Jimmy történetének tudjuk a végét, mégis szurkolunk neki. Ráadásul az anyasorozatból inkább komikus figuraként gondolunk rá, de a készítők eddig jó úton járnak, hogy szépen lassan bemutassák a drámáját és szomorúak legyünk a sorsa miatt. A szokásostól eltérő, egyedüli nézőnapló spoilerekkel.

Úgy képzelem, hogy a Vince Gilligan showrunner iskolában az az üzenet van “Clear eyes, full hearts, can’t lose” alapon felvésve a termekbe, hogy a “Kevesebb több”, illetve, hogy a “Türelem rózsát terem”. Nem akarok úgy csinálni, mintha a Breaking Bad vagy a Better Call Saul tökéletes volna, de az tény, hogy a magabiztos és türelmes történetmesélési mód nem a legelterjedtebb jelenleg a televízióban, ahol inkább a fékevesztett tempó és a gyorsan égetett, szinte már szappanopera-szerű történetek dominálnak. Pedig a Better Call Saul legutóbbi epizódja is szép példája, hogy bőven elég két szál és nem kell semmi meglepőnek vagy hajmeresztőnek történnie 41 percen keresztül ahhoz, hogy kielégítő epizódról beszélhessünk.

Azt rögtön meg kell jegyezni, hogy a kevesebb több eleve már első nézéskor is eszembe jutott, amikor szörnyen vakartam a fejem Jimmy döntésén, miszerint teljesen magán akcióban viszi végig a reklám ötletét és megvárja, hogy a hír ne tőle jusson el, az addig hozzá egyébként teljesen jóhiszemű, főnökéhez. Korábban írtunk már arról a problémáról, Jimmy és Kim kapcsolatának okán, hogy mennyire lehet a történetet azzal a szemmel nézni, hogy nem készülünk a katasztrófára. A sorozat nem titkolja, hogy hova fut sőt, korábban azon az állásponton voltam, hogy kifejezetten büszke rá, hogy nem kell ragaszkodnia ahhoz, hogy a Breaking Bad fináléjáig meséli a történetet. Ennek ellenére nem akarom mindig azt látni, hogy Jimmy saját maga legnagyobb ellensége, aki tényleg csak magánzóként, flúgos és alvilági ügyfelek mellett élheti ki magát, mert a rendes, tisztességes cégek kivetik magukból.

Tényleg sokat agyaltam rajta, hogy pontosan mi járhat a fejében, mikor végül visszafordul a főnök irodájából és úgy dönt, hogy egyből elküldi inkább a csatornának a reklámot. Ha "ilyen sokat" kell az epizód legfontosabb történésén agyalni, akkor azt gondolom, hogy túlzásba estek a készítők. Lehet Jimmy tettét azon a lencsén keresztül nézni, hogy rettegett attól, hogy a partnerek szétcincálják majd a művét, amiről ő meg van győződve, hogy úgy jó, ahogy van és harapni fognak rá a nyugdíjasok szerte a középnyugaton. Ez talán egy televíziós metafora is lehet, hiszen a különböző tévécsatornák vezetői híresek arról, hogy meglátásaikkal szétbarmolják az egyébként ígéretes sorozatterveket is. (