The Deuce 1x07 - Au Reservoir

deuce107_1.jpeg

Új szelek fújnak New Yorkban, a Deuce utolsó előtti része pedig megmutatja, hogyan alkalmazkodnak ehhez a kurvák, a stricik és mindenki más, aki belőlük él. Előfordulhat, hogy pozitív irányba fordul a sorsuk?

Fega: Mivel csak 8 epizódból áll az évad, ezért máris elérkeztünk az utolsó előtti epizódhoz. Rögtön neked is szegezem az első kérdésem Gaines, mielőtt bármibe belekezdenék. Simon eddigi életműve alapján, ilyen jellegű epizódra számítottál? Bizonyos értelemben volt itt tűzijáték, hiszen legalább egy, de lehet két kurva is maga mögött hagyta az ipart, egy stricit lelőttek, a többiek meg visszafordíthatatlanul belesodródtak az egzisztenciális krízisbe, amit te már epizódokkal ezelőtt megjósoltál. Valamiért nekem mégis hiányérzetem van az epizóddal kapcsolatban, pedig a sorozatot nagyon megszerettem, jobban, mint számítottam rá.

Tényleg rengeteg minden történik az epizódban és azt sem tudom mivel kezdjem, illetve, hogyan lehetne szépen összekötni a különböző történetszálakat. Az biztos, hogy a bordélyon belül a sötét oldalon volt a hangsúly, szinte az összes jelent itt játszódott az valamilyen konfliktust vázolt fel nekünk. Bernice rohamot kapott, Barbara és Melissa lebuktak a lopással, Shay pedig valami olyan drogot kapott, amit nem lett volna szabad használnia. Ehhez jön még hozzá a konfliktus a lányok között, amiért Tiffany nem dolgozik, csak Bobby szórakoztatására kell bejárnia, plusz megjelent egy új nyomozó is, akiről nem tudtam eldönteni, hogy a saját szakállára dolgozik, vagy valójában a rendőrség tényleg ennyire korrupt és használhatatlan, hogy több különböző egységtől jelennek meg emberek a jussukat követelve.

Ez egy érdekes döntés, mármint lehet nem az volt a cél, hogy túlságosan negatív képet fessenek a szalonról, mindössze el kell fogadni, hogy egy ilyen létesítményben minden egyes nap küzdelem lesz, valamelyik jobban, másik kevésbé. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mi egyébként az utolsó előtti epizódban járunk, ahol arra vagyunk kondicionálva, hogy végignézzük, ahogy valaki beleszarik a ventilátorba és ezzel mindenkit összeken.

Nyilvánvaló, hogy egy évadot fel kell építeni, és el kell juttatni valamilyen fix pontra a különböző történetszálakat, de mégsem éreztem azt, hogy mindjárt vége és egy időre elköszönünk a Hi Hattől meg az összes többi helyszíntől. Te hogyan láttad, Gaines? Szerinted megfelelő figyelemmel haladnak előre a szálak a vége előtt? Vagy eleve felesleges volt komoly átrendeződést, sokkoló fordulatokat várni egy Simon-féle sorozattól?

00_the_deuce_107_06.jpg

Furcsa döntés volt például behozni az új rendőrfőnököt. Lehet azért van ez, mert valahol valakinek feltűnt, hogy az előző főnök túlságosan önállósította magát? Vagy valami teljesen más van a háttérben? Annyit tudunk, mint Alston járőr, akit persze rögtön kiszemel magának az új góré és kiderül, hogy nagy tervei vannak, megpróbálja majd megtisztítani a kerületet. Előre is sok sikert hozzá, kíváncsi vagyok, Alston hogyan áll majd hozzá. Nálam ő volt az epizód egyik győztese, még ha például a Sandrával közös jelenete azt mutatta be, hogy milyen sokat tanulhatna az újságírótól, ami a hosszabb nyomozásokat illeti. Mondjuk igaz, hogy ő járőr és nem nyomozó, de szerintem így is benne volt ez a kis fricska abban a jelenetben. Ezeknek meg egyébként is ad valamilyen plusz töltetet, hogy tudjuk: hiábavaló az egész, képtelenség komoly eredményt, vagy változást elérni.

De ettől még jó nézni, ahogy ezek az emberek próbálkoznak.

