The Americans 5x11 - Dyatkovo

the-americans_w710_h473_2x.jpg

Az ötödik évad végére bedurvult a sorozat. Egy ismerős küldetés teszi próbára a frissen házasodott Jenningséket, ami nemcsak rajtuk, de a nézőkön is komoly nyomot hagy.

Lassan véget ér az utolsó előtti évad és őszintén meg vagyok lepve azon, hogy milyen irányba vitte el a két showrunner, Joel Fields és Joe Weisberg a történetet. Arra számítottam, hogy jobban alápörkölnek a főszereplőknek, hogy aztán az utolsó évadot olyan erős narratív momentum hajtsa, amilyet még nem láttunk. Úgy tűnik, hogy elkerülhetetlen a bukás, a kudarc, de a készítők nem akartak úgy viselkedni, mint akik tudják, hogy mindjárt itt a vég. Helyette tartották magukat ahhoz a módszerhez, amit szinte a kezdetektől fogva alkalmaznak. Ez arról szól, hogy a szereplők alatt már a sorozat történetének kezdete előtt jól begyújtották a tüzet, egyre közelebb vagyunk a forrásponthoz, semmi szükség nem volt arra, hogy erősítsenek a lángon, ugyanis ezen a tempón is mindjárt eljön a forráspont.

Az viszont nem ideális, hogy évad közben többször azt éreztük, hogy erősítés helyett inkább visszavettek, talán attól félve, hogy hamarabb fut ki a történet a tervezettnél.

 

Utólag visszanézve nem érzem ezt teljesen jogosnak, inkább arról van szó, hogy kicsit furcsán vette ki magát, hogy szinte minden, amit láttunk az korábban hasonló módon már megtörtént velük. Erre tökéletes példa a 11 epizód, ami elég komolyan megidézi a sorozat egyik klasszikus epizódját a Do Mail Robots Dream Of Electric Sheep?-et. Ezúttal is valaki olyat kell megölniük Jenningséknek, aki látszólag nem szolgált rá.

the-americans-s5-e-11-prisoner.png

Natalie sorsa abban a tekintetben új, hogy bűneit nagyon rég követte el, és úgy tűnik, hogy Amerikában új életet kezdett és igyekezett helyrehozni a bűneit. Egyébként is ápolónőként dolgozik, de még önkéntes munkát is vállal egy ingyenes klinikán. Ez olyasmi, amiért igen komoly pozitív karma pontokat szoktak jóváírni. Ráadásul a történetéből is az jön le, hogy ő csak egy szerencsétlen 16 éves lány volt, akinek nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy hősi vagy mártír halált haljon azután, hogy lemészárolták a szeretteit.

Helyette megpróbált túlélni, szemben egy embertelen rendszerben, ami kifacsarta őt. Ezzel pedig az epizód súlyos kérdéseket feszeget, amik egy része egyáltalán nem új, de ettől még eléggé lebilincselő módja annak, hogy még mélyebbre süllyedjen Philip az önutálatának tengerében. Akárhova megy, akármit csinál, képtelen jó döntést hozni.

Papíron örülnie kellene annak, hogy Henry a St. Andrewsba nyerhet felvételt, hiszen egy nagyon jónevű iskola, amit Henry szinte csak és kizárólag magának köszönhet, de persze az sem árt, hogy ismer valakit, akinek jártak már oda a rokonai. Egy kis szerencse kell hozzá, ha az ember ilyen exkluzív klubba akar kerülni, nem elég okosnak lenni. Ugyanakkor Philip egyszerűen gyűlöli magát, amiért a jövőben még annyira sem tud részt venni a fia életében, mint eddig. Matthew Rhys természetesen tökéletesen hozzá a azt a kiábrándult tekintetet, amit mindenáron megpróbál valahogy elrejteni a külvilág elől.

vlcsnap-2018-06-12-11h47m20s123.jpg

Mikor Tuanhoz megy át, akkor is csak az öngyűlölet jár a fejében, ebben sem tud már túl sok örömet találni, nem meglepő, hogy a saját apja jár a fejében. Illetve az hogy ő sem igazán különb nála, hiába akarná ezt elérni. Persze azt epizód végén nem húzza meg a ravaszt, de ezzel csak azt éri el, hogy Elizabeth-nek kell, aki persze szívesen csinálja és benne egyébként sem volt annyit kétség, mint a férjében, ugyanakkor az epizód végi bejelentéséhez valószínűleg kellett az, hogy ő ölje meg a házaspár mindkét tagját.

Itt nem csak az a fontos, hogy láttunk már egy hasonló helyzetet és mégiscsak egy kedves nagyiról van szó, aki nagyon régen követte el ezeket a bűnöket, ráadásul olyan körülmények között, amiért nehéz hibáztatni. De azzal, hogy az egészben ott van ez a kettős élet, a múlt, amit letagad, attól az egész meta lesz, és nagyon szép metaforája annak, hogy valójában itt saját magukkal kell szembenézniük.

Egy nap náluk is megjelenhet valaki, aki előtt lelepleződött a titkuk és lejátszódhat ugyanez a helyzet.

