Better Call Saul 3x06 - Off Brand

better-call-saul-episode-306-jimmy-odenkirk-2-935.jpg

A nagy természeti katasztrófák után mindig várhatóak utórengések, így van ez a McGill család kataklizmájával is. A romok közül kikecmereg egy elhanyagolt szereplő. A Better Call Saulban minden változik: jobb, ha engedjük?

Gaines: Mondd csak, Fega, te emlékszel arra a pillanatra, amikor megváltozott az életed? Az ügyvéded, úgy képzelem, egyből felpattanna, hogy tiltakozzon a befolyásoló kérdés miatt: egyáltalán nem biztos, hogy volt egyáltalán ilyen pillanat. De ha volt is, akkor sem szoktuk felismerni akkor, amikor történik, sőt, utólag sem egyszerű. A valóban gyökeres változást eredményező fordulatok az életünkben olykor megegyeznek az objektív sarokpontoknak számító eseményekkel – érettségi, munkahelyváltás, esküvő, közeli hozzátartozó elvesztése –, de nem mindig. Van, hogy fokozatosan csúszunk át életünk egyik korszakából a másikba.

Az ember már csak olyan, hogy mindig próbálja felépíteni a maga narratíváját, és vannak is erre vonatkozó elméletek: gondoljunk csak arra, hogy azért kell hétévente életmódot/melót/környezetet váltanunk, mert nagyjából ennyi idő alatt cserélődnek le a sejtjeink. Vagy hogy a tartós párkapcsolat titka az, hogy mindkét fél nagyjából párhuzamosan változzon. Én idén leszek harminchárom éves – megintcsak egy fiktív fordulópont, ugye –, és más vagyok, mint tizennyolc évesen, de nem tudnám megmondani, mely időpillanatok járultak hozzá a változáshoz. 

Az átívelő presztízs sorozatoknak lételeme a folyamatos változás – szemben az epizodikus, „régi” sorozatokkal, ahol minden rész végén visszaállt a status quo –: még ha maga a sorozat nem is alakul át gyökeresen, a főszereplőnél ez elvárás, a Mad Ment és a Breaking Badet azért nézzük, hogy lekövessük a Dick Whitman/Don Draper és a Walter White/Heisenberg átalakulás folyamatát. Mivel írószobában felépített narratíváról beszélünk, a fordulópontokat könnyebb felismerni, hangsúlyosabban elválnak. Tudjuk, hogy Jimmy McGillből a Better Call Saul végére Saul Goodman lesz, így hát elég nagy jelentőségű dolog az, hogy az „Off Brand”-ben Jimmy először veszi fel hivatalosan majdani alteregójának nevét.

better-call-saul-episode-306-jimmy-odenkirk-3-935.jpg

 Az első, amit a Breaking Badben Saul Goodmanből látunk, az egy magamutogató hirdetés, úgyhogy nagyon is adekvát választásnak tűnik Gilliganék részéről, hogy egy harsány tévéreklámban hivatkozzon magára így először Jimmy, ráadásul idétlen álszakállal és tanyasi bugrisnak, kétkezi munkásnak, a nép emberének öltözve. Jimmy nem győzik szabadkozni Kimnek, aki eddig minden hirdetéséért iróniamentesen tudott rajongani: nem ez a legjobb munkája, szorította az idő, „megdöntötte az egymást követő csillagos képátmenetek rekordját”.

Teljesen logikus, ahogy eljut idáig onnan, hogy nem hagyhatja veszni hagyni a reklámidőre szánt pénzt, és a változatosság kedvéért semmi illegális vagy simlis nincs benne, valóban segít így a kisvállalkozóknak, nem vágja át őket, az más kérdés, hogy ő is profitál belőle. Mégis ott van mögötte, hogy ez a nagyhangú házalóügynök-karakter nem csak egy név, hanem egy új személyiség, akit most még csak felvesz, ám idővel eggyé válik majd vele. Te mit szóltál a Saul Goodmanné válás újabb lépcsőfokához? Túlbecsülöm a jelentőségét?

