Better Call Saul 4x01- Smoke

better-call-saul-episode-401-jimmy-odenkirk-935.jpg

Már a negyedik évadánál tart a Breaking Bad testvérsorozata a Better Call Saul. Folytatódik Gaines és Fega közös spoileres kibeszélője a sorozatról. Az első epizód kapcsán kitárgyaljuk, hogy milyen jeleket lehet kiolvasni az epizódot nyitó fekete-fehér cold openről és azt is, hogy ki a történet leggyengébb pontja.

Gaines: A Drót minden évadnyitójánál elhangzott, hogy az első cold open magában foglalja és előre jelzi az azt követő évad tematikáját, főbb motívumait – a pilot esetében ez az egész sorozatra is vonatkozhat („If Snot Boogie stole the money, why’d you let him play?” „Got to. It’s America, man.”). A Better Call Saul évadnyitóit felütő, fekete-fehér jelenetsorok önmagukban is történetet mesélnek, hiszen flashforward gyanánt a sorozat – és a Breaking Bad – időtartamán túl lebegtetik Jimmy McGill/Saul Goodman/Gene Takovic sorsát, ezért rendszerint primer értelmezéseket szoktunk kapcsolni hozzá, és azt találgatjuk, mi történhet Gene-nel a sorozat legvégén. Az önálló narratíván túl azonban érdemes lehet kivetíteni a flashforwardokban látottakat az évadok törzsanyagára is.

Az első évados flashforward egy hervasztóan átlagos életet skiccelt fel, amit felborít egy váratlan esemény, mint ahogy Jimmyt is kizökkentette pitiáner mindennapjaiból Tuco a pisztolyával. A második évad a csapdába esésről szólt, csak míg az évad legelején egy kívülről nyitható ajtó tréfálta meg Gene-t, addig a legvégén a saját testvére húzta csőbe. A harmadik évad morális döntéshelyzet elé állította Gene-t, azon döntések sorozatának ágyazva meg, amelyek lejjebb csúsztatták Jimmyt a lejtőn. A Peter Gould által jegyzett „Smoke” nyitányában az teremt elsősorban feszültséget, hogy lebukik-e Gene a hamis személyazonosságával a kedves recepciós hölgy előtt, ám előtte hordágyra kerül. A morális degradálódáshoz képest most bejöttek a képbe a fizikai gondok, ami arra utal, hogy Jimmy tetteinek már nem csak absztrakt következményei lesznek. A tét kezdettől fogva Jimmy lelke, a test összeomlásánál azonban nincs végérvényesebb.

better-call-saul-episode-401-gene-odenkirk-2-935.jpg

A „Smoke”-ot éppezért teljes egészében az előző évad cliffhangerének feloldására szentelik. Chuck halott, nem tér vissza többé, mi pedig ott vesszük fel a fonalat, ahol tavaly elengedtük, nincs időugrás. Miután erre rájöttem, az első néhány jelenetben folyamatosan azon járt az eszem, vajon hogy fog reagálni Jimmy, amikor értesül a testvére halálhíréről, onnantól pedig azt találgattam, vajon mire gondolhat, mit érezhet Jimmy. Bob Odenkirk kifürkészhetetlenné teszi az arckifejezésével a karaktert, az utolsó pillanatig nem lehet eldönteni, vajon a sokk hatására bénul meg, a bűntudat gyötri, vagy a lelepleződéstől való félelem.

A válasz valószínűleg összetett, mint minden ebben a sorozatban, és engem mindenképp érdekel, hogyan értelmezted Jimmy reakcióit, viselkedését, milyen százalékos arányban képzeled el a fenti motivációkat. Az előző évadban túl szélesre tágult a szakadék közte és Chuck között, visszafordíthatatlanul elmérgesedett köztük a viszony, de még így is hidegzuhanyként ért, amikor részvéttelenül belerúgott egyet a romjaiban heverő Hamlinre (MVP!), miután meggyőződött róla, hogy a Chuck kirúgásához vezető eseménysorban játszott szerepét továbbra is homály fedheti. Hadd vigye el a balhét más, hadd érezzen más bűntudatot. Jimmy már túlvan ezen.

A moralitás és az empátia felett győzedelmeskedett a túlélési ösztön és az önérdek, amellyel Saul Goodman újabb szöget vert be Jimmy McGill koporsójába.

