The Americans 5x08 - Immersion

mv5bmzm1nza3ndyzmf5bml5banbnxkftztgwnze5otixmji_v1_sy1000_cr0_0_1503_1000_al.jpg

A sorozat ötödik évadának nyolcadik része megmutatja, hogy a sorozatnak minden része valójában ugyanarról a hat dologról szól:

  • A hidegháború rossz.
  • A benne lévőknek a legrosszabb.
  • Philip ki akar szállni.
  • Elizabeth nem.
  • Jajj Paige!
  • Lehet még rosszabb Stannek és Olegnek?

Jönnek a spoilerek.

Gabrieltől ugyan el kellett búcsúznunk, de nincs idő a bánatra, mert búcsúajándékként (egy újabb!) ketyegő bombát adott Jenningséknek azzal, amit Paige-ről mondott. Rögtön itt veszi fel a fonalat a nyolcadik epizód, ami mutat néhány snittet a hazaérkezésből, feltehetőleg azért, hogy érzékeltesse: Philip a hazaút során a szokásosnál is jobban emésztette magát a korábban hozott döntésük miatt. Hazaérve aztán a hálószobában is ez a téma, a jelenet nekem azt húzta alá, hogy Gabriel terve a várakozásoknak megfelelően működik: a lányukkal kapcsolatban továbbra sem értenek egyet. Elizabeth annyival intézi el az egészet, hogy tök jó lenne, ha senkinek, nem csak a lányuknak nem kellene ilyen jellegű munkát végeznie.

Ez tipikusan olyan, hogy a főcím előtt a készítők egyszerre mutatják a sorozat különböző olvasatait. Kívülről úgy tűnhet, hogy az Americans megmutatja a hidegháborús érme két oldalát. Mindkettőnek az olcsó, radar alatti, szigorúan presztízs kábeltévébe illő képét (sok szexre épülő küldetéssel!). A karakterek ugyan minden egyes nap háborút vívnak, de ezzel csak ahhoz járulnak hozzá, hogy minél tovább fennmaradjon a meglévő status quo. 

És ehhez háborúhoz az is hozzátartozik, hogy az egymásnak feszülő szuperhatalmak nagyobb veszélyt jelentenek saját katonáikra, mint az ellenfél embereire.

 

Paige traumájának ugyan semmi köze a hidegháborúhoz, viszont mivel a szülei aktívan vesznek részt benne, ezért fordulhatott át olyan gyorsan véres gyilkosságba az a bizonyos ártatlan séta. Nyilván nem ez az egyetlen ok, de ez a legfontosabb. Azt sem szabad elfelejteni, hogy, miközben egymást ütik a garázsban az édesanyjával, akkor újra és újra előjön az emlék, amit inkább el kellene felejteni. Erre a helyzetre pedig Elizabeth úgy érzi, hogy a legjobb gyógyír, ha beavatja a lányát az egyik legmeghatározóbb élményébe. Amikor megerőszakolták.

vlcsnap-2018-06-03-22h57m26s254.jpg

Emlékszem, hogy a sorozat történetét tekintve is mekkora dolog volt, mikor ez kiderült, most az is hasonló mérföldkőnek érződik, hogy Paige be lett avatva. Természetesen ezzel kapcsolatosan sem derült ki számára a teljes igazság, de így is horrorfilmes volt végignézni, ahogy Paige megpróbálja valahogyan feldolgozni azt, ami az édesanyjával történt. Plusz minden ilyen újabb beavatott titoknál ott van az érzés, hogy milyen szörnyűség derülhet még ki a szülei életéről.

Paige meglepően jól bírja a kiképzést, viszont az utolsó jelenetből nekem az volt a tanulság, hogy még mindig mennyire nem tudja, hogy milyenek a szülei valójában, vagy mire van szükség a munkájukhoz. Nem igazán tudtam mit kezdeni azzal, hogy Elizabeth azt mondja, hogy orvos akart volna lenni. Lehet semmit sem jelent, de az én Nadezhda képemben ez annyira nem illik bele. Kicsit az is furcsa volt nekem, hogy Paige szerint azért nem lett volna alkalmas erre az anyja, mert nincs meg a modora a betegekkel való tapintatos kommunikációhoz. Ez lehet igaz, alapesetben Elizabeth tényleg eléggé nyers és nem szarozik, de ezt könnyen el is tudja rejteni. Egy másik munka során nem ment volna neki ugyanúgy a színészkedés? De a legfontosabb tanulság, hogy ameddig ilyeneken járatjuk az agyunkat, addig nem gondolunk bele, hogy valójában mennyire borzasztó kilátásai vannak Paige-nek. 

vlcsnap-2018-06-03-22h53m50s141.jpg

Jenningséknek nyilván az átlagnál jobban kell tudni színészkedni, ami már a lányuknak is leeshetne lassan. De az is biztos, hogy nem kellett volna Elizabethnek Afrikába mennie ahhoz, hogy gyógyíthasson. De szerintem Elizabeth ezt a beszélgetést is a tréning részeként fogta fel, vagyis ugyanúgy szerepet játszott, ami ütötte az őszinteséget, mint az anya-lánya kötődés alapját.