 

Ha már náluk tartunk, akkor a randis részre is ki kell térni. Tudom, hogy nem volt annyira botrányos a hetvenes években az, amit Alston járőr csinált, de nekem nézőként azért nem esett túl jól, még akkor sem, ha Sandra utána visszacsókolta. Olyan sok filmben van egyébként ez, hogy a férfi szinte ráerőszakolja magát a nőre, aki először még elhúzódik, de aztán valamiért, valahogyan beadja a derekát. Igaz, hogy az esetükben elég jól felépült a kapcsolatuk és a színészek kémiája is a helyén van, ettől még ha a történelmi hűség is volt a jelenet mögött, akkor sem tetszett igazán. Te mit szóltál hozzá, Gaines? Én csinálok bolhából elefántot?

deuce107_2.jpeg

Vegyes érzéseim vannak Eileennel kapcsolatban is. Maggie Gyllenhaal díjnyertes alakításáról minden egyes jelenet csak még jobban meggyőz, szóval az alakítására nem lehet panasz. De a pornóforgatáson is a negatívumok kerülnek most előtérbe, amiken Eileen lesz úrrá. Nekem valahogy nem volt életszerű, ahogy egyszerűen mindenre van megoldása, mindent a kezében tart, jobban is, mint Harvey. Értem, hogy mit akar ezzel mondani a sorozat és ennek papíron kellene működnie, de engem inkább ledobott ez a rész is. Te mit szóltál hozzá, Gaines? Neked hiteles volt Eileen színfalak mögötti alakítása?

Mielőtt megadnám neked a lehetőséget a válaszra még beszélni kell Black Thought, vagyis Tariq Trotter alakításáról. Miután nemrég nagyot futott a 10 perces freestyle előadása, jobban a reflektorfénybe került ez az ember, aki előtt nagyon remélem, hogy fényes jövő áll. Az egy dolog, hogy milyen zenész, meg zenei producer, de mellette színésznek sem utolsó, mert a nyilvános szerepléseiből úgy tűnik, hogy egy cuki ember, akit kenyérre lehet kenni, ehhez képest meg simán eladta nekünk a legutáltatosabb strici archetípusát abban a pár jelenetben, amit kapott, anélkül, hogy sztereotípiának érződött volna. Nehéz ezt a fajta világlátást és mentalitást hitelesen megjeleníteni, de számomra úgy tűnt, hogy Reggie szerint a világ egy egyszerű hely, ahol mindenki azt csinálja, amihez ért, a stricinek pedig folyamatosan erőt kell mutatnia a lányai felett, különben nem lesznek elég hatékonyak. Nem hiszem, hogy szadista figura lenne, aki élvezi bántani a kurvákat, vagy kiabálni velük. Viszont ez a munka része, amit meg kell csinálni ahhoz, hogy rend legyen. Te mit gondolsz, Gaines? Várnak még ránk további remek Black Thought alakítások a jövőben, ugye?

És akkor rengeteg mindenről nem esett még szó, például Ashley és Frankie közös randijáról, ami megismertette a meleg filmművészettel, illetve a kapcsolatukon keresztül sokkal többet megtudtunk róla, mint eddig. Ráadásul az epizódot maga James Franco rendezte. Legutóbb nem voltál túl elragadtatva tőle, észrevettél most esetleg valami fejlődést? Nekem azt tűnt fel, hogy túl sokszor használt, egészen fantáziátlan shot/reverse shot megoldásokat, illetve túlságosan szétvágottnak éreztem néhány beszélgetést. Aztán ott van még Vinnie és Abby randija is. Itt eleve nagy volt a kontraszt a többi jelenethez képest, de hogy ez mindenki számára világos legyen, még a pornóforgatással vágták össze. Elég érdekes volt ez az utolsó előtti részbe, ami a főszereplőket illeti? Vagy felesleges ekkora jelentőséget tulajdonítani ennek?

deuce107_6.jpeg

Gaines: Ha sorozatjunkie-kként egyvalamit megtanultunk az elmúlt tizenöt évben, egy utolsóelőtti HBO-dráma epizódban mindig mindennek jelentősége van. Azt a gyakorlatot, hogy az utolsóelőtti részben legyen egy sokkoló fordulat, a finálé pedig az így vetett hullámokat terítse szét, pont Simon és George Pelecanos vezették be a modern tévézésbe, utóbbinak jutottak ugyanis ezek az epizódok a Drótban, szóval sok közönségkedvenc szereplő halála szárad az ő lelkén. Reggie-ért nem hiszem, hogy bármelyikünk krokodilkönnyeket fog hullatni, ilyen szempontból valóban nem annyira utolsóelőttiepizódos az “Au Reservoir”, mint a Drótban, vagy akár a Tremé-ben, ami hangulatsorozat létére be tudott küldeni gyomrosokat ilyenkor.