 

A sztázis jellemzi az epizód egészét, a Jimmyre eső felét legalábbis biztosan, Chuck pedig megérdemelte, hogy a nyitórész ne arról szóljon, mi lesz a sorstragédia következő fejezete, hanem hogy mit hagy hátra a sorozat. Chuck és Jimmy viszályát valószínűleg elvitték az írók a legvégső pontig, jó és szükséges döntés volt a kiírása, egyrészt hogy ne keveredjenek vele kapcsolatban önismétlésbe, másrészt ha ez a sorozat nem tíz évadon keresztül fog futni, akkor meg kell lépni azokat a lépéseket, ahonnan nincs visszaút Jimmy számára. Ettől függetlenül hiányozni fog Michael McKean, mert szerintem az övé volt a sorozat legérdekesebb alakítása, és nagy mértékben neki köszönheti a sorozat, hogy függetlenedni tudott az anyasorozatától.

better-call-saul-401-kim-wexler-rhea-seehorn_935x658.jpg

Már amennyire. Azon túl, hogy Chuckhoz fűződő ellentmondásos viszonyodat ismerve kíváncsi vagyok, te milyen könnyen tudtad elengedni ezt a szálat, az is érdekel, jelenleg hogyan vélekedsz a sorozat kétosztatúságáról. Lehet, hogy harminc nézőnapló után erről képtelenség újat mondanunk, és csak magunkat ismételhetjük, hogy Jimmy > bármi más, de tény, hogy a Hector Salamanca ellen elkövetett merénylet procedurális utózöngéi nemigen tudtak lekötni, mint ahogy Nandóhoz sem érzem közelebb magam. Mike-nál legalább szórakoztató volt nézni, ahogy kirángatja magát a sztázisból, hiszen mindig, minden helyzetben a tétlenség a legidegőrlőbb. Plusz Mike számára a haszontalanság érzete, az, hogy olyasmiért kap pénzt, amiért nem dolgozott meg. A biztonsági rések tesztelése okos terv, mert bizonyítja vele hasznosságát, voltaképp azt a feladatot végzi el, amiért papíron a pénzt kapja. Mit gondolsz, ez mennyire fogja bökni a Madrigal csőrét? Belátják, hogy jobban járnak, ha valóban igénybe veszik Mike szakértelmét, vagy az ilyen embereket csak felhúzza, ha az orruk alá dörgölik a szakértelmük hiányát? Mit gondolsz a vízről és a hordágyról, mint visszatérő motívumokról a részből? És van-e annál fárasztóbb nörd vita, mint a „ki győzne egy párharcban?” Vagy te nem vagy még olyan grumpy, hogy a szemedet forgasd erre?

Fega: Először is köszönettel tartozom, Gaines.

A különböző sorozatok nüanszai általában kifolynak az agyamból, így ha rozsdás harapófogóval szorongatták volna meg a kislábujjam, akkor sem tudtam volna ilyen szépen elmondani, hogy milyen összefüggés van az évadok története és a nyitó, fekete-fehér cold openek között. Így viszont nagyon hasznos volt, hogy ezzel kezdted, mert kicsit más szemmel tudtam nézni másodszorra a premierre.

better-call-saul-episode-401-gene-odenkirk-935.jpg

Szerintem egy bitang erős epizódot láttunk, ami pont olyan, mint a sorozat: semmi extrát nem hoz, de amit igen, azt kifogástalan minőségben. Szikár magabiztosság, ahogyan építgetik a történetet, szó sincs már olyan tétovázásról, mint mikor az második évadban azon morfondíroztunk, hogy miért csinálták vissza a finálé egyik legnagyobb cliffhangerét. Itt páros lábbal álltak bele Chuck halálába, illetve azokba a változásokba, amivel ez a monumentális esemény jár. Tökéletesen fogalmaztad meg, hogy mostanra a túlélési ösztön győzedelmeskedett minden más felett és ez a Jimmy, már tényleg nem az a kissé balfék, de a szíve mélyén azért rendes krapek, aki még tekintettel tudott lenni mások érzéseire. Mostanra megtelt a sok szarral és kapva kap az alkalmon, hogy valaki más viheti el helyette a balhét.

