gus eljöveteléhez, van okunk félni attól, hogy elrontja a sorozatot?

Az epizód többi része, tulajdonképpen a lényege, sem volt annyira pörgős, hogy olyan könnyen tudjak szemet hunyni Mike szála felett. Persze lehet, hogy ez csak az első nézés átka és másodszorra jobban kijönnek majd a finom apróságok, amikre elsőre nem tudtam odafigyelni. A legfontosabb az volt, hogy kiderült bíróságon, hivatalos úton nem fog tudni Chuck elégtételt nyerni, úgyhogy legalább ez a jóslatom helyes volt. Viszont nem éreztem azt, hogy megfelelően görgetnék a testvérháborút előre. Az rendben volt, ahogy a sötét szobában Hamlinnel pont úgy tudták megbeszélni a helyzetet, hogy az is tökéletesen képbe került, aki minden elfelejtett már a második évadból.

Viszont Ernesto belekeverése nekem pont olyan tipikus sorozatos húzás, amire nem számítottam és őszintén nem is hiányzott, hogy még jobban bevonják az ügybe szerencsétlen asszisztenst. De azt hiszem vele tervek vannak és szándékosan törik egyre apróbb darabokra és talán belőle is egy újabb ártatlan áldozat lehet a jövőben. Vagy úgy formálják majd az események, hogy egy szívtelen gonosz alak válik belőle. Mit gondolsz Gaines, szerinted rémeket látok? Te mit szóltál ahhoz, hogy Ernestonak pont be kellett kapcsolnia az elemcsere után a lejátszót? Téged nem frusztrált?

Abban nagyon bíztam, hogy a repülőtéren történő forgatás nem marad következmények nélkül és bár ezt is egy számomra kicsit furcsa szövegezésű jelenetben oldották meg, de nagyon örülök, hogy ezt elindították és kíváncsi vagyok hova vezet ez az út. És az írás végére sikeresen meggyőztem magam, hogy nem kell nekünk a Breaking Bad és minden, ami igazán jó és különleges a sorozatban az az újonnan kitalált helyzeteknek és karaktereknek köszönhető és általában olyasmik, amikkel a Breaking Bad nem foglalkozott. Úgyhogy lehet sikerült telebeszélni a fejem, de hirtelen nem is vagyok olyan lelkes a jövővel kapcsolatban.

Gaines: Szevasz, Fega! Nagyon hiányzott már ez. A sorozat is, de főleg a közös kibeszélők.

Tényleg vérprofi az, ahogy Gilliganék visszapottyantanak minket a hosszú szünet után a Better Call Saul világába. Nekem például rémes a memóriám, ezért hiába írtunk oldalakat tavaly a sorozatról, alig emlékeztem már, mi van a Mesa Verdével, és pontosan mit is vett fel Chuck a magnóra. De a hasznos Hamlin-párbeszéddel, meg az apró utalásokkal az epizód végére már teljesen képben voltam ismét. Látszik, mennyire a kisujjukban van a sorozat, ami nem volt mindig így, az első évadban azért érezhető volt az útkeresés. Persze Gilliganék közismerten sosem meglévő tervrajzok alapján dolgoznak, hanem szándékosan zsákutcákba írják magukat, hogy annál izgalmasabb legyen kikeveredni, és rengeteget rögtönöznek. De most már belakták a Breaking Badhez képest szerényebb, személyesebb drámákat, és nyugodtan átadhatják magukat a lassú tempó csábításának.

Mert egyetértek, ez a rész jóval lassabbnak, kimértebbnek tűnt, mint a korábbi évadnyitók, játszanak velünk, mint macska az egérrel, belebegtetik az összes promóban, mi lesz az évad nagy durranása, de aztán nemhogy a mézesmadzagot nem húzzák el előttünk, még el sem kezdték belemártogatni a csuporba. (Fogalmam sincs, hogy működik a mézesmadzag.) Gilligan különösképpen szeret a kelleténél hosszabban, idegőrlőbben elidőzni egy-egy folyamatnál, elég csak a snicceres részre gondolni az anyasorozatból. Én jól el is voltam a Mike-féle procedurális ügyködések alatt, viszont közben azért alacsonyabb fokozatra kapcsolt a figyelmem, hagytam átfolyni a montázsokat, mint a háttérzenét. Szóval úgy van, ahogy mondod, ez a technika már nem díszítő-, hanem alapelem Gilliganéknél, megszoktuk, mint a szimpla vágóképeket, és bár támogatom, hogy a MacGyveres barkácsolásokat minden apró részletre kiterjedően végigvegyék – így sokkal kielégítőbb Mike csele, mintha csak a legvégét láttuk volna –, én sem tudom, hogy önmagában ez elég-e most már a boldogsághoz.