 

Pláne, ha elképzeljük, hogy most átcuccolnak a Szovjetunióba gond nélkül. Szépen megöregednek, de egy nap majd csenget az FBI és halomra lövi őket. Minden okuk meglenne rá, hiszen sokat gyilkoltak, de sokszor nem is ez volt a leggonoszabb módja annak, ahogy mások életét megkeserítették. Ettől a tükörtől lesz igazán velőtrázó a rész és ezzel tud felülemelkedni azon, hogy túlságosan hasonlítson arra, amit korábban már láttunk.

vlcsnap-2018-06-12-12h12m35s177.jpg

Mondjuk az áldozat alakítása nincs olyan erős, talán ez is befolyásolja az egész helyzetet. Itt minden Jenningsékről szól, meg arról, hogy már elég volt és ez az ügy is, amiben nem annyira biztosak, Rorschach-tesztként funkcionál, amit mindketten pont úgy látnak azt, ahogyan várjuk. Legalábbis a lövöldözésig. Azon a ponton, ahol Jennigsék merednek a hullákra, véget is érhetett volna az epizód, viszont pont attól lett extra a befejezés is, hogy láttuk, ez Elizabethnél is utolsó cseppként funkcionált. Phillipnél már rég melléfolynak a dolgok, úgyhogy az ő viselkedése egyáltalán nem volt meglepő.

Kérdés, hogy innen mennyire lehet simán kiugrani. A Claudiával folytatott beszélgetés továbbra is kínos és kellemetlen és mivel meg vagyok győződve róla, hogy Tim atyát nem új munkába, hanem a földbe fogják állítani, ezért különösen hidegrázós volt, ahogy Elizabeth megjegyezte: már Paige is áldását adta a dologra. Tim atya persze minden szempontból durvább, mint az epizód nénije.

Szívem szerint egyébként negatív kritikaként fogalmaznám meg, hogy ezt az egészet csak ebben az epizódban vezették fel és itt rögtön véget is ért, az első évad óta az ilyen egy epizódos kompakt történetek háttérbe szorultak és azt is társítom hozzá, hogy ezek a kémkedős szálak nem is lehetnek olyan értékesek, mint azok, amik évadokon keresztül folynak, sokszor igazi ritmus nélkül.

vlcsnap-2018-06-12-11h44m20s114.jpg

De ezeknek is megvan az erősségük, nem látjuk őket jönni, így az érzelmi hatásra sem vagyunk felkészülve. Ráadásul mindig ott van a valósághűség kártya, gondolom sokszor előfordult, hogy ilyen feladatot kaptak, ami viszonylag hamar lefolyt és nem lett hosszabb időszakon keresztül az életük része. Ettől függetlenül ezek a helyzetek is tökéletesen alkalmasak a lelkük teljes lerombolására, ahogyan azt az epizód megmutatta. De nem lehet túl sokáig ezt a mindenhatót játszani, pláne ha olyan emberekről mondanak ítéletet, akinek az életkörülményeit nem is ismerik.

Azt hiszem Oleg történetszála most ehhez kapcsolódott az epizódban. Burokban élnek és fogalmuk sincs arról, hogy ilyen szívességek és ajándékok nélkül képtelenség egyetlen boltot is üzemeltetni a Szovjetunióban. Ha ez tényleg ennyire természetes, akkor nem tudom, hogy a KGB számára ez, hogyan lehet újdonság, akiknek mindenütt, hogy kellene legyen besúgójuk. Olegnél meg lehet még azzal magyarázni, hogy miniszter fia és egyébként sem volt otthon, de nem tudom, hogy a társa milyen életet élt, ami miatt teljesen vakon tudott lenni azzal kapcsolatban, hogy hogyan is működik az ország.

vlcsnap-2018-06-12-11h49m53s124.jpg

Ilyenkor megint eszembe jut, hogy mennyire tökéletes sorozat Magyarországról nézve is az Americans, ahol szintén arra rendezkedett be az egész ország, hogy zsebbe fizessen, szívességet kérjen, illetve lojalitást hamarabb kérjen számon, mint a szaktudást. Ugyanez igaz a rendszerre is, ami ráerőlteti az akaratát az emberre, akinek vagy az önfeladás, vagy a mártír halál marad opciónak. Utólag elég rossz, mikor számonkérik az emberen, hogy megpróbált túlélni az embertelen körülmények között. Plusz mikor a KGB-sek azt mondják neki, hogy szörnyeteg, akkor azt akár saját maguknak is mondhatnák, ezek után pedig elég rosszul veszi ki magát, hogy ők döntik el, hogy kinek és miért kell bűnhődnie. Persze lehet azt mondani, hogy ők is kapnak a nyakukba elég büntetést, elég csak Philipre ránézni. Mert a nagy hősiességüknek úgysem lesz, úgysem marad nyoma, ahogy azt legutóbb Paige-dzsel is szembesítették ezt.

A legtöbb, amit remélhetnek, hogy elneveznek róluk egy halálos vírust, ami újabb szomorúságot és szenvedést hoz a világra.

Egyéb felfedezések:

  • A mail robot igazán eltűnt az évadból, de pont a legjobb pillanatban hozták vissza, hogy szépen visszautaljanak arra a bizonyos epizódra. Plusz az egész borzasztó meta volt, hogy mellette beszéltek a tárgyalóról, ahol nem lehet senkit lehallgatni, majd Stan megjegyezte, hogy a mail robot valójában sokkal több gonddal jár, mint amennyi hasznot hoz.
  • A "Who lives, who dies, who tells your story" ebben a részében látjuk, hogy Claudia kurvának állítaná be a nőcit, aki valószínűleg a nemi erőszaktól kapta el a fertőzést.
  • Stan előadta Henry-nek, hogy mindenkiről azt kell feltételeznie, hogy esetleg kém, de Philippel nem igazán így viselkedett.
  • Stan esetében már igazán várom, hogy a nős szál, valahogy véget érjen, mert a mostani epizódban is szinte csak helykitöltő jelleggel volt a beszélgetés.