Az epizód tulajdonképpen az előző rész szeizmikus tárgyalásának utórengéseiről szól, ami Jimmy esetében a leglátványosabb, hiszen rá szabtak ki egy éves felfüggesztést ítéletként. A szokásos Gilliganes montázsban fel kell hívnia az összes idős ügyfelet, akik meg fogják kapni a hivatalos értesítőt a felfüggesztésről, ezért még időben be kell beszélnie a saját narratíváját, elbagatellizálva a dolgot. („Szabadságot” vesz ki; az értesítő szövege csak „jogi halandzsa”.) Nem akarja elveszíteni az ügyfeleit, és azt sem akarja belátni, hogy a felfüggesztés romba fogja dönteni mindazt, amit felépített: a szépen kifestett irodát, a jól bevált titkárnőt. „Nem mindent”, emlékezteti Kim.

De Jimmy azt szeretné, ha minden úgy maradna, ahogy volt.

Ezzel nincs egyedül, Chuck életében is komoly változásokat hozott a tárgyalás, nála egyértelműen a tanúk padján történt kifakadása a Rubicon, ami pre- és poszt- időszakokra osztja az életét. Jimmy többet nem fog szóba állni vele, a családi kötelék végérvényesen megszakadt. Hamlin meglepően nagyvonalú vele, én legalábbis azt hittem, jobban ki fog akadni a cég hírnevén esett folt miatt, de mivel áldozatnak tekinti Chuckot, és törődik vele, fátylat kíván borítani a múltra. Szép tőle a gesztus, és Chuck látszólag bele is megy, hogy a jövőbe tekintsen, de ha egyvalamit tudok Chuckról, az az, hogy nem fogja elengedni a sérelmeit. Azon meggyőződését viszont, hogy a betegsége kizárólag fizikai eredetű, el kell engednie, így kimerészkedik a túlszaturált neonvárosba, hogy felhívja a doktornőt, aki több ízben is pszichiátriára akarta beutalni. Én pedig nem tudok másra gondolni, mint hogy sokkal veszélyesebb ellenfele lehet Jimmynek, ha gyógyszeres kezelés alatt már nem lesz bélelt öltönyökre szorulva.

better-call-saul-episode-306-chuck-mckean-935.jpg

Ha Jimmynél a névváltoztatás, Chucknál pedig az Egy becsületbeli ügy-nagyjelenet volt a fordulópont, akkor Mike-nál a fia, Matty halála, az epizódban csak egyszer találkozunk a kopasz megoldóemberrel, melyben a menyét kíséri el egy túlélőknek szervezett gyűlésre. Ennek a kielemzését viszont már rád fogom bízni, Fega, ahogy Nacho is a te reszortod lesz. Sikerült számodra megalapozniuk a múltkori rövid jelenésével azt, hogy most érdemben is akarnak vele valamit kezdeni? Mi lehet majd a szerepe a Mike-Gus-Salamanca háborúban? Minden bűnözőt csak az ártatlan családtagokkal lehet megszorongatni, vagy ez írói lustaság? Végezetül egy váratlan keresztkérdés a tanúhoz: mit gondolsz, közelebb járunk-e már a sorozatfináléhoz, mint a pilot epizódhoz?

Fega: Kedves tőled, hogy rám hagyod Mike-szálának kielemzését, ugyanis ez pont olyan, amivel nem tudtam mit kezdeni. Persze a véleményem megvan róla. Szerintem ez is azt bizonyítja, hogy Mike csak nem annyira érdekes, hogy egy ilyen jellegű presztízs sorozatbán kábé második számú főszereplő legyen. Szépen írtál arról, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelni az ilyen karaktereknek és azt hiszem Mike-nak nincs annyi rétege, nincs annyi lehetősége változni, amire szükség van ahhoz, hogy hosszú távon izgalmas legyen. Majdnem azt írtam, hogy one-trick-pony, de ennél jobbat érdemel. Korábban már megállapítottuk, hogy egy kutyára emlékeztet a legjobban és ez továbbra is helytálló és valójában nem csak egy dolgot tud, már ami a képességeit illeti. De ahogy írtuk már, a személyes tragédiája, a család szentsége, annyira meghatározó, hogy semmi sem érhet a nyomába, így a készítőknek is ebből kell főzniük.