Philipnek nem is igazán volt jelenete a lányával, lehet csak praktikus okokból alakult így, vagy bele lehet látni azt, hogy mennyire szöget ütött a fejébe Gabriel utolsó mondata és tényleg nem akarja, hogy a lánya is a rendszer meghosszabbított karja legyen. Elizabeth-tel szemben egyelőre tehetetlen. Akinek ráadásul feltűnik, hogy Philip kiábrándultsága egészen új mélységeket üt meg. (Azt gondolná az ember, hogy ezt már nem lehet fokozni!) Ugyanakkor Elizabeth mostanra pontosan tudja, hogyan kell a férjét manipulálni, vagyis a Deidre-affér továbbra sem ér véget.

vlcsnap-2018-06-03-22h55m16s241.jpg

Érdekes volt látni, hogy színészkedés ide vagy oda, a lelkesedés látszatát sem szedték össze, mikor újra találkoztak Claudiával. Ez veszélyes lázadás, mert nyilván benne lesz a jelentésben, hogy nem volt velük minden oké. Viszont ez egy nem maximálisan tudatos jelzés, hogy nekik már mindegy, nem minden döntést racionális alapon hoznak meg. Philipet felemésztette a harc, a teljes kiábrándultság és a #YOLO vezérli a cselekedeteit. Neki ez egy értelmetlen háború, ami mindennap elvárja tőle, hogy szörnyetegként viselkedjen. Viszont nem tűnik úgy, hogy innen hirtelen ki lehet ugrani. Mintha csak a készítőket látnánk, akik legszívesebben már ugornának a végjátékra, de innen túl korai lenne, így összeszorított fogakkal kell folytatni.

Oleg szála jól kiegészíti a teljes képet, ez ugyanis a kiszolgáltatottságról szól. Érkeznek hozzá a szimatoló elvtársak, hogy szétszedjék a szobáját. Kevés ennél megalázóbb dolog van, még akkor is, ha mi ismerjük az ügy hátterét és tudjuk, hogy jogosan szimatolnak utána. Valójában viszont ez is arról szól, hogy milyen jó lenne, ha senkinek nem kellene ezt a munkát végeznie. Az hihetetlen láncreakcióval járna: Stannek nem kellett volna extrém megoldásokhoz folyamodni, hogy megmentse Oleget, nem halt volna meg Nina és még hosszan lehetne sorolni.

Nem szabad elfelejteni, hogy minden házkutatás során felmerül, hogy maguk a nyomozók hozzák a bizonyítékot is. Az édesanyja szintén erre figyelmezteti, ezen a ponton viszont azzal tudna meglepetést okozni a sorozat, ha Oleg még egy darabig túlélné ezt a helyzetet, úgyhogy erre számítok.

vlcsnap-2018-06-03-22h46m33s124.jpg

A készítők általában megtalálják a megfelelő tempót arra, hogy a sorozat tucatnyi különböző ügyét mozgassák a szemünk előtt, ám a mostani epizód arra hívta fel a figyelmem, hogy nincs jelenleg egyetlen szál sem, amire azt lehetne mondani, hogy ez a központi, minden más erre épül. Olyan, mintha ehelyett több közepesen fontos dolog lenne. Ezek viszont mind emlékeztetnek valamire, amit korábban már láttunk. Lehet az okozza a frusztrációt, hogy a sok egyéb mellett Jenningsék életében nem jut annyi idő Paige-re, mint amennyire az fontos, a nézőknek pedig érdekes lenne.