Azt kérdezted tőlem, hogy a sokk, a bűntudat és a félelem milyen arányban keveredik szerintem Jimmy-ben. Bevallom őszintén, hogy nehéz lenne számszerűsíteni, mert Bob Odenkirik nagyszerű alakításában tényleg mindhárom ott bujkál és ha szétszednénk őket, akkor az egész elveszne.

better-call-saul-episode-401-mike-banks-2-935.jpg

Másodszorra nézve az epizódot igyekeztem különösen odafigyelni ezekre a jelenetekre, hogy megfelelő választ tudjak adni a kérdésedre, de ennek az lett a vége, hogy találtam egy metaforát, amiről nem tudtam leszakadni. Ehhez vissza kell ugornunk a cold openre, amiben Jimmy megint csapdába esik és bár minden külső tényező azt bizonygatja neki, hogy téves riasztásról van szó, a közönségnek könnyű átérezni, hogy mekkora a baj valójában és, hogy Jimmy maximum egy kis egérutat nyert, semmi többet. A csapda érzetet erősíti a rendező és az operatőr azzal, hogy folyamatosan olyan beállításokon keresztül mutatja a főszereplőt, ami eleve bezárja őt még a képen belül. Ahogy a kórházi ágyat takaró függöny kitakarja a kép egy részét, vagy ahogy a taxi üvege formál rácsot az arca köré mind azt jelzi, hogy Jimmy csapdában van.

A Chuck-kal kapcsolatos jelenetek során pedig egy csapdában lévő állat, egy aranyhal kap túlságosan nagy figyelmet. Persze régen Jimmy-vel van már, érthető a kötődés és nem túlságosan feltűnő, hogy most a szokásosnál nagyobb törődést kap ebben a Jimmy számára érzelmileg megterhelő helyzetben. Ebben a helyzetben természetes, hogy a házikedvenccel foglalja el magát, de mégis volt az utolsó jelenetben valami, amikor Jimmy fütyörészve pattant fel azután, hogy egyedül Hamlin nyakába varrta Chuck öngyilkosságát, amivel mindenki tisztában van, de senki sem meri kimondani.

Ez nem az a sorozat, ahol majd rá lehet mutatni egy pillanatra, hogy igen itt született meg Saul Goodman, mert tudjuk, hogy valójában már a tinédzser Jimmy-ben is megjelent 1-2 dolog, amit később már Saullal azonosítanánk. Mégis az, ahogyan megengedte magának ezt a durva kijelentést, majd felpattant megetetni az aranyhalat beleégett a pupillámba, mint egy hibátlanul kivitelezett metafora.

Ezekben a helyzetekben Jimmy el tudja nyomni az empatikus énjét, a másokat megsajnáló kisembert. Ezzel pedig eteti a benne lakozó szörnyet, akinek csak a saját túlélése a fontos, és aki miatt végül mindent elveszít.

 

Mert Chuck távozása után Kimre kerül a fókusz, neki is ki kell kerülnie a képből és azt hiszem a vágókép, ahogyan reagált Jimmy kijelentésére a kereszttel is ezt jelezte, hogy innentől a közöttük lévő távolság szélesedni fog. Egyre kevésbé látja majd Jimmy-ben azt az embert, akibe beleszeretett és akivel olyan szórakoztató volt balekokat átverni.

Jimmy egyre jobban élvezi a saját lelkiismeretének a hiányát. Korábban sem okozott neki gondot, mégis egy simlis ügyvédről van szó és korábban is előfordult, hogy a túlélés miatt, nem pusztán gonoszságból vert át másokat, de ezen a ponton olyan sok különböző krízist él át párhuzamosan, hogy kiélvezi, hogy bánthatja Hamlint, aki korábban olyan sokat bántotta őt. És ha ilyen sötéten látjuk a helyzetet, akkor JJimmy úgy is érezheti magát, mint aki végül győzött a testvérével szemben, aki hiába volt világ életében egy csoda, egy sikersztori, végül egyedül és paranoiásan végezte egy hatalmas, de üres házban.

A készítők zsenialitása ott érhető tetten, ahogy a leégett házat mint vizuális jelképet használják, amibe elég sok mindent bele lehet látni abból, amit eddig tudunk a karakterekről, de nem kell semmi szájba rágni. A padon történő beszélgetés azért is fontos, mert látjuk: Jimmy meg sem próbál őszinte lenni, ami szintén jelzi a problémái nagyságát, illetve azt, hogy őszinteség nélkül halálra van ítélve kettőjük kapcsolata. De lehet őszinteséggel is.

