Starcraft visszatekintés: III. rész, A Bukás

Az eredeti Starcraft záró epizódjában végre lehetőségünk nyílik megismerkedni a titokzatos protoss fajjal, a Xel'Nagák első szülött gyermekeivel. A zerg kampány után felüdülés hús-vér, humanoid lényekkel együtt dolgozni, akik a sok ezer éves verhetetlenségük után most azon kapják magukat, hogy csúnyán lerohanták otthonukat. 

A Terran kampányról itt, a Zerg küldetéssorozatról pedig itt olvashattok.


Az Overmind Aiur felszíni manifesztációja után két nappal vesszük fel a fonalat, mikor is elkezdődik az ellentámadás szervezése. Tassadar utódjaként az egyik provincia védelmének megerősítését kapjuk első feladatunkként. Megismerkedünk Aldarissal, aki elpanaszolja nekünk Tassadarral kapcsolatos csalódottságát: az előző végrehajtó volt a protossok legfőbb reménye, a hős templomos azonban megtagadta a közvetlen parancsot és eltűnt. Aldaris, aki a protoss vallási és állami vezetést, a Konklávét képviseli, felhívja a figyelmünket, hogy nem szeretne ismét csalódni a templomos rendben.
Érdekesség, hogy szemben az előző két fejezet játékos karaktereinek feledésbe merülésével, a most megformált személyünk később valódi szereplővé válik. Egy retcon folyamatnak köszönhetően itt valójában a fiatal Artanist képviseljük, aki nem csak a Brood War kiegészitőben jelenik meg, de a hamarosan polcokra kerülő Legacy of the Void főszereplője is. Ennek fényében történetünket az előzőektől eltérően, Artanis személyével együtt meséljük tovább.
A narratíva tempója rögtön a kampány elején fokozódik. Aldarissal folytatott beszélgetésből megtudjuk, hogy az eredeti protoss támadások, melyeket Tassadar vezetett le a Konklávé utasítása szerint a Sara rendszernél, a zergek ellen irányult. Ez némileg más megvilágításba helyezi a dolgokat: a protoss mégsem az a tipikus, túlfejlett hódító faj, aki mindent el akar tiporni. Az emberre is azért emeli a kezét, mert fél, hogy a zergek bekebelezik azt.

Artanis tehát felkerekedik, hogy csapatával megerősítse Antioch provinciáját, ahol csatlakoznak régi bajtársához, Fenixhez. A környékről sikerrel űzik el a zergeket, azonban mielőtt újabb utasításokat kapnának a központtól, a távoli ismeretlenből bejelentkezik Tassadar. Nem törődve Aldaris felháborodásával és számonkérésével, az ex-végrehajtó közli: megtalálta a módját annak, hogyan vegyük fel érdemben a harcot a zergekkel. Mesél a sötét templomosokkal való találkozásáról és a cerebrátusok fontosságáról. Aldaris teljesen kiakad, mondván, a sötétségbe burkolózó eretnek protossokkal való kapcsolatfelvételből több veszedelem származhat, mint a zerg összetűzésekből. Tassadar csöndre inti az aggodalmaskodó politikust és a templomosok segítségét kéri. Fenix és Artanis úgy dönt, itt az ideje szétcincálni az egyik közelben tanyázó cerebrátust. Együttes erővel látszólag végeznek is a lénnyel; ők azonban nem tudják, amit a játékos felmérhetett a zerg küldetéssorozat alatt. A cerebrátusokkal csak a sötét templomosok végezhetnek igazán. Mikor megérkezik a rossz hír, hogy a gilisztaszerű agytröszt visszatért, Aldaris végleg lemond Tassadarról. Megbízhatatlan eretneknek bélyegzi, és közli, hogy a valódi protoss harci attitűdhöz amúgy sem passzol a védtelen cerebrátusok hentelése. Helyette szemtől szemben kell felvenni a zerg seregekkel a harcot.

Ezek után magunk mögött hagyjuk Fenixet és egy Scion tartományába igyekszünk, ahol ki kell irtanunk valamennyi zerget. Az offenzíva sikeres lesz, győzelmünkért azonban komoly árat fizetünk. Az Antiochban állomásozó Fenixet lerohanják.

