A főszereplőknek egyre komolyabb áldozatokat kell hozniuk a túlélés érdekében. De mi van akkor, ha nem is éri meg mindenáron túlélni? Eljöhet még számukra a boldogság vagy a béke?
Spoileres nézőnapló a The Americans negyedik évadának harmadik részéről.

Azt nem lehet mondani, hogy a sorozat a 4. évadára kiszámíthatóvá vált volna. A harmadik epizód ugyanis többször lepett meg hatásosan, mikor tudnom kellett volna, hogy a végeredmény úgysem az lesz, ami olyan egyértelműnek tűnik. Minden megtörténik ugyanis az Experimental Prototype City Of Tomorrow névre keresztelt epizódban ahhoz, hogy elhiggyük: Jenningsék tényleg kikapcsolódnak egy kicsit egy orlandói hétvégén. A történtek fényében nyilvánvaló, hogy főszereplőinkre, különösen Philipre nagyon-nagyon ráférne némi feltöltődés és kikapcsolódás, csak a KGB ritkán ad erre időt és engedélyt. Most is csak azért lenne az egészre szükség, hogy ne lehessen egyértelműen őket Tim atya megölésével gyanúsítani. A sorozat sokszor "kifejezetten kicsi" és mindenki sorsa, mindenki máséra hatással van, de az talán még így sem fért volna bele, hogy ha el is határozzák magukat a döntés mellett, akkor is saját kezűleg kelljen elvégezni a szokásosnál is piszkosabb munkát.

Maga a gyilkosság viszont elkerülhetetlennek tűnik és az epizód arra játszik rá, hogy nem is az az igazán baj, hogy ő megtudta, hanem hogy szinte rögtön tovább is adta az információt a feleségének. Olyan nyugodtan ülnek Jenningsék az atya irodájában az epizód elején, ezért talán nézőként sem érzékeljük a valódi jelentőségét annak ami történt. Jenningsék lelepleződtek, a lehető legrosszabb, ami történhet velük, csakhogy még évadok vannak hátra a sorozatból (A dolgok jelenlegi állása szerint, végleg információ erről akkor lesz, ha az írók végeztek az ötödik évad kitalálásával. Vagyis jó eséllyel csak hónapok múlva fogjuk megtudni a The Americans sorsát.)

Még szerencse, hogy az első résztől hordozott, halálos vírussal nem történik semmi gebasz, nem igaz?

Nos mindennek a tetejébe még ezzel is meglepetést tud okozni a sorozat, ugyanis a vírus elszabadul, egy pillanat alatt megfertőződik Gabriel, illetve a rátaláló Elizabeth és Philip is. Itt pedig meg kell jegyezni, hogy William leírása alapján, én arra számítottam, hogy bár a vírus elképesztő veszélyes, csak azért van a történetben, hogy a tét súlyosságát alátámassza, de a sorozatnak nincs szüksége arra, hogy be is vesse újabb bonyodalmak érdekében. Pláne azért sem, mert ha megfertőződnek az egyértelmű halált jelent, miközben mi tisztában vagyunk vele, hogy nem így és ilyen körülmények között halnak meg a főhőseink. Szóval mindenképp kockázatos döntés volt ezt így alkalmazni, ugyanis ha egy széles spektrumú antibiotikum meg tudja fékezni, akkor nem beszélhetünk egy igazán halálos vírusról. Persze pont elég ahhoz, hogy rövid távon bekavarjon, de akkor ez nem az az atombomba, amire az első két rész alapján gondoltam.

Másodszor nézve, mikor az ember már nem számít az utazásra, lenyűgöző figyelni, ahogy a Gabriellel kapcsolatos szál alakul az epizódban. Mikor először megjön Elizabeth és Philip, akkor azzal indítanak, hogy Tim és Alice előtt leleplezte őket Paige. Ezután pedig Philip elegánsan kiveszi a vírust a belső zsebéből és lerakja az asztalra. Ha egyetlen jelenettel kellene összefoglalni a sorozatot, akkor ez tökéletesen megtenné. Jenningsék munkája önmagában, nehéz, és veszélyes és idegőrlő és sokszor a saját hibájukon kívül még értelmetlen halálokkal is jár. Ez önmagában elég ahhoz, hogy bárkit kicsináljon, a családi dráma a hab a tortán, illetve a tény, hogy fent kell tartaniuk egy álcát, ami lassan már önmagában is elég súlyos problémákat hoz magával. A sorozat mélyen empatikus és bármelyik szereplőnek a családi drámáival szemben megértő és elfogadja, hogy az átlagembereknek ez önmagában hatalmas terhet és fáradozásokat jelent.

