Better Call Saul - 4x06 Piñata

better-call-saul-episode-406-jimmy-odenkirk-935.jpg

Fega: Posztjainkban elég nagy jelentőséget szoktunk annak tulajdonítani, hogy éppen ki írja és rendezi az adott epizódot. A hatodik rész szerzője nem más, mint Gennifer Hutchison, aki a Breaking Baden kijárta a ranglétrát, ezen a sorozaton pedig már kezdettől executive producerként dolgozik és eddig minden évadban két részt jegyzett. Idén ez az első, a másik az a bizonyos utolsó előtti lesz, szóval igen fontos dolgokat bíznak rá itt is; ő írta ugye a harmadik évad fináléját is. Rendezőként Andrew Stanton csatlakozott hozzá, aki konkrétan a Wall-E rendezője (amit annyira szeretek hogy csak abból meg tudnám csinálni a Ron Howard-féle képes twitter challenge-et!) szóval én elég elfogult vagyok vele kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, hogy Gaines te mit szóltál hozzá, tudott-e valami extrát mutatni a John Carter után?

Ezek után nem vagyok meglepődve, hogy nagyon intenzív epizódon vagyunk túl, amiből Nacho kimaradt. Mivel ez a tény eleve csak utólag tűnt fel, így azt hiszem ékesen bizonyítja hogy mennyire nem kell ő a sorozatba. A plusz időt ráadásul Kimre fordították, éljen, az imáim meghallgatásra találtak. Ráadásul Kim története arról szólt, hogy okosan legyőzött egy akadályt, amit mindig jó látni! Nem mondom, hogy annyira izgalmas volt végignézni, de annak örülök, hogy normálisan haladt előre a története, ami egyben azt is jelenti, hogy távolabb kerülnek Jimmy-től.

Kíváncsi vagyok a véleményedre Gaines, szerinted a Kimmel kapcsolatos új helyzet miatt látjuk egyre többet Jimmy sötét oldalát, ami közben egy fokkal erőszakosabb is lett? Vagy mitől lesz egyre erősebb Saul Goodman? Az epizód a pinata után van elnevezve, ami jól rímel arra, amit az előző epizódról írtam. Ahogy a sorozat, úgy a főszereplője is mestere annak, hogy sokkal menőbbnek mutassa be azt, amit csinál, mint amilyen valójában. A suhancok megleckéztetése nem volt valójában nagy szám, de ahhoz képest, hogy ezek milyen piti gyerekek, túlzás volt.

better-call-saul-episode-406-mike-banks-3-935.jpg

Az is érdekel, hogy a teaserben látott flashbacket te hogyan dekódolod, miért pont most vették elő ezt a részletet? Én arra tippelek, hogy hangsúlyozni akarták: Chuck hiányában Jimmy-ből eltűnt néhány gát és ez mindig egy lépéssel jobban látható nekünk is. Korábban már írtál arról, hogy Jimmy milyen keveset oszt meg magáról meg az érzéseiről. Szerintem most is erről van szó és nem akar erről beszélni, meg arról, hogy élvezi ezt a simlis ügyeskedést, még az ilyen méltatlan helyzetekben is, amikor egy vietnámi szalon hátsó részében található, spájz méretű irodájába hordja be a raklapnyi eldobható telefont. A sorozat egyik zsenije pedig az, hogy meglátta Jimmy-ben a főszereplőt, akit nem szed szét a toxikus maszkulinitás, de ugyanannyira mérgező a környezetére.

Viszont a Breaking Bad Walter White-jához hasonlóan nem csak rossz mintákat mutat szerintem. Walter maximalizmusa egy bizonyos szintig rendben volt, ami nyújthat inspirációt, ha képesek vagyunk kitörölni minden mást. Jimmynél meg arról van szó, hogy bármikor kell belegázolni a fosba, vagy korábban láttuk már a kukában is turkálni például, legtöbbször megtalálja a módját, hogy élvezze a helyzetet és ezzel nézői szinten még könnyebb is azonosulni, mint a Walter White-féle hibátlansággal.

Mert a kisszerűség közben Jimmy-nek is a része, amiről mindig azt mondom, hogy szép metaforája annak, hogy a sorozat örökre a Breaking Bad árnyékában marad. Valószínűleg. A mindkét szériát végignézők között szerintem meglepően sokan lesznek azok, akik végül a prequel/spinoffot mondják majd a kedvencüknek. De azok után, hogy korábban mennyit beszéltünk ennek az értelmetlenségéről, kár lenne most jobban belemenni.