Helyette töltjük az időket Kansasben olyan kúrós küldetéseken, amik ugyan kihívás elé állítják Philipet és Elizabeth-et, de ezek a kérdések minden epizódban csak a sokadik legérdekesebb dolgok tudnak lenni. Pasha szála pedig tényleg olyan, mintha az az igen csavart lelkű vietnámi fiú lenne benne a főszereplő és Jenningsék csak mellékszereplők, így az is csak mellékküldetésnek érződik. Miközben pedig igyekeznek mindegyiket próbálják előremozdítani, kicsit úgy jár a sorozat, mint a Game of Thrones legidegesítőbb részeiben, mikor mindegyik szál egy kicsit halad, ahelyett, hogy néhány haladna rendesen. 

vlcsnap-2018-06-03-22h49m25s56.jpg

A mostani epizódból világos volt, hogy Paige a legérdekesebb és a legfontosabb, mégis sok minden mással telt az idő, amiket nem sikerült élvezetesen, egy témával összekötni. A szerteágazó epizódba minden belefért, volt kis idő Henry-re, illetve Stanre is. Az epizód egyik legjobb beszólása volt, mikor Beeman ügynök megjegyezte, hogy nem akar tandemugráson részt venni, mert szeretné megélni saját fiának a felnőttkorát. A kamera aztán Philipre váltott, akinek a grimasz és a mosoly furcsa keveréke ült ki az arcára, mint aki érzi, hogy Stan jó eséllyel nem fogja ezt megélni, és könnyen lehet, hogy ezt pont a szomszédjának és nem egy rosszul sikerült ugrásnak köszönheti majd.

Stannel kapcsolatban egyre inkább kiütközik, hogy Sofia szálára sok idő megy el, viszont az epizód, vagy a teljes évad központi története nem sokat profitál belőle.

 

Korábban láttuk már, hogy segített ez is megmutatni a hasonlóságot az FBI és a KGB módszerei között, de ezen felül a mostani epizód jelenetei puszta felvezetésként szolgáltak és fogalmunk sincs, hogy hova tartanak majd. Tematikusan azzal kapcsolták, hogy a nő beszélt arról, hogy mi szeretne majd lenni a fia, ha nagy lesz. De a szépen megrendezett jelenetek önmagukban kevesek, ha már részek óta fogalmunk sincs, mit akarnak majd ebből a nőből kihozni.

vlcsnap-2018-06-03-22h45m16s130.jpg

Elég frusztráló, mikor a sorozat azt kommunikálja, hogy valami fontos lesz, de a miértről szándékosan nem oszt meg semmit. Ez pedig lefelé húzza az évadot. Mintha túlságosan felhabosították volna az évadot. A korábban annyira tökéletes szerkesztettség lazább lett, ami felhívta a figyelmet a tempóra, amitől kialakult egy ilyen tétova érzés.

Így is rengeteg feszültség van ebben és szokatlan megoldás a készítők részéről, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez tett legjobbat a történetnek. Értem, hogy kellett venni egy mély levegőt, mielőtt elkezdődne az igazi zuhanás, de közben meg a sorozat eddig nagyon jól tudta, hogy ez a folyamat az első epizódban elkezdődött és nem történt semmi drasztikus, maximum a sebesség lett gyorsabb. Remélhetőleg az epizódok nem forgácsolódnak szét úgy a különböző és látszólag menedzselhetetlen feladatok között, mint kedvenc kertvárosi szovjet kémeink. 

Egyéb felfedezések:

  • Matthew Rhys igazi nagymestere a mély sóhajoknak, amit a teaserben bemutatott az a sorozaton belül toplistásnak tűnik.
  • Mielőtt véget ér az évad még Henry biztosan kap saját történetszálat, azt hiszem a videójátékozás a nappaliban ezt készítette elő.
  • Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy Deidre-nél miért működött a csali, hogy Philip elárulta, hogy házas. Valójában csak az alacsony önbecsülésére játszik rá és eddig túl kedves volt, ami egy idő után megbosszulja magát?
  • Nem sokat írtam a Pasha-szálról, ahol a legnagyobb fejlemény, hogy végre kiderül a történetszálba úgy is be tudják hozni a szexet, hogy Philipnek és Elizabethnek nincs hozzá köze. A megcsaló Evgheniya szépen fel volt vezetve azzal az utalással, hogy a süti az csak a "diákoknak jár".
  • Panaszkodtam a Sofia-szálra, de ha a rendezést nézzük, akkor igazán mindent megtett Kevin Bray, hogy a Sofia találkozás látványos legyen. Egy dolog a múzeum, de a másik a látványos, hosszú snitt. Bravó.
  • Az ötödik évadra sem sikerült megszokni, hogy ebben a sorozatban mennyit beszélnek emberek arról tárgyilagosan, hogy hogyan teszik tönkre másoknak az életét.