Jenningséknek kétszeres terhet kell kiállniuk minden egyes nap.

Nyilván Philip és Elizabeth is sokszor használja álcaként és családi problémákra hivatkoznak, mikor valaki megállapítja róluk, hogy nem festenek túl jól. Egy hétköznapi ember számára elképzelhetetlen ez az élet, ami nekik jutott, ezért még akkor sem várhatnak igazi megértést, ha el is mondanak mindent, ami a lelküket nyomja. Ezzel a hiányérzettel pedig sokat is foglalkozik a sorozat. Nem véletlenül pont ez az emberi vágy, amivel olyan sokszor visszaélnek a főszereplők. Ahogy azt ők is elmondták, legtöbbször arra kell rávenniük másokat, hogy bízzanak meg bennük, ezért nekik különböző szintő önfeláldozást kell tanúsítaniuk, szinte folyamatos jelleggel.

Ritkán fordul elő, hogy közben jól is érezhetik magukat, az epizódban Elizabethnek mondjuk pont egy ilyen küldetése indul meg. Nincs konkrétan kimondva egyszer sem, ami valahol lenyűgöző, de a nő valószínűleg rajta volt az előző részben megszerzett listán, amin a Williammel egy cégben dolgozók nevei találhatóak. Egyelőre fogalmunk sincs, hogy pontosan mi a szerepe, hiszen maga a nő biztosan nem ott dolgozik, így egy még gonoszabb terv lehet készülőben. Mindenesetre az egész helyzet tökéletes lehetőséget ad arra, hogy a sorozat még egzotikusabbnak tűnjön, másrészt pedig, hogy másfajta marslakókat mutasson. Ez pedig azért fontos, mert rengeteg helyzet ad lehetőséget arra, hogy a szubtextből a sorozat textet varázsoljon. Szinte túl egyértelmű az analógia aközött, ahogy a különböző házaló ügynökök húzzák le a vásárlóikat, és ahogy a kémek csavarnak az ujjuk közé különböző embereket. Emellett pedig ott van az is, hogy milyen érzés idegen kultúrából érkezve az Egyesült Államokban élni. Ha jól figyeltem akkor az epizódból nem derült ki, hogy az álca nemzetiségére utalt-e Elizabeth, de a jelenetekből úgy tűnt, hogy fontos kapocs közöttük a kívülállóság érzete.

Persze most szórakoztató volt együtt eladni, vagy a vacsorán beszélgetni, vagy eljárni a paprika táncot, de egész biztos, hogy Young-Hee jövőjében sem találunk semmi biztatót. Szegény pedig csak ugyanúgy van rosszkor rossz helyen, mint Jenningsék sok másik áldozata. Az áthallások sora egyébként szinte végtelen, a kezdő megbeszélésen a vezető nő azt mondja, hogy a céljuk nem az, hogy terméket adjanak el, igaza is van, az nem lenne jó marketing stratégia, hanem az embereknek akarnak segíteni. Valami, amit Philip és Elizabeth is fontosnak tart elmondani, mikor megérkeznek Tim atya irodájába, hogy kiderítsék pontosan mekkora is a baj. Egy jelenet, amiből első ránézésre szintén nem egyértelmű, hogy valójában minden pattanásig feszült és bár igyekeznek Jenningsék fenntartani a profi és higgadt hozzáállást, azért nagyon vékony jégén táncolnak.

Talán nem véletlen, hogy a Tim atyát mutató képek jelentős részénél találunk egy hangsúlyos keresztet a háttérben. Ez simán lehet annak az előjele, hogy egy már halott embert látunk, csak szegény még nem tud róla, ahogy csak simán a vallásosságát vagy a szentségét jelezve, hogy ő az eddigi legártatlanabb azok közül, akik csak rosszkor voltak rossz helyen. Ez persze a nagy képet tekintve semmit sem számít és ahogyan Tim atyának szem előtt kell tartani, úgy hőseinknek is. Itt pedig kiderül, hogy valójában milyen kevés választásuk van. Philip azt mondja, hogy úgy néz ki, hogy Paige kimarad abból, amit ők csinálnak. Ez is többféleképpen értelmezhető mondat a legnyilvánvalóbb a Szovjetunió összeomlása. De ezen kívül ott van az is, hogy egyre kevésbé valószínű, hogy bármilyen esélye is megmarad a normális életre, ami nekik valamennyire megadatott.