better-call-saul-episode-406-mike-banks-935.jpg

Lassan át is adom inkább a szót, de előtte kitérek Mike-ra, akinek a háztartási szála a sógornőjével nem volt egy túl nagy dolog, az alagútásás köré felhúzott reality viszont elképesztő túltolás, te mit szóltál hozzá? Legutóbb arról beszéltünk, hogy ezt a lépést a legtöbb helyen kihagynák teljesen, itt viszont tényleg részletekbe menően fogják mutatni. Bár valamiért azt érzem, hogy jön valamikor egy időugrás. Ez az utolsó téma, amit még szeretnék megemlíteni a résszel kapcsolatban és ez a teaserhez kapcsolódik, ami megmutatta, hogy időben nagyon sok helyre tud még menni a sorozat és Chuck akár vissza is térhet, ha a helyzet úgy kívánja. Tekintettel arra, hogy ő mostanra egy szellem, a jelenlétét érdekes tematikus célokra lehet használni.

A másik, hogy a sorozat tulajdonképpen mindenkor játszódik, amit legsikeresebben az évad eleji és végi teaserekben mutattak meg nekünk. A legtöbb időt ezen a történetszálon töltjük, de a teaserekben nagyon hatékonyan ugráltak mindenfelé az időben, amitől megvan ez az érzés, hogy egyszerre vagyunk tisztában a múltbéli és a jövőbeni eseményekkel is.

better-call-saul-episode-406-jimmy-odenkirk-3-935.jpg

Többször eltűnődtünk már rajta és te is foglalkoztál a múlt héten a sorozat hosszával, ami szintén egy tényező, amit figyelembe kell venni. Melyik “korból” mennyit lehet még megmutatni? Azt se felejtsük el, hogy a Breaking Badben is volt időugrás, ami után nem lenne meglepő itt sem egy, de kíváncsi vagyok, hogy Jimmy életében van-e olyan időszak, amit inkább átugranának? Nekem ez a bizonyos tíz hónap az ami gyanús. Szerinted mennyit érdemes ebből megmutatni? Kábé az évad végére juthatunk el oda, hogy Saul elkezdhessen praktizálni? Nem várjuk már egy kicsit az azzal járó vérfrissítést?

Na látod, most megint oda jutottam a végére, hogy nem élvezem az utat, hanem azon gondolkozok, hogy a sorozat elég dinamikus-e. Azt hiszem soha nem lehet kiszámítani a tempójukat, ami önmagában elég jó dolog. De ha tényleg közel a vég, akkor abba a paradox helyzetbe kerülök, hogy arra várok, hogy Jimmy és Kim végre szakítson. Olyan régen lehet már tudni, hogy itt a vég a számukra, hogy már rég túl vagyok rajta. Te hogyan állsz a két karakter kapcsolatához Gaines?

Már nagyon régen elkezdtem búcsúzni, de még egy utolsó dolgot meg kell említeni Gus monológjáról, akiről azt akartam, hogy te írj majd bővebben, mert nekem nem tetszett. Azért nem, mert ugyanazt csinálta, mint Oberyn a nem teljesen halott Hegy felett. Ha nem fejezed be a munkát, akkor ne kezd el fényezni saját magad, mert könnyen ráfázhatsz. Ehhez pedig elképesztően el volt nyújtva, ami tökre illik a sorozat kollekciójába, akik sokszor szeretik egy helyben lévő kameráról mutatni a szereplőket. Közben pedig láttuk, hogy ő itt kérem szépen a tévés Darth Vader, térdre előtte mindenki. A lényeg, hogy megtaláltam a módját, hogy negatív hangvétellel adjam át a szót, miközben tetszett a rész. Tipikus.

better-call-saul-episode-406-mike-banks-2-935.jpg

Gaines: Gus monológjával nemcsak az a baj, hogy túlírt, hanem az is, hogy teljességgel szükségtelen és céltalan. Ha te negatív hangvétellel adod át a szót, úgy illik, hogy én is zsémbesen ragadjam meg először az epizódot, de nagyon idegesített ez a jelenet: azt éreztem benne, hogy Gouldéknak adniuk kell valamilyen történetet a hajánál fogva előrángatott, ám megkopott fényű sztárszereplőnek, kellenek azok a pillanatok, amik elvileg megindokolják, hogy Giancarlo Esposito állandó szereplője legyen a sorozatnak. Ám ha jól belegondolunk, a jelenet egyetlen funkciója az, hogy létezzen; az, hogy legyen egy jelenet, amely Gusról szól, és ahol Esposito színészkedhet. Mert egyébként amit az elnyújtott állatmesés példázatban közöl a nézőkkel, az nem tartalmaz új információt, nem fed fel rejtett rétegeket Gus és Hector kapcsolatából. Csak ismét rámutat arra, amit eddig is tudtunk, hogy igen, ez a szál oda vezet, amit a Breaking Bad középső évadjaiban láttunk. Ráadásul, ha nem látta valaki a Breaking Badet, akkor nem tudja, hogy Gus miért érez ilyen mélységes gyűlöletet Hectorral szemben, így ez tényleg csak az anyasorozat lábjegyzeteként működik.