Ettől függetlenül nekem messze ez volt a kedvenc epizódom az évadból, és ennél éreztem a leginkább, hogy nagyon egyben van, mesterien építik fel az összes szálat a kezdőponttól a végpontig.

 

És amennyire elsötétült a sorozat tónusa az utóbbi pár részben, tulajdonképpen tetszik is, hogy nem a gyilkosság a legerősebb mozzanata a résznek, hanem hogy az egyik prostituált talán jobb életre lelhet, és hogy szeretnénk hinni benne, hogy ez így is lesz.

Simonék abban is baromi jók voltak mindig is, hogy egy-egy háttérszereplőt úgy toljanak váratlanul előtérbe, hogy az egyáltalán ne hasson váratlannak. Most három ilyet is megjátszottak, és Black Thought alakítását alaposan kivesézted, Method Man mellett szerintem is helye volna mostantól a mozivásznon meg a tévéképernyőn. Reggie sosem volt centrális figura, sőt, talán utolsó helyre rangsorolnám a megismert stricik közül (leszámítva a fehér hippit). Talán az az oka, hogy nem volt a főcímben. Vagy talán pont Tariq személye: mivel ő újonc Simonnál, meg egyáltalán, színészként, ezért a pilotnál még azt hittem, csak cameózott egyet, és később is úgy vettem, hogy Reggie majd időről időre felbukkan egy-egy jelenetben, de érdemi dramaturgiai funkciója nem lesz. A rész írói (ahol Pelecanos helyett ezúttal Megan Abbott krimiíró képviselteti magát) szerintem szépen vezették le, hogy ő az a strici, aki a legkevésbé ismeri fel, hogy megváltozott a széljárás, és egyszerűen képtelen új szélirányba fordulni. Összebalhézik mindenkivel, és ahogy helyesen megállapítottad, hozza a macsó, erőszakos mentalitást, ami szerinte a strici hivatáshoz tartozik. CC moziba járkál, és Disney-rajzfilmeket néz, Larry elveszetten bolyong az utcákon, mert megfosztották az egzisztenciájától (minden értelemben). Reggie rendületlenül rugdossa a lányokat melózni. A meteorbecsapódás lökéshulláma először a leglomhább dinoszauruszt éri utol.

deuce107_8.jpeg

Még nála is hatásosabban tolták reflektorfénybe Leont, a szakácsot, és Ashleyt. A jószándékú szakácsot elég sokszor láttuk a háttérben ahhoz, hogy megjegyezzük az arcát és a hangját (a Simon-veteránok meg eleve régi ismerősként köszöntötték Anwan Glovert), és az íróknak egyszer sem kellett olyan szavakat adni a szájába, hogy mondjuk mesél valakinek az anyjáról, akit mindig vert az apja, vagy hasonló egypontnullás forgatókönyvírói motiváció ahhoz a fordulathoz, amivel az ő szála zárul. Nem, elég volt, hogy megszoktuk a jelenlétét, hogy a színész tolmácsolta a lányok iránti kedvességét és a stricik felé mutatott kurta reakcióit, majd ebben a részben a soha el nem fogyasztott ebéddel felépítsék a frusztrációját. Amikor elővette a pisztolyt, az így nem a semmiből jött, mégis meglepő tudott lenni, és hát ezt nem könnyű elérni. Ahogy azt se, hogy sajnálni fogom, ha nem látjuk többet a megnyugtató szakácsot, akinek az esete azt példázza, hogy bármikor bárkinél elpattanhat egy húr. És még ha a jó szándék vezérelte is, ezzel senkinek nem segített: se magán, se Melissán, akinek ez csak egy újabb trauma a sok közül. Semmi nem változott vagy javult meg ezzel a gyilkossággal: csak újabb fekete testek hevernek parlagon, várva a begyűjtésre.