Mivel ismerjük halálának tragikus és méltatlan körülményeit, ezért szerintem nincs szükség arra, hogy drámaibbá tegyék a sorsát. Mégis mintha lenne egy ilyen cél, még ha csak szőrmentén is. A nyúlfarnyi jelenet nekem úgy tűnt, mintha megint azt látnánk, hogy sógornője érzelmi zsarolásának továbbra sem tud ellenállni, ami azért nem a legizgalmasabb történés egy ilyen sorozatban. Ezek után nem tudom, hogy mi segíthet esetleg rajta. Ha jobban rácsatlakozik Gus szálára és a drogpápra átveszi a játékidejének egy részét, az a sorozatnak mindenképp jót tehet, viszont csorbát szenvedhet a sorozat eredeti kiindulása. Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen néhány évad után egy kis frissítés kifejezetten jót is tehet a sorozatnak. Az lehetne egy megoldás, hogy Mike lesz a POV-nk Gushoz, de ahogy látom ilyen célja nincs a készítőknek, hiszen most is láttuk önmagában, saját jogán.

better-call-saul-episode-306-gus-esposito-935.jpg

És itt jegyzem meg, hogy a nézőnaplóm nem úgy indult, hogy LYDIA!!! pedig a múltheti Huell-es köszöntésed után most viszonozhattam volna a szívességet. Bár nem meglepő számomra, hogy ilyen hűvösen fogadtad a felbukkanását, azt hiszem a készítők büszkék lehetnek magukra, amiért ilyen organikusan sikerült őt behozni a képbe. Ez kapcsolódik másik szálhoz, amit kedvesen átpasszoltál nekem: Nacho és a kartell egyre intenzívebbé váló háborúja Gus-szal. Itt azt láthatjuk, hogy valamiért az öreg Salamancának pont most lett elege abból, hogy ki van szolgáltatva a csirkés embernek és szeretne a saját lábára állni, amihez pont szegény Nacho édesapjára és a neki teljesen legális üzletére van szüksége.

Így leírva valóban igazad van, könnyen felmerül az emberben, hogy miért egy ilyen sokszor látott húzással próbálnak életet lehelni Nacho történetébe, aki egyébként is a sorozat kevés gyenge pontjai közül egyértelműen a legnagyobbnak számít. Ráadásul úgy gondolom, hogy Nacho ilyen szintű kezelése egy ki nem kényszerített hiba a készítők részéről. Ugyanis pont azért nem látjuk az ő helyét a narratívában, mert a sorozat kezdetekor bemutatták és úgy kezelték, mint aki "negyedik számú" karakter lesz a történetben, ehhez képest hosszú időre szinte teljesen eltűnt, vagy ha szerepelt, akkor sem éreztük azt, hogy igazán érdemes drága perceket pont rá pazarolni a játékidőből.

Ennek kapcsán egymás között már kitaláltunk egy remek hasonlatot, amit szerintem érdemes volna az olvasókkal is megosztani. Az egész onnan indult, hogy Patrick Fabian, vagyis Howard Hamlin mennyire univerzális a sorozatban és akárkivel kerül közös jelenetbe, mindenkivel jó a kémiája, arról nem is beszélve, hogy olyan, szinte börleszk jeleneteket is köszönhetünk neki, mint mikor megmássza a kerítést, hogy úgy jusson be Chuck-hoz, hogy azt senki sem vegye észre. Ezek után jutott eszembe, hogy olyan, mint kosárlabdában azok a cserejátékosok, akik csak 15 percet töltenek a pályán, de akkor kábé mindent bedobnak, amit csak lehet.

Ha pedig már elkezdtük a kosaras hasonlatot, akkor továbbvittük Nachóra. Nem értjük, hogy miért van pályán, mert mikor ott van akkor sem passzol neki senki, de a dobásai egyébként sem találják el a palánkot. Ez még a mostani epizód előtt beszéltük ezért elég nagyot nevettem, mikor Nachóval kezdődött az epizód. Vagyis nem pont vele, hanem egy kis kávéval, aminek azt gondoltam, hogy van valami jelentősége, de aztán kimaradt a naplódból, úgyhogy lehet ez most kivételesen egy teljesen lényegtelen kis részlet. Mindenesetre a készítők is érezhették, hogy használniuk kell ezt a karaktert és lehet most jutott el oda a központi narratíva, hogy ennek helye is van.

better-call-saul-episode-306-nacho-mando-935.jpg

De mit láttunk belőle? Egyrészt azt, hogy van benne egy komolyabb megfelelési kényszer az igazi édesapja és a pótapja irányába is. Ha ennek a hátterét kicsit jobban meg tudják mutatni ez akár még érdekes is lehet, de pusztán a felszínt kapargatva ez is egy sokat látott húzásként jöhet le, ami tovább erősíti azt a narratívát, amit felállítottunk Nachóról. Mindenesetre a teaser kulcsjelenete számomra azt üzente, hogy ő nem lenne egy velejéig rossz ember, és végezné úgy a munkáját a kartellen belül, mintha bármilyen más cégnél lenne középvezető. Az öreg Salamanca az, aki elvárja, hogy tartsa magát a szokásokhoz és nyers erővel mutassa meg, hogy hogyan bánnak azzal, aki nem hozza az elvárt mennyiségű pénzt. Ő engedelmeskedik neki és bennünk is el kellene törnie valaminek, hogy ez történik, nem csak a szerencsétlen sofőrnek, akit Mike megszívatott.