Nagyon jó megfigyelést tettél viszont azzal, hogy a Better Call Saul újra meg újra kiterjeszti az időkeretét, hogy ne csak szimpla előzménysorozat legyen. Való igaz, szinte prousti módon kezeli az időt, és szövi egyben a múltat, a jelent és a jövőt – na jó, ez kicsit talán túlzás, de az, hogy a sorozat el-elrugaszkodik attól a formulától, hogy évad elején egy flashforward, amúgy pedig szép kronológiai cammogás a Breaking Bad felé, azt eredményezi, hogy Jimmy McGill összes iterációja egyszerre érvényesül, mintha sok-sok indigópapírt helyeznénk egymásra, amelyek alól átlátszanának az egyes változatok. Látjuk az állandóan válaszúton álló Jimmyt, a bűnözői karrierjét temető Sault, a poszttraumás nihilben tengődő Gene-t, a reménykedő, optimista Postás Jimmyt, a mélyben meghúzódó Slippin’ Jimmyt. Néha ezek a személyiségek egymásra rakódnak, összefonódnak:

Slippin’ Jimmy előbújik a jelenkori Jimmyből a mobiltelefonos svindli alatt, de már egybeolvad a kegyetlenebb, számítóbb, ravaszabb és lélektelenebb Saul Goodmannel.

 

Ezért szuperjó a levélkihordós flashback. Egyetértek, hogy Chuck megjelenése azt hivatott aláhúzni, hogy a hiánya mintha megszabadította volna Jimmyt a béklyóitól – jobban mondva, a béklyó lekerült, de kapott a helyébe egy vascsizmát, ami mindig ott marad a lábán, de tud vele közlekedni, és egy idő után már észre sem veszi, ahogy lehúzza a lépteit. Másrészt én úgy vettem a flashbacket, hogy itt most elsősorban Kim és Jimmy viszonyára kell figyelni. A jelenetből úgy tűnik, hogy Jimmy és Kim egy helyről indultak, és lám, micsoda kontraszt, hogy kezdenek a jelenben egyre messzebb sodródni, eltávolodni egymástól. De a flashback ügyesen aláhúzza, hogy már a kezdetekkor, amikor elvileg azonos mezőről indultak volna el az ügyvédes társasjátékban, már akkor is nagy volt a különbség köztük. Kim egyszerre két kockával dobhatott, mert elképesztő tudásanyaggal volt felvértezve, és pontosan kitűzte maga elé a céljait. Jimmy igazából tök jól érezte magát az Oscar-tippelések begyűjtésével, megfelelési vágyból indult el a jogi úton, méghozzá lépéshátrányból. A jog számára nem hivatás, csupán eszköz, amellyel régebben a bátyja tiszteletét próbálta kivívni, majd Kimét.

better-call-saul-episode-406-jimmy-odenkirk-2-935.jpg
Jimmyt ebben a részben minden arra ösztönzi, hogy engedje el a múltat, és menjen előre, mint egy cápa, aki elpusztul, ha egy pillanatig is megreked. Meghal a régi ügyfele, az első idős néni, akiért foggal-körömmel harcolt – és ne feledjük, akit adott esetben ki is használt –, és a halálhír jobban megrázza, mint Chucké. Mondhatjuk persze, hogy áttételesen jön ki rajta a gyász, ám inkább arról lehet szó, hogy ezzel újabb olyan kapu zárul be, amelyen túl úgy folytathatná az életét, mint a praktizálástól való eltiltás és Chuck halála előtt. Kim észreveszi, hogy Jimmy megint a régi Wexler-McGill logót rajzolgatja, és megelőző támadásba lép: valahogy érzi, hogy el kell szakadnia szakmailag a barátjától, nem akarja újra megnyitni a közös irodát. Ez érdekesen mélyíti a láthatatlan szakadékot közöttük: Kim érvelése, miszerint így felszabadul az ideje, és olyanokon segíthet, akik értelmet adnak a munkájának, meggyőző, ugyanakkor azt hazudja Jimmynek, hogy a cégvezető kereste meg visszautasíthatatlan ajánlattal, nem pedig fordítva. Jimmy reakciója is tanulságos: Kim egy jól irányzott húzással lerombolja az álmait, mire ő félrevonul, szinte pánikrohamot kap, majd nyel egyet, visszatér, és biztosítja Kimet a támogatásáról, ahogy egy ideális, megértő partnertől várjuk. Egyikőjük sem őszinte, és olyan, mintha ők is tudnák, hogy közeleg a vég számukra, és már rég túl is vannak rajta. Csak még nem tudatosult bennük.