Mind közül a harmadik mellékszereplő, Ashley szála lepett meg a legjobban. Be kell valljam, nem volt rokonszenves a karakter, vagy fogalmazzunk úgy, nem vágytam rá, hogy sok időt töltsünk vele eddig. Az első részben persze lehetett sajnálni a fizikai erőszak miatt, de aztán általában olyan helyzetben láttuk, ahol a többi lányra féltékenykedett, és egyre a partvonalra szorult CC-nél. Valahogy azt éreztem, hogy garantáltan tragikus vége lesz, hogy meg vannak számlálva a napjai, és hogy az ő történetével aggasztóan közel sodródik a sorozat ahhoz, hogy beletegye a pornóba a nyomorpornót. Így utólag meg kell követnem Ashleyt – vagyis Dorothyt – és Jamie Neumannt is, mert most az egyik legérdekesebb, legszerethetőbb karakterré vált. És ehhez nem kellett semmi trükk, csak az, hogy szót kapjon, figyelemben részesüljön, előbb Frankie-től, akinek a könnyelműségének van jó oldala is, aztán Abbytől, aki a Darlene-fiaskó után érthetően fogadta be gyanakvással a lányt, és rajtuk keresztül tőlünk is. Ízlés kérdése, hogy túlzásba vitték-e nála a rejtett belső értékeket, nálam belefért, hogy bejön neki az avantgard pornó (“Én naponta látok ennyi pöcsöt a melóban.”), meg hogy Kanttól olvassa A tiszta ész kritikáját (“Nem értem ezt a csávót.”) Arról nem beszélve, hogy baromi jól szórakoztam Frankie bepalizásán (“Mi a faszom az az etűd?”), szükség is volt a bordélyházban zajló nyomasztás mellett egy kis felüdülésre az epizódban.

deuce107_5.jpeg


Tanulságos amúgy, ki hogyan reagált a filmre. Frankie természetesen csak szörnyülködni tudott, Ashley látott már durvábbat is, Paul a jövőt és lehetőségek tárházát látja meg benne, haverja ellenben az üvegplafont érzi a feje fölött. Nyíltan meleg színész máshogy nem kerülhet be a Variety filmkritikusának hasábjaira, csak pornófilmmel. Ami ekkor még (jó, meg igazából ma is) alantas műfajnak számít, olyasminek, amit boltok hátuljába dugott vetítőgépeken néz az ember, nem elegáns moziteremben. Ahol a látványtervezés nem számít, mert nem tök mindegy, ocsmány spenótzöld-e a lepedő, amin a pornószínészek dugnak, ha úgyis csak kicsi kémlelőnyíláson át nézi majd a kuncsaft. És amikor még egy több százezres költségvetésű pornófilm nehezebben hihető fantazmagória, mint a táncoló vízilovak.

Remélem, a második évad jobban ráfekszik majd (no pun intended) erre a témára, a pornó popularizációjára és kommercializálására, mert rengeteg lehetőség rejlik benne. A sorozat arról szól, milyen könnyű tárgyiasítani emberi – női, meleg, színesbőrű – testeket, és milyen nehéz visszacsempészni az emberséget. Ezért tetszett nagyon Eileen rögtönzött pep talkja: nem tudtam fennakadni azon, hogy mindenkinek a munkáját jobban csinálja a forgatáson, mert csak arra figyeltem, hogyan próbálja a lehető legjobbat kihozni Lori számára a szar helyzetből, és visszaadni az önbecsülését (no meg persze, használható nyersanyagot nyerni a filmhez). Ezért lett egyből rokonszenvesebb a hobó életmódot folytató Frankie, amikor magától értetődő természetességgel emberszámba vette Ashleyt. Ezért húztam a számat azon, ahogy Abby felhasználta Vincentet, és bőrkabátba öltöztetett prolitestként parádéztatta a dúsgazdag rokonai és ismerősei bosszúságára. És ezért kell az, hogy a meggyalázott, meggyötört testekkel – és lelkekkel – szemben legalább egyszer-egyszer ússzon be úgy a végefőcímzene, hogy ne a kilátástalanság, hanem a félelmekkel teli, de óvatos optimizmus nézzen vissza ránk egy női arcról.