Igaz, az is belejátszik abba, hogy Mike szálát félgőzzel szemléltem, hogy Mike szálát egyébként is félgőzzel szoktam szemlélni, és nem tudom, fog-e ez változni. Beszéltünk már erről is rengeteget a régebbi nézőnaplókban, viszont most azért érdemes megint elővenni, mert hozzá fog becsatlakozni a közönségkedvenc Gus Fring valamikor az évad folyamán. És továbbra sem vagyok biztos, hogy jó-e ez nekünk. Pedig imádom Gust, és van bőven potenciál az ő előtörténetében – talán inkább egy másik spinoffon keresztül –, Giancarlo Espositót is mindig jó látni. Viszont félek kicsit, nem fog-e eltolódni ezáltal a hangsúly a jogi/családi/lelki konfliktusokról a thrilleres/ponyvás/élet-halál harcokra. Mind tudjuk, hogy Jimmy McGill előbb-utóbb Saul Goodman lesz, azt viszont nem szeretném, ha a Better Call Saul eközben átváltozna Breaking Baddé. Túl jó, érdekes lett a saját hangja, amit megtalált.

Jó is, hogy említetted a pilótás jelenetet, egyrészt mert én nem gondoltam, hogy a repteres svindlinek komolyabb kihatása lesz, másrészt pedig ez volt a legérdekesebb jelenete az epizódnak. Te nem érezted úgy, hogy az erkölcsileg mélységesen felháborodott, kiscserkész típusú pilóta a sorozat történetében talán először hozta ki Jimmyből a majdani Saul Goodmant? Láttuk már sokszor az előjeleit a sértett kifakadásaiban, a frusztrációi felemlegetésében, de most nem csak azon akadt ki, hogy mindenki magas lóról ítélkezik róla. Ahogy a pilóta megfenyegeti, JImmy abbahagyja a hímezés-hámozást, és ahelyett, hogy megpróbálná magát kidumálni, annyit mond: „Kényszeríts.” Odenkirk hirtelen kegyetlenebb, pragmatikusabb üzemmódba kapcsol, a szája sarkában még dühös, dévaj mosoly is megjelenik, és úgy vázolja fel a srác előtt a rendelkezésére álló taktikákat, mint Saul szokta. Csak rég láttam a második évadot, és nem emlékszem, vagy tényleg nem vedlette le ilyen látványosan a bőrét egy ismeretlen előtt, aki nem Hamlin vagy Chuck?

Nekem erre a Jimmytől kissé szokatlanul agresszív dühkitörésre rímel a cold open befejezése is a tekintetben, hogy mit várhatunk az évadtól: durvább, adott esetben erőszakosabb következményeket. Nem hiszem, hogy Gene-t most láttuk volna utoljára – sőt, meg vagyok győződve róla, hogy a majdani sorozatzárót fekete-fehérben fogjuk látni –, szóval az ájulása vagy csak gonosz cliffhanger, ami nem idegen Gilligantől, vagy azt előlegezi meg, hogy a szereplők életébe váratlanul beüthet bármikor a mennykő. De szimbolikus is lehet, mintha Isten vagy a karma így figyelmeztetné, hogy tartsa magát a Gene álcához, és ne próbálja a lelkifurdalását enyhíteni azáltal, hogy a beköpött srácnak jogi tanácsot nyújt.

Bár amúgy a Better Call Saul pont nem az a fajta sorozat, amelyben minden évad nyitójelenete miniatűrben megfogalmazza az évad egészének ars poeticáját. Meg is fogalmaztad szépen, hogy a Gene-es jelenetek mind azt jelképezik, hogy a karakter börtönben van, csak van olyan évad, ahol ez szemléletesebb – mint két zárt ajtó közé szorulni –, míg a mostaniban inkább képletes.