Ehhez viszont ennél intenzívebben kellett volna Nachót építeni, mert így nehezebb érzelmileg bevonódni abba, hogy "Jajj, ő ezt nem akarja csinálni", annyira nem, hogy utána még meg is bünteti magát miatta. Lehet sok volt a Leftovers és azért gondolok erre, mindenesetre a varrógépes jelenetnek többet kellett közvetítenie annál, hogy Nachonak milyen kemény a párhuzamos élete és hogy itt is megsérül a keze, csak itt teljesen más körülmények között. Ez valamikor a jövőben elvezethet minket ahhoz, hogy egy napon aktív szerepet vállaljon az öreg Salamanca egészségügyi problémáinak felgyorsításában. Csak nem vagyok benne biztos, hogy ezt sikerült majd azzal a profizmussal megvalósítani, amit megszoktunk a készítőktől, ugyanis ennek előszele, a gyógyszer eltakarása is elég bénácska volt ahhoz képest, amit megszokhattunk. 

Persze egy ilyen epizód után nehéz kételkedni a készítőkben, ugyanis a sorozat során talán most tudtak a legjobban egyensúlyozni a legtöbb szál között. Persze Nacho és Mike jelenléte is hagyott kívánnivalót maga után, de legalább szerepeltek. Jimmy, Kim és Chuck szálai pedig nagyon sok mindenért tudnak kárpótolni. Ha jól tudom, akkor Alan Sepinwall Better Call Saulról szóló írásait nem szoktad követni, de ő a múltheti epizód kapcsán szintén azt írta, hogy ez a szál, amiért az ő szíve is repes, annak ellenére, hogy ő jobb véleménnyel van a Breaking Bad-es megoldásokról, mint mi. Ezek után pedig már megint ott tartok, hogy meta szinten vizsgálom az epizódban elhangzott párbeszédeket, pláne azokat, amik egy új jövőről szólnak.

better-call-saul-episode-306-jimmy-odenkirk-935.jpg

Mondjuk ezek jelentős részét már szépen kielemezted és csak néhány dolgot tennék csak hozzá. Azt írtad, hogy Chucknak el kellett fogadnia, hogy nem csak fizikai a betegsége, hanem mentális is. Ezzel nem értek egyet, ugyanis az eddigi epizódokból számomra egyértelmű, hogy ez az egész betegség csak Chuck fejében létezik. Persze ezzel nem akarom elbagatellizálni a dolgot, de ha úgy működne, mint egy rendes allergia, akkor esélye sem lenne arra, hogy a markába vegyen egy akkumulátort mert egyszerűen szétroncsolná a bőrét vagy ilyesmi. Persze a sorozat szempontjából egy ilyen betegség nem lenne elég komplex és nem adna lehetőséget olyan szintű zavarosban halászásra, mint amire szükség van.

Ettől függetlenül valóban a legfontosabb fejlemény, Saul Goodman első televíziós reklámjának megszületése után az, hogy Chuck felveszi a harcot a saját elméjével, kimegy a dzsungelbe, leemeli a telefont és felhívja a pszichológusát. Általában nem lehet egyértelműen semmit belemagyarázni abba, hogy épp milyen kis montázst látunk a főcímben, de a mostani részben egy utcai telefont látunk, benne Saul hirdetésével, ami elég jól összhangban áll az epizód két legfontosabb történésével. Mondjuk én azt várom, hogy Jimmy és Chuck harca végül Chuck halálával végződik, de ez talán nem lenne elég gonosz a készítők számára. Jelenleg mondjuk nem aggódok emiatt túl sokat, mert hogy az utolsó kérdésedre válaszoljak szerintem még csak most fogunk valamikor megérkezni féltávhoz. Szeretném azt hinni, hogy még egy ideig közelebb vagyunk a sorozat kezdetéhez, mint a végéhez. De lehet ezt csak egy hazugság, amitől jobban érzem magam.