A Konklávé, abban az illúzióban dédelgetve magát, hogy összességében jól haladnak az Auir visszafoglalásáért folytatott harcban, úgy dönt, Tassadar után küld minket. A jelek szerint az idős protossok által vezetett tanács még a pusztító idegeneknél is jobban fél az eretneknek tartott testvérektől. Ennek fényében Char felé vesszük az irányt, hogy letartóztassuk a templomost.


Egy Char körül keringő űrállomáson bukkanunk rá, Jim Raynor társaságában. A jelek szerint Mar Sara egykori marshallja nem jutott messzire, amióta Kerrigannel egymásnak estek. Aldaris ismerteti a Konklávé vádjait, miszerint Tassadar fenyegetést jelent a teljes protoss fajra a sötét templomosokkal való együttműködése miatt. A templomos arra kér minket, menjünk szembe a direkt paranccsal és segítsünk neki megtalálni Zeratult és testvéreit a bolygó felszínén. Meggyőződése, hogy csakis kitagadott fajtársaink segítségével győzhetik le a zergeket. Artanis, vagyis mi, beadjuk a derekunkat és a letartóztatása helyett rendelkezésre bocsátjuk a csapatainkat

Az űrállomás elhagyása után a sötét templomosok legutóbbi ismert pozíciója felé vesszük az irányt. Útközben Duke tábornok a nyakunkba küld egy kisebb flottát, mondván emberi életeket veszélyeztetünk a zergek megtámadásával. A Dominium erőinek szétzúzása után átverekedjük magunkat néhány zerg fészken, majd Tassadar, kiegészülve két bátor zelottal, bemerészkedik abba az elhagyatott bázisra, ahol a sötét templomosokat sejti. A mászkálós kaland során emberi túlélők is segítik az ügyünket, akik szívesebben esnek el protoss pszichés pengék oldalán harcolva, semmint, hogy úgy végezzék, mint más fajtársaik: a bázis ugyanis tele van fertőzött emberekkel.

Tassadar megtalálja végül Zeratult és arra kéri, tegye félre sérelmeit, és jöjjön vele haza Auirre. A sötét templomosok vezetője ugyan reflektál a tényre, hogy komoly kockázatot vállal, hiszen eretneknek tartják őket odahaza, mégis hajlandó csatlakozni hozzánk, hogy megvédje anyaföldjét.
Ezen a ponton érdemes elmélyülni a protoss történelemben és társadalomban. Történt, hogy a törzsi rendszerben élő protossok generációkon keresztül emésztették fel egymást belső háborúkkal, mígnem egy szép napon megalakult a Khala, ami egyesítette fajukat. Az új rend békét hozott, azonban nem mindenki volt hajlandó megfizetni ennek az árát. A Khala ugyanis azt kéri, hogy adjuk fel egónk, identitásunk egy részét, és osszuk meg valamennyi gondolatunkat, érzelmünket a társadalmunkkal. Néhány törzs nem kért ebből az új rendszerből. Félve, hogy lázadásuk elterjedhet, a protoss hatalom titokban tartotta a létezésüket és elűzte őket Auirről. A rendszer később konszolidálódott, a törzsi felosztás helyett pedig kasztok jöttek létre. Azóta a Konklávé alkotja a politikai, vezető szervet, a Khalai jelenti a civil szférát, a Templomos rend pedig a katonaságot. Aldaris és társai tehát azért félnek Tassadartól, mert térnyelésével kiderülhet, hogyan bántak fajtársaikkal, akiknek tagadják létezését a tömegek előtt.
Tetteink kritikai megítélése nem túl kedvező. Amint megérkezünk Auirre, Aldaris a Konklávé parancsának megfelelően elrendeli a letartóztatásunkat. Tassadar nehezen dolgozza fel, hogy vezetői ennyire rövidlátóak és nem mérik fel, milyen veszélyben van fajuk. Enyhítő körülmény Fenix jelenléte, aki a jelek szerint mégis túlélte az antiochi csatát. Sérült teste egy dragoon szerkezetében szolgálja a protoss ügyet tovább és bár szkeptikus a sötét templomosokat illetően, Tassadar mellé áll. Csata robban ki, Tassadar követői pedig már-már térdre kényszerítik a Konklávé erőit, a templomos azonban képtelen tovább harcolni testvérei ellen és feladja magát. Aldaris nem hatódik meg az önzetlenségtől; nem csak börtönbe zárják az egykori végrehajtót, de azonnal el is rendelik a kivégzését.