Viszont ha már a cold openből nem lehet részletes elméleteket gyártani, az epizód címéhez fordultam, ami annak a könyvnek a címéből ered, amiből Chuck a kis Jimmynek olvasott fel még akkor, amikor nem akarták egymást tönkretenni. Mabel sztorija valószínűleg annyi, amennyinek Jimmy rövid szinopszisából látszik, ám Gilliganék mindig tudatosan alkalmazzák a popkult utalásokat, választhattak volna bármilyen más mesét. A szerző életrajza rejti a megoldást: Harry Thurston Peck elismert professzor, irodalomtudós és író volt, míg egy régi titkárnője be nem perelte, és csúnya botrányba nem keverte. (Röviden: Peck épp vált az első feleségétől, és hozzáment a másodikhoz, miközben állítólag házassággal hitegette a titkárnőt is. Gondolom, nem nézték jó szemmel, ha valaki három nővel kavar egyszerre.) Az egyetem rektora egyből kirúgta, pusztán a vádak és a botrány alapján, és az a kollégája, aki kiállt mellette, és úgy érezte, nem elég korrektek Peckkel, szintén repült. Pecket kiközösítette a tudós társadalom, depressziós lett, élete végén kábán, lecsúszottan, a környezetét nem is érzékelve rótta az utcákat.

Ismerős? Te is be tudod helyettesíteni a neveket, ugye?

Ó, és még valami. Peck öngyilkos lett.

Egyéb felfedezések:

• Mondjuk, szerintem Gilligan pozitívabb befejezéssel fog szolgálni tragikus hősének, de egyelőre még csak a viharfelhők sűrűsödnek a feje fölött. (Gaines)
• Látod, eszembe sem jutott utánanézni, hogy mit jelent az epizód címe, pedig tudhatnám, hogy mélyebb jelentőséggel bír. Elképesztőek a hasonlóságok én nem zárnék ki a Better Call Saul esetében sem egy igazán szomorú lezárást. (Pláne fekete-fehérben.) (Fega)
• Melyik védjegy a jobb: az, ahogy Jonathan Banks cuppant, vagy ahogy Noah Emmerich-nek megrándul a szája idegességében a The Americans-ben? (Gaines)
• A szavazások nagy részében, ha lehet Noah Emmerich-re szavazni, én akkor rá teszem a voksom és azt hiszem ez most sincs másként. (Fega)
• Szegény Ernesto! Rá nem tértem ki a főszövegben, mert egyelőre még kérdés, hogy mennyi fog múlni az ő dilemmáján, és mennyit fogunk látni belőle, de már most olyan szorult helyzetbe került a Jimmyvel szimpatizáló srác, mint a The Americans leszegényezett szereplői. Nekem amúgy nem volt bajom az előre kitalálható fordulattal, emelni kell a téteket, hogy minél több ártatlan ember kerüljön fel a McGill-hidegháború lehetséges járulékos veszteségeinek egyre bővülő listájára. (Gaines)
• Annyira hozzászoktam már a nagyszerű színészi alakításokhoz, hogy ki sem tértem senkire, pedig Bob Odenkirik munkáját szerintem lehet dicsérni és elég jól be is mutattad, hogy melyikek voltak azok a pillanatok, ahol leginkább észrevehető volt a zsenije. (Fega)
• Egy szomorú változás: Arthur Albert távozott a Better Call Saul csapatából, Marshall Adams az új operatőr. Ő is Slovis-tanítvány (a Breaking Bad 5x01-et fényképezte), és egyelőre nem tapasztalni nagy különbséget, de Albert elegáns kompozícióit nehéz lesz pótolni. (Gaines)
• Dönts, Fega! Vessző, pont, vagy pontosvessző? Netán gondolatjelek? - Azt hiszem ennek a jelenetnek az volt a lényege, hogy valójában mindegy. Mondjuk az a cég, aki milliókat vesztett egy Oxford comma hiánya miatt, valószínűleg nem ért velem egyet.
• Családi mozidélután Jimmyvel rovat: A Karate kölyök utalást kár volt túlmagyarázni, még ha értem is, hogy Chuck sznobizmusát hivatott érzékeltetni, de a Top Gun poén ütött. (Gaines)