Egyéb felfedezések:

  • Csak egy gyors megjegyzés: én is úgy értettem, hogy csak Chuck gondolja azt, hogy fizikai természetű a betegsége, csak neki kell elfogadnia, hogy mégsincs így, nem nekünk. Szóval ebben egyetértünk. Egyetértés! Nincs is annál jobb! (Gaines)
  • Azt már a Breaking Badnél is megszokhattuk, hogy semmilyen történés, kihágás nem marad következmények nélkül. Most rögtön a teaserben láttuk, hogy Mike korábbi, egyébként a sorozatban veszett jól kinéző akciói, milyen következményekkel járnak. Az egy másik kérdés, hogy ez nem volt olyan hatásos, mint amit megszoktunk. (Fega)
  • A varrós jelenet nekem kifejezetten tetszett, nagyon szépen volt fényképezve, számomra azt tolmácsolta, hogy nem csak kötelességből segít be a papának, hanem szereti is csinálni, általában ezzel relaxálja ki a görcsöt, amit a bankókötegek összegumizása okoz. Meg már a Treme óta szeretem, ha egy filmben/sorozatban egy maszkulin férfi varr, és ebből nem csinálnak az írók nagy ügyet. (Gaines)
  • Kim záróbeszéde egészen lenyűgöző volt. Valószínűleg idén már nem térünk vissza a tárgyalóterembe, de remélem, hogy a következő évadokban még igen, mert nagyon tudnak ilyet írni a készítők, nekem az volt az érzésem. És te is eléggé jól leírtad múlt héten, hogy milyen nehéz ezt jól csinálni és mégis összejött nekik. (Fega)
  • Az a legjobb a záróbeszédben, hogy gyakorlatilag teljesen igaz, nem festi le hamisan Jimmyt. Csak épp egy-két olyan apróságot hallgat el, amitől máris nem ennyire grállovag Jimmy. Az igazmondás témája Jimmy és Rebecca beszélgetésénél is előkerül, ahol Jimmy azzal érvel, hogy ő sem hazudott, amikor elhívta a nőt. Megmondta, hogy Chucknak szüksége lesz rá a tárgyalás után, és így is lett. Más kérdés, hogy ki miatt van szüksége a nőre. (Gaines)
  • Az szintén elég jó volt, hogy mindkét fél igyekezett beállítani a 12 hónapot úgy, hogy ez egy győzelem, miközben elég világos külső szemmel, hogy itt csak vesztesek vannak. Én nem mennék olyan messzire, hogy Jimmy mindent elveszít, amit eddig felépített, de tény innen felgyorsul utazása a lejtő alja felé. (Fega)
  • Ha már itt tartunk, igazán tetszik, hogy a közös iroda megtartása ennyire fontos a számára, és olyan ez, mint egy Shangri La, egy fantázia egy olyan világról, ahol nagymenő ügyvédként tud Kimmel egy munkahelyen dolgozni. Ez már soha nem fog megvalósulni, de fontos apróság ahhoz, hogy Jimmynek azonnal kelljen valamilyen bevételi forrást szereznie. Mondjuk popkultúrában az is elcsépelt kicsit, hogy valaki nemes (érzelmi) célok miatt kezd bele valami törvénytelenbe. (Fega)
  • Milyen szép az is, hogy a pilotban látott parkolóbeli közös cigizést átmentették az új irodába is, az üvegtéglafal elé. Viszont nem először érzem picit furának, hogy Jimmy és Kim elvileg egy pár, de valójában kevés a valóban szexuális, érzéki gesztus közöttük, inkább olyan, mint két nagyon jó barát, vagy egy harminc éves házaspár, akik élvezik a közös rutint. Aztán lehet, hogy ez csak Kim karakán stílusából következik. (Gaines)
  • A szőnyegboltos jelenetnél elgondolkodtam, hogy ismét az történt-e, hogy Gilliganék bementek forgatni egy valódi áruházba, vagy a produkciós csapatnak sikerült egy ilyen autentikus helyszínt megalkotnia? (Fega)
  • Nemcsak Lydia és Saul Goodman mutatkozott be a részben, hanem a majdani szuperlabornak otthont adó mosoda is. Ezért is fogott el az az érzés, hogy már nincs olyan messze a vége, mint hittem. (Gaines)