Rectify 4x06 - Physics

rectify-episode-406-teddy-talbot-10-1000x594.jpg

A long black car is waiting 'round
I will miss you when you're gone

Egyikünk sem egyetlen ember. A személyiségünknek van egy magja, melyre számtalan, egymás halmazát metsző én épül. Nem fedünk fel önmagunkból mindig ugyanannyit. Másmilyennek mutatkozunk a közeli barátainknak és a futó ismerőseinknek, a szeretteinknek és a vadidegeneknek, a magánéletben és a munkában. A legjobb énünket öltjük fel az első randin, és a legrosszabb énünket sem leplezzük azok előtt, akik felé már mély bizalommal fordulunk. Vetületeinket legtöbbször automatikusan cserélgetjük, de ha azok túlságosan elszeparálódnak, ha nem tudjuk megkülönböztetni egymástól az álcákat, meghamisíthatjuk saját magunkat.

Daniel énjét a külvilág öntötte betonkemény formába, mielőtt még kifejlődött volna személyisége magja. Erről beszélt a szezonnyitóban Averynek, erre tapint most rá Chloe kellemetlen őszinteséggel. Danielnek fel kellett építenie védekezésül egy bűnös ént, internalizálnia kellett mindazt, amivel megvádolták, hogy ne roppanjon össze a börtönben. Ez az álca látszólag kiradírozta azt a Danielt, aki korábban volt, akire Janet emlékszik vissza, egy lázadó, érzékeny, paralizáló szégyenérzet nélküli ént. Akivé ehelyett vált, az kevesebb, viszont felvértezi az esetleges sebekkel, karcolásokkal szemben, amelyekkel a szabad élet sújthatja.

"A jelenlegi életemmel is alig bírok megbirkózni” – préseli ki magából Daniel, mint akinek emberfeletti erőkifejtésre van szüksége ahhoz, hogy egyben tudjon maradni.

rectify-episode-406-daniel-holden-02-1000x594.jpg

Egy arca van, amit kifelé mutathat, és ez az arc nem olyan, amellyel meg tud békélni. Egy gyilkos arca, egy bűnös emberé, aki nem érdemel szeretetet, törődést, csupán szánalmat. Ha azok között van, akik „tudják, kicsoda”, vagy „kinek kellene lennie” – a munkatársai a raktárban, akiknek a szemében csak egy elítélt bűnöző  –, akkor senki nem forszírozza, hogy igaz-e ez az énje (mint Chloe vagy Avery), senki nem viselkedik úgy vele, ami igazolja a fájdalmat okozó énképet (mint Janet). Így se jó, úgy se jó, sehogy se jó. Egyszerűbb kitalálni egy idealizált személyiséget, amely megfelel azoknak, akik törődnek vele: ezért vezeti körbe Daniel az anyját új élete fontos helyszínein, amelyek történetesen egy kitalált élet, fedőélet díszletei, és annyi érzelmi igazságot tartalmaznak, amennyit Patsy Cline halálközeli élményének nevezetes helye, azazhogy, semennyit. Csak egy szimulákrum, nem a valódi dolog.

A „Physics” konzekvensen, csendes drámával gördíti tovább az évad két központi motívumát. Az egyik az elfojtások kibeszélésének nehézsége. A rész szereplői már-már radikális nyíltsággal fogalmazzák meg egymásnak iszonyú nehéz beszélgetésekben elhallgatott dilemmáikat, problémáikat. Inkább túl messzire mennek, mintsem a biztonságot tartják szem előtt. Inkább vállalják, hogy túlzásba esnek, semhogy túl keveset tegyenek. „Tiszta vizet öntenek a pohárba”, ahogy Daniel mondja a hebegő-habogó, bocsánatot is kérő, meg nem is kérő Tednek. Van, hogy ez a nyíltság gyümölcsöző (Janet és Daniel közös nevezőre jutnak), van, hogy szükséges, de újabb problémákat szülhet (Jon önfeláldozó ultimátuma az ügyésznőnek), és van, hogy túl erős falakba ütközik (Chloe túl érzékeny pontra tapint az epizód végén).

rectify-episode-406-daniel-holden-janet-talbot-21-1000x594.jpg

A másik visszatérő motívum az engedés, áldozathozatal gesztusa, csak ez most kiegészül egy igekötővel:

engedni is nehéz, de elengedni sokkal nehezebb.