Zeratul és társai a káoszban teljesen felszivodnak.


Artanis és Fenix nem adják fel, így megkísérelik kiszabadítani társukat. A mentőakcióba Raynor is beszáll, a császártól elcsent Hyperionnal. Úgy érzi, tartozik ennyivel a templomosnak, aki megmentette csapatát, mikor Charon voltak. Mire sikerül Tassadart kiszabadítani, a Konklávé körbefogja egységeinket. Akciójuk azonban kudarcot vall, mikor Zeratul és csatlósai megjelennek a Szinen. A semmiből felbukkanó eretnekek térdre kényszerítik a konzervatív csapatokat, Aldarisék pedig útnak engedik hőseinket.

A belső veszélyek elhárulásával megnyílik az út a valódi küldetés, az Overmind kivégzése felé. Zeratul, Fenix csapatainak háttértámogatásával sikeresen megsemmisít két cerebrátust, összezavarva ezzel a központi rajokat. A zergek elgyengülését kihasználva egyre közelebb kerülnek a Központi Tudathoz, a végső offenzívához pedig Raynor alakulata is csatlakozik.

A végső ütközet előtt hivatalosan is bocsánatot kér Aldaris. Felmérve a zerg erők dekoncentráltságát, belátja, hogy igazunk volt. Tovább megy és karakter hűtlen hízelgésbe kezd, majd felment a vádak alól. A konzervatívok felszínes ideológiai behódolásukkal, a sötét testvéreinkkel és Raynor harcedzett lázadóival kiegészülve kezdetét veszi a végső csata.

Hiába sikerül komoly sebet ejteni az Overmind fizikai testén, az egyre csak fáradó szövetséges sereg képtelen végezni a zergek vezetőjével, azok végeláthatatlan száma miatt pedig komoly veszteségeket szenvednek el. Tassadar végső elhatározásában úgy dönt, egyesíti eredeti templomos, nem rég tanult sötét templomos energiáit, és saját életének árán végez ellenségével. Pszichonikus formájában magába olvasztja zászlóshajóját, a Ganthrithort és nekicsapódik a Központi Tudatnak, teljesen felemésztve azt.


Az első komolyabb protoss-ember együttműködéssel és beláthatatlan zerg következményekkel zárul az eredeti Starcraft története. Hőseink a rommá vált Auirön mérik fel a háború okozta sebeket, miközben a Charon maradt Kerrigan újabb mentális póráztól szabadul meg.

A Starcraft 2 szempontjából fontos mozzanatok a történetben:

  • Megismerjük Aldarist és a Konklávét, valamint ízelítőt kapunk a protoss történelemből és társadalmi berendezkedésből.
  • Megismerjük Fenixet, akit egy ideig halottnak hiszünk.
  • Tassadar a segítségünkkel megtalálja a sötét templomosokat és szövetséget köt Zeratullal.
  • Raynor és csapatai több esetben is segítik a protoss erőket, Jim pedig szoros barátságot alakít ki Fenixxel és Tassadarral.
  • Együttes erőikkel legyőzik a Központi Tudatot.
  • Kerrigan felszabadul az Overmind irányítása alól.

Az eredeti Starcraft története itt véget ér. A cselekmény közvetlenül a kiegészítő csomag küldetéseivel, a Brood Warral folytatódik, melynek első, Protoss kampányával hamarosan jelentkezünk. A Starcraft 2 záró kiegészítője, a Legacy of the Void november 10-én jelenik meg a boltokban.


--->