Egyéb megfigyelések:

  • Lehet, hogy Alston járőrre is ráférne egy gyorstalpaló kurzus a tárgyiasításról, de ebben az esetben nekem nem támadtak rossz érzéseim, sőt, belül ujjongtam a csóknál. Ez az átkos hozadéka a romantikus komédiák sablonjainak? Én is a probléma része vagyok? (Gaines)
  • Az a baj, hogy a romantikus komédiák sablonjai ebben a patriarchális rendszerben alakultak ki és épültek be a köztudatba, érzésem szerint újra kell gondolni őket, ahogy azt az alapvető dinamikát is, hogy a férfi becserkészi a nőt. De ez elég messzire visz minket a Deuce 70-es évekbeli világától. (Fega)
  • Apropó, problémák és azok részei, nagyon tetszett az a megjegyzésed, hogy jó nézni, ahogy az alapvetően tisztességes emberek próbálkoznak, még ha hiábavalónak is sejtjük. Tenni még mindig jobb, mint cinikusan széttárni a kezünket. Ha objektíven nézem, Alston nyomozása eléggé felmelegített Simon-adalék, amit minden sorozatában bevet. Mindig van egy jó zsaru, aki vonakodva és pragmatikusan bár, de szembemegy a korrupt rendszerrel. De a fene bele, ha egyszer ilyen jól tudják századszorra is megírni és eljátszani ezt a megmikrózott zsarusztorit. (Gaines)
  • Elsősorban csak a Twitteréből tudok kiindulni, de azt gondolom, hogy Simon meg akarja mutatni, hogy milyen korrupt és gonosz a világ, közben viszont van érzéke ahhoz, hogy az összes filmes eszközzel megmutassa: mindezek ellenére is van értelme küzdeni a körülmények ellen. Erre a mostani epizód tökéletes példa, de az is, hogy Alston rendőr hiába tekinthető sablonos figurának, mégsem érezzük annak. (Fega)
  • Rákérdeztél még James Franco rendezésére, amire egyébként nem lett volna különösebben érdekes válaszom és megfigyelésem: korrekt munka, semmi extra. Viszont (insider baseball) mivel a napló első fele már készen volt decemberben, és csak én tököltem el az időt a válasszal mostanáig, ezért középen meghúzhatunk egy cezúrát, ami a James Franco ellen felhozott szexuális visszaélési vádak előtti és utáni időszakra bontja a naplóinkat. Még mindig élvezem az alakítását, de azért nem állíthatom, hogy ne rándult volna össze kicsit a gyomrom az Ashleyvel közös ágyjelenetnél az általa rendezett epizódban. (Gaines)
  • Hogy kicsit tovább vigyük az insider baseball vonalat, korábban arról is beszéltünk, hogy vajon derékba törheti-e ez az ügy a sorozatot. Jelen állás szerint nem és Franco visszatér a második évadra, mintha semmi komoly nem történt volna. (Fega)
  • Another day, another bunch of dicks.” – Ez mondjuk az American Vandal 2. évad szlogenje is lehetne. (Gaines)
  • Mustafa Shakir (Big Mike) és Anwan Glover (Leon) azt hiszem nagyon kevés filmben kapna ennyire szerethető szerepet, mert testalkatuk miatt gondolom senki sem alapozna az észjárásukra, vagy a kedvességükre. De milyen jó, hogy Simontól kaptak néhány igen emlékezetes pillanatot. Nálam ők nagy nyertesei az első évadnak. (Fega)
  • Új Simon-veterán színészt nem spottingoltam, viszont a sápot begyűjtő civilruhás zsarut Ralph Macchio játszotta, azaz nem más, mint a Karate kölyök. (Gaines)
  • Nem érhet véget a napló Marshall McLuhan említés nélkül! Bár azt hiszem, hogy a megjegyzés azért volt igazán vicces, mert Harvey nem is pontosan tudja, hogy miről beszél. (Fega)
  • “- I don't fuck up nearly as much as people say I do.
    - Well, on that inspirational note I'll pretend to be encouraged.” (Gaines)
  • “Well, I am a degenerate.” (Gaines)