Jimmy eltemeti ezt a veszteséget is, és teljes gőzzel elkezdi építeni mobilos szélhámos karrierjét. Mindig csak előre, mint a cápák – ezért förmed rá Hamlinre, aki az ő szemében megrekedt egy helyen, és ettől gyenge lesz, olyan gyenge, amilyen ő, mármint Jimmy, nem lehet. Nem engedheti meg magának. Innen jön az izmozás is, a bosszú, meg kell mutatnia, hogy ő az alfahím, a csúcsragadozó a környéken. Andrew Stanton szerintem ebben a jelenetben mutatta meg, hogy érdemes volt igénybe venni a szolgálatait, aztán persze lehet, hogy csak az én szememet könnyű kiszúrni a látványos megoldásokkal, de az évad eddigi legerőteljesebb vizuális megoldása volt a pinatázás. Ha a sorozat mindenkor játszódik, akkor ez a jelenet minden irányban ki van fordulva magából: akár a suhancok nézőpontjához, akár Jimmyéhez igazodik a kamera, ugyanúgy tótágast áll a világ, szédítő és zavarbaejtő hatása van, és miközben Jimmy nyeregben van, mégis ránk hozza a pánikot, én legalábbis úgy éreztem magam, mintha kihúzták volna alólam a talajt, mintha nem lenne lent és fent. Ez a kameraállás nem hagyta, hogy kiélvezzük Jimmy győzelmét, hisz valójában ez egy hosszú vereség újabb stációja.

Látod, az elején letudtam Gust, meg sem említettem Mike-ot és a német villalakókat, majd a válasz nagy részét Jimmynek és Kimnek szenteltem, és még így sem tértem ki igazán arra, milyen szokatlanul hétköznapi, pragmatikus, és mégsem szeretetlen a kapcsolatuk: néha nem tudom eldönteni, hogy csak nem vagyunk hozzászokva egy ilyen párkapcsolathoz a tévében, vagy hiányzik valami, vagy én is csak azt érzem, amit te, és előre temetek. Főleg, hogy egyre kevesebb dolog köt le igazán a Better Call Saulban, és mi lesz, ha még ez is el fog múlni.

Egyéb megfigyelések:

  • Nem vagyok egy nagy whiskey szakértő, de az feltűnt, hogy a teaserben Hamlin azt mondja Chucknak, hogy "Mr. Bushmill várja az irodában", ami a Bushmills whiskey-re utalás. Ebből a márkából egyszer én is kaptam egy üveggel, de azóta sem nyúltam hozzá. Mostmár legalább tudom, hogy ezt ilyen fontos ünneplésekkor kell kibontani. (Fega)
  • Clara és Ben is jól taktikázott az Oscar-játékban, legalábbis ami a férfi és női főszereplő kategóriákat illeti. És igen, az ilyen találgatásokban még ma is a rövidfilmes kategóriákkal lehet bukni. (Gaines)
  • Te tudtad Gaines, hogy Amerikában azt is szabályozzák, hogy egy színész meddig lóghat fejjel lefelé? Maximum 90 másodpercig, szóval jó nagy szívás volt a pinata jelenetet forgatni. (Fega) 
  • Szomorú volt látni, hogy Kim csillogó szemmel próbál imponálni Chucknak – még nem tudhatta, hogy Chuck csak azt szereti, ha őt dicsérik, és rühelli, ha valaki okosabb nála. (Gaines)
  • Vicces, hogy nem is említettem meg külön a kedvenc jelenetem az epizódból, mikor Jimmy elég rendesen helyreteszi Howardot. Mindketten hiányoltuk a karaktert, és mióta visszatért az összes jelenete bizonyította, hogy tényleg mennyire fontos része a sorozatnak. (Fega)
  • Gus és Hector jelenete legalább utalt a negyedik évados Breaking Bad-fináléra – Gus ott is egy kórterem-féleségből sétált ki egy magatehetlennek hitt Salamancától, ott is begombolta a zakóját –, és annyira biztos voltam benne, hogy meg fog mozdulni Hector keze, örültem, hogy legalább ezt a klisét mellőzték. Mint kiderült, kétféleképpen forgatták le a jelenetet, volt ujjrándulós és mozdulatlan verzió is. Érdekes. Érdekes? (Gaines)
  • Nagyon örülök, hogy végül a mozdulatlan verzió lett a nyerő. (Fega)
  • Megvallom őszintén, nem igazán mozgat meg a Mike és a pökhendi német közt várható konfliktus, viszont a kosárpályával berendezett hangárból eszembe jutott az Entertainment 720 főhadiszállása a Parks and Recreationből, és megnéznék egy crossovert, ahol Mike-nak Tomot és Jean-Ralphiót kell ráncba szednie. (Gaines)