YAY, kontinuitás! - tör ki a lelkesedés az ilyesmire fogékony nézők körében. A jelek szerint a 2013-as Iron Man 3-ban megmentett elnöknek továbbra is tart a mandátuma, ráadásul betéve tudja az összes, globális hatásúnak vélt, marvel filmekben lejátszódott eseményt. New York, London, kezdi a felsorolást, a fogyasztó pedig teszi a dolgát és rajongói görcsbe rándul. Igen, ott voltam, láttam! Végigizgultam a Chitaurik, a Sötét Elfek tombolását is és együtt örültem a hősökkel, mikor személyes áldozatok és verejték árán megmentették a világot! Most pedig ülök a TV készülék előtt és azt érzem, hogy kisebb dózisban, hetente fogyaszthatok valamit, aminek ehhez az egészhez köze van!

Biztosan van? Mármint, William Sadler tényleg ugyan az a színész, a világban betöltött szerepe is megegyezik és mégis, mintha olyan szomszédságról beszélnénk, ahol csak az egyik fél ismeri el, hogy a másik mellette lakik.

2015 nyara a sokkos, de nem meglepő életérzésről szólt. Szórakoztató volt az Ultron kora, de nem hagyott maradandó nyomot, cserébe imádnivaló sikerült a Hangya és mindenki geek-farktust kapott a Fantastic Four jelenségének érzékelése során. (Direkt nem „megnézése soránt” írtam, rengetegen el sem mentek megnézni a filmet. A Tank-twitter ízekre szedése és az iMDB 3.8-as értékelése a többségnek elég volt az elkerülésre.) A sorozat készítői pedig a jelek szerint valamit csak érzékelhettek a nyárból: elnök úr a felsorolást Sokoviával zárja, az epizód során pedig hogy, hogy nem, Coulson a szokott semlegességével még a Pym részecskékre is utalást tesz,

Az USA tehát kész fellépni a polgárait fenyegető szuperségek ellen, ezzel pedig ismét megszellőztetésre kerül a közelgő Civil War. Ez a fajta lelkesedés azonban a nagy testvérnél, a mozikban nyomokban sem jelenik meg. Ha valaki csak a nagyfilmekre vált jegyet, meggyőződése, hogy Coulson továbbra is halott, az Inhumans jelenségről sosem hallott, a SHIELD-et pedig jó mélyre temette. Talán nem kell szélsőséges, minden komolyabb képregény címet folyamatosan követő, Comic-Conokat látogató őrültnek lenni, hogy olyan világról álmodjunk, ahol a hízelgő utalások kölcsönösek, és egy-egy referencia erejéig mindenki a másikra kacsint.

Erről azonban szó sincs.

A jövő nyáron bemutatásra kerülő Captain America filmbe tematika szerint is tökéletesen passzolna Daredevil. A harmadik alappillér, a Netflix azonban szintén elszigetelve létezik egyelőre ebben a fukar módon megosztott univerzumban, Murdock pedig úgy püföli a rosszarcúakat Hell’s Kitchen környékén, hogy arról senki sem akar tudomást venni a csatornán kívül.

Nagy kár, pedig továbbra is ott tartunk, hogy a filmes univerzumépítésben több éves, behozhatatlannak tűnő előnyben van a Marvel Stuidos, ami azt jelenti, hogy épp ők égetik az ipar lelkébe ennek a játszmának az alapszabályait.

Mint mindig, most is érdemes kettővel többet kérdezni. Miért ez a hiányosság? Talán nem tartják nagy becsben a sorozatokat és azok képviselőit?

Szerencsére szó sincs erről. Kevin Fiege szerint egyszerűen csak produkciós nehézségekkel és nehezen összeegyeztethető naptárakkal van dolgunk, amik lehetetlenítik a közös komponálást. A filmes gyártás és a sorozatévadok forgatása teljesen más ütemben zajlik és mire valakinek eszébe jutna beemelnie egy utalást a soron következő alkotásba, a lehetőség már el is szállt. Az pedig, hogy ezeket nem látják előre, talán betudható a műfajteremtés sajátosságának.

Ettől függetlenül a kínos kérdések, amik a történésekkel kapcsolatos inkonzisztenciák során merülnek fel, egyre szaporodnak, ez pedig csak durvulni fog, mikor még több film jelenik meg egy évben és még több sorozat debütál mind ABC, mind Netflix szinten. A Marvel Filmes Univerzum egyre sűrűbben lakottabb lesz, egyre csak szaporodik benne a szuper és egyre könnyebb fogást találni az alkotókon; persze csak akkor, ha valaki nem éri be a mozifilmekkel. Ellenkező esetben továbbra is ámulatba ejtve figyeli majd, amint egy egyre részletesebb kép körvonalazódik a szeme előtt a vásznakon. A helyzet pedig az, hogy a többség dönt és bár a SHIELD kritikai értékelése erősödött a Scooby-Doos kezdeti időkhöz képest, ezzel arányosan csökkent a nézettség is, a kevesek által figyelt eseményekről pedig nehéz tudomást venni.

A kérdés csak az, hogy Daisy és a Secret Warriors téma képes lesz-e feltolni a sorozatot saját világának a térképére, vagy az eddigiek alapján erőltetettnek tűnő X-Men pótlás végérvényesen kispadra küldi-e a szervezetet.

--->