Drámaibb következmények felé sodródik az életük és talán ez az a pont, ahol alaposan átgondolhatják, hogy hogyan néz ki az életük. Ha még most, mielőtt igazán forróvá válna a talaj, azt mondják, hogy kiszállnak és igénybe veszik a tanúvédelmi program szovjet változatát, akkor van némi remény előttük. Mondhatjuk azt, hogy a szovjetek kegyetlen népség, de tekintettel arra, hogy mennyi mindent megtettek talán higgyük el, hogy nem ölnék meg saját kezűleg őket, inkább megadnák nekik a lehetőséget, hogy békés semmittevésben éljenek, mondjuk Odesszában. Az milyen élet lenne? Ha nem lenne, mindennap valami fontos és hasznos tevékenység, amivel elterelhetik a gondolataikat, akkor csak azon tudnának rágódni, hogy mennyi szenvedést okoztak és hogy végül az egész értelmetlen volt. Ezen a ponton kiszállni és egy békés odesszai életet választani rosszabb lenne, mint a halál.
(Itt szépen meg lehet említeni a Better Call Saul-t, ami pontosan azt a tragédiát táncolja körbe, hogy nem éri meg mindenáron életben maradni.)

Ez pedig egy remek pont, hogy újra megemlítsem a The Americans történeti struktúráját, amit a blog történetének legtöbbet idézett posztjában itt mutat be tökéletesen Todd VanDerWerff a Vox Media szerzője. Eszerint pedig most a késleltetés fázisában járunk, már visszafordíthatatlan következményekkel elindult a bukás, de úgy tűnik, hogy a főszereplők akár még meg is menekülhetnek. Az egész menekülésnek a gondolata erről szól.

Csakhogy minden korábban leborított dominó miatt, már esélyük sincs valójában a szabadulásra, így nem tehetnek mást, és megtesznek mindent a katasztrófa későbbi bekövetkezéséért. 

Tim atya meggyilkolása ilyen ideiglenes megoldás. Martha már egy sokkal keményebb dió, akire egyre nagyobb gyanú vetül, legalábbis Stan Beeman szemében. Ezt két jelenettel mutatja be a sorozat. Az első a nyitókép, ahol azt látjuk, hogy Martha (Philiphez és Elizabeth-hez hasonlóan, ahogy az másoknak is feltűnt) nem tud nyugovóra térni az új Clark mellett. Ők ketten már benne vannak ebben a visszafordíthatatlan spirálban, ahol már csak elodázni tudják a szörnyű befejezést. Eljöhet a pont, hogy Stannek is meg kell halnia, de egy idő után minden egyre egyértelműbb lesz, pusztán a gyilkosságok már nem elegek, ahhoz, hogy Jenningsék megmaradhassanak a helyükön.

Egyre közelebb a vég, de hiába lesz ez igazán nyilvánvaló az epizódból, nem lehet most erre koncentrálni, sürgetőbb problémák is vannak, ahogy arra Gabriel felhívja Philip figyelmét. Ez pedig később magának a tartótisztnek a fertőzése lesz, amiről korábban érintőlegesen volt szó, de a teljes képhez még hozzátartozik néhány apróság a körülményekkel kapcsolatban. A nagyrésze pedig Williamhez köthető, aki lehet, hogy nem mindig mond igazat és azok a szörnyűségeket, amikre én gondoltam nem lehetne cigisdobozban hordani. Mindenesetre az epizód legsokkolóbb pillanata, hogy amikor a tudós megtudja, hogy fertőzöttek Jenningsék, akkor elkezd rohanni. Értem, hogy ez egy alapvető pánikreakció, ami benne van az emberben, pláne ha annyira nincs immunrendszere, mint neki, de mégis mire számított? Hogy el tud menekülni tőlük? Mindenesetre az egész ahhoz kellett, hogy folytatódjék a megkezdett sorminta, amiben Philip intim környezetben gyilkol meg embereket. Kezdődött az első gyilkosságával, aztán ott volt a fojtogatás, most pedig, ahogy leköpi WIlliamet, az kábé ugyanezzel egyenértékű. Újabb hatalmas csapás a lelkivilágára, de talán ettől érzi legkevésbé rosszul magát, mi mégis érezzük a súlyát, ahogy tudat alatt valószínűleg ő is.

(A gif forrása)

Végül pedig kiderül, hogy összezárva kell maradniuk legalább 36 órára, hogy kiderüljön, hatásos-e az ellenszer. Jeningsék testi jóléte az egyetlen, ami miatt nem kell aggódni, így az egész tényleg inkább egy előre nem látott bonyodalmat hoz, ami mindenbe bekavar majd, nem tudják majd Marthát meg Tim atyát, meg Kimberly-t meg senki mást több mint egy napon keresztül meglátogatni, amiből még bajuk is lehet. Az egészről Henrynek nem lesz egyedül fogalma, aki csak annyit fog érzékelni az egészből, hogy az EPCOT-i kirándulás túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Ez magára a jelenetre is igaz, amiben láttuk, hogy játszi könnyedséggel érték el, hogy az egész úgy tűnjön, mintha a Henry ötlete lenne. Azok után, hogy Elizabeth mondta, hogy nem tudja hogyan kell becserkészni az embereket csak még ironikusabb volt az egész, miközben a sorozat már eleve erről szól.