Aztán mikor úgy döntenek, hogy ideje hazamenni, akkor a kamera nem mozdul és nem egy túl nagy ötletről van szó, mégis zseniálisan működik, ami az epizód egyik csúcspontjaként marad emlékezetes a számomra.

better-call-saul-episode-401-mike-banks-3-935.jpg

Az a helyzet, hogy én még Mike részét is imádtam az epizódban, legalábbis azt, ahogy beküzdi magát a céghez, majd mindenkit úgy tesz a helyére, hogy ott sem dolgozik. Egyrészt pontosan megmutatja, hogy ki is Mike, másrészt pedig lenyűgöző, ahogyan el van mesélve. A képek alapján, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, miközben ezt összerakni egyáltalán nem könnyű. Ezen a ponton pedig nem is akarok azon spekulálni, hogy mit hoz ez majd a következő részben csak ki akarom élvezni, hogy letettek az asztalra egy ennyire ügyes és látványos és szórakoztató montázst.

Ezzel szemben Nacho és Gus száláért már nem tudok lelkesedni, ez a máshogyan sötét és kilátástalan világ nekem mostanra túlságosan kilóg már a sorozatból és bár ez is elég jól van elkészítve, de közel sem köt le annyira, mint bármi más, ami az epizódban történt. Remélhetőleg később ezen sikerül javítani, mert Nacho a legnagyobb gyenge pontja a sorozatnak, amibe egyébként nem nagyon férnek gyenge pontok, úgyhogy simán el tudom képzelni, hogy az évad végére a helyére kerül ő is, mondjuk azzal, hogy esetleg kiírják. Vagy kinyírják.

Egyéb megfigyelések:

  • A Better Call Saul soha nem lesz az a sorozat, amiért úgy lehet rajongani, hogy az ember a kerítést is lebontaná, csak, hogy megnézhesse a következő részt, hogy aztán a szociális média mindent ellepő hálóin keresztül kürtölje világgá. Ez inkább olyan, ami mikor éppen rendelkezésre áll, akkor imádja az ember, de mikor véget ér, nem ez az első, ami eszébe jut, hogy mikor jön már vissza. Pedig csúcsteljesítményről van szó, ami egyedi is, mégsem ez az, ami olyan durva hiányérzetet hagy az emberben. (Fega)
  • Igen az feltűnt, hogy a korábbi epizódokban látott hordágyas képet újrahasznosították, de mint motívum nem nagyon tudtam semmit kiolvasni ebből, sajnos. (Fega)
  • Az azért egy elég lehangoló pillanat volt az egyébként sem túl vidám epizódban, hogy a zokogó Rebeccával nem különösebben foglalkozott senki a gyászszertartáson, miközben Jimmy elé odasereglett az elmúlt három évad összes ügyvédes szál mellékszereplője. (Gaines)
  • Ez a nörd vita arra volt jó, hogy a készítők kiszóljanak a rajongóknak, hogy ne hasonlítsák össze, hogy a Breaking Bad vagy a Better Call Saul a jobb és azt is felesleges rugóztatni, hogy a Breaking Bad vagy a Sopranos a fontosabb sorozat. Mindenki élvezze csak simán önmagában Mohamed Ali és Bruce Lee zsenialitását oké? Örüljünk, hogy egyszerre élhetünk a Földön ilyen zsenikkel, ne akarjuk, hogy kinyírják egymást. (Fega)
  • Egyébként szerinted tényleg három évad volt Chuckban? Szerintem lehetett volna még ezt pörgetni egy kicsit, de mintha most szándékosan inkább hamarabb akartak volna ebből kilépni, még akkor is, ha rövid távon a sorozat megszenvedi a hiányát. Mert ha ez nem egy előzménysorozat, ami tudjuk hova fut, akkor szerintem még nem véreztették volna ki ezt a testvérpárharcot, de lehet vakvágányon vagyok. (Fega)
  • Okosak az írók, biztosan ki tudtak volna még nekik találni jó történetszálakat, de hatásosabb, ha akkor szakad félbe valami, amikor még azt kívánjuk, hogy folytatódjon. Nehéz ezt a pillanatot jól eltalálni, majd a sorozatfináléról visszatekintve lehet, hogy okosabbak leszünk. (Gaines)