„Marad még egyáltalán valaki, akit lehet utálni?” – kérdezi Amantha, miután Bobby Dean és a seriff is segítséget nyújt Daniel beismerő vallomásának semmissé tételéhez, és tök igaz, elengedni valamit, ami hosszú ideig meghatározott minket – sérelmeket, jogos felháborodást, féltő aggodalmat –, baromi ijesztő, hisz űr keletkezik a helyén, amit ki kell tölteni valami mással. De a „Physics” az előző részhez képest mindenképp optimista irányba mutat: az utolsó két jelenet sötét hangvételű, de előtte egy-egy kő legördül a vállakról. A kiégett Jon úgy érzi, jobb lesz neki, ha nem rokkan bele ezentúl a halálraítéltek megmentésére tett kísérleteibe, legyen szó ártatlanokról vagy bűnösökről. Janet elengedi Danielt, a fiáról való gondoskodásnak azt a mindkettejük számára terhet jelentő részét, mely lelkifurdalásból fakadt. Ted elengedi a kereskedést, hogy ne kelljen elengednie a feleségét

Teddy és Tawney egymásra rímelő (éteri fény kontra sötétség), ám a többiekétől külön utat járnak be, mert ők akaratuk ellenére engedtek el valamit, amit még megtartottak volna. A nő Mr. Zeke-et veszti el, a morózus, magányos öregurat, akitől valahogy választ remélt az őt kínzó kérdésekre, a férfi pedig a feleségét vesztette el, s talán a kereskedést is, mindazt, ami személyisége magját alkotta. Se Tawney-nak, se Teddynek nincs álcája, fedőénje – meztelenek, védtelenek, sebezhetők. Teddy e heti története a látványosabb, a lélek sötét tea whisky-kóla délutánja végén sikertelenül próbál leszámolni a táncoló emberrel, mélyrepülése szimbólumával.

rectify-episode-406-teddy-talbot-22-1000x594.jpg

De Tawney szála tartogatja az igazán érdekes megoldásokat Stephen Gyllenhaaltól és Hilda Rasula vágótól. A sorozat általában hagyományos, egyenes irányú elbeszélésmódot alkalmaz, az elliptikus szerkesztéssel, a flashbackekkel, az enigmatikus közjátékokkal együtt sem szokott bevetni olyan stilisztikai játékokat, mint Mr. Zeke halálos ágya mellett. A vágás egyidejűvé sűrít két egymást követő időpillanatot – Tawney visszaemlékezését és Mr. Zeke utolsó lélegzetvételét –, a dialóg átúszik egyik szakaszból a másikba, narrációvá, belső monológgá alakul. Kizökkentő, zavarbaejtő módszer, amely felhívja a figyelmet arra, hogy ez egy fontos jelenet. Ez az a pillanat, amikor Tawney visszanyeri a hitét. Amikor megtalálja azt, amit elveszettnek hitt. Amikor újból megszilárdul személyisége magja.

rectify-episode-406-tawney-talbot-15-1000x594.jpg

Gyönyörű, megrendítő, kiérdemelt forduló-, vagy akár nyugvópont lehet ez Tawney számára, aki évadok óta tapogatja az énje körvonalait. Nem kell mindenestül lecserélnie önmagát, a sok változás ellenére folytonosságot teremthet azzal, aki a házassága előtt volt, akinek a házassága alatt hitte magát. Eljuthat-e idáig Daniel vagy Teddy? Két részük maradt.

Egyéb felfedezések:

  • Néznék egy Travel Channeles műsort, amelyben Dog és Ted híres emberek végső nyughelyeit keresik fel.
  • „Destination gives us direction sometimes.” – Nagyon meta, bár a Rectifyban az útkeresés legalább olyan érdekfeszítő volt, mint a végső irány kijelölése.
  • Mr. Zeke házvezetőnőjét, Bonnie-t Joie Lee játszotta, aki civilben Spike Lee tesója, szerepelt a rendező csomó filmjében, például a Do the Right Thing-ben, a Mo’ Better Blues-ban és a She’s Gotta Have It-ben. Utóbbi sorozatadaptációjában szintén fel fog tűnni idén a Netflixen.
  • Nagyon tetszettek Chloe és Janet közös jelenetei, meg hogy mindketten azzal méltatták a másikat, hogy milyen bonyolult személyiségek.
  • „I'm glad I did it. But I don't think I'm gonna do it again anytime soon.” J. Smith-Cameron megbicsaklása az utolsó szónál. Mind az ő, mind Aden Young line reading-jei aranyat érnek.