Mégis mikor láttuk az egészet működésben, akkor jó móka volt, csakúgy mint sminkcuccokat eladni Young-Hee-vel. Sajnos ez az időszak elmúlik és nem marad más, mint a megcsonkított életek. Henry az egyetlen, aki azt hiszi, hogy ezt a játékot még meg lehet nyerni. Bár az epizód azt a kérdést is felteszi, hogy egyáltalán érdemes-e megpróbálni nyerni.

Egyéb felfedezések:

• Nina ezen a héten csak az egyebekre jutott. A furcsa álomjelenet nem volt a kedvencem, pláne, hogy a múlt héten azt írtam, hogy nem használják ezt az eszközt túl sokat a készítők. Nehéz megmondani, hogy mi lesz számára a kiút és, hogyan kapcsolódik majd vissza a sorozat vérkeringésébe. 
• Tényleg minden apróságot belezsúfoltak a Young-Hee szálba. Tudjuk, hogy Elizabeth mestere a sminknek meg az álcázásnak, így nem nehéz eladnia azt sem, hogy imád sminkelni.
• Az alien dologra egy ideje nem játszott rá asorozat, most viszont a koreai vacsora megint rávilágított, hogy nem tűnik fel, de valójában ugyanennyire különböző embereket nézünk.
• Remek volt a tükrök használata, Elizabeth és Stan is így jelent meg előttünk akció közben.
• Stan esetében zseniális, ahogy felépítik, hogy nincsen élete, úgyhogy van ideje ilyenekkel foglalkozni, mint Martha háza előtt dekkolni éjnek éjjelén.
• Ha már Stan. A beszélgetése a másik ügynökkel a levélrobot közelében zajlott. Ez vajon azt jelenti, hogy ez egy olyan beszélgetés, amit Olegék fognak olvasni és tudják majd figyelmeztetni Marthát?
• A másik fontos kérdés, hogy ha Sandra megpróbálja majd tisztázni a Philippel való helyzetét az ex-férje előtt az segíteni fog, vagy csak olaj lesz a tűzre? Illetve ha egyszer tényleg meg kell halnia Stannek, akkor az a Sandrával való kapcsolata miatt is még súlyosabb lelki teher lesz.
• Nem véletlenül vártunk annyit arra, hogy először lássuk Philipet apaszerepben. Most szinte már úgy közelítette meg a lányát, mint Kimberly-t, persze nem a Donald Trump féle módon. Viszont már úgy beszélt vele, mint ahogy szokott a különböző forrásokkal, ahogy kiadta a feladatot és megkérte, hogy tartsa fent a kapcsolatot. Ez az első küldetése.
• Minden apróságba belelátok valamit. Philip például egyedül a Sandrával közös beszélgetésben érezheti azt, hogy pontosan irányítása alatt tartja a történteket. De ennek is megvannak a korlátjai, nem tudjuk, hogy reagál majd az ügynök. Mindenütt máshol csúsznak ki a kezéből a dolgok és lehet, hogy pusztán véletlen, de a karakter egyre hosszabb és kuszább haja vajon ugyanezt jelenti? Hogyha ránézünk akkor pontosan lássuk, hogy épp nem ura annak, ami vele történik.
• Remek, hogy láttunk egy akcentussal beszélő dolgozót Jenningsék munkahelyén. Azt is bele lehet látni, hogy ők valamennyire be vannak avatva, hogy a főnökék más fontos dolog miatt nem érnek rá annyit. Mindenesetre, amit mondott az bőven kicsapta az irónia vagy meta mérőt, ahogy arról beszélt beszélt, hogy ne felejtsük el mi a fontos valójában. Remélem azért valamikor eljutnak EPCOT-ba a főhősök.
• A készítők sem hibátlanok. A Wall Street Journal recapjéből ugyanis kiderült, hogy a Disneylandnek a neve valójában Experimental Prototype Community of Tomorrow. Nem is értem ezt, hogyan rontották el.
• Ezzel egyébként a második rész kapott olyan valamiről címet, amiről csak beszélnek, de fizikailag nem jelenik meg. Múlt héten Tim atya volt, most meg minden idők legmenőbb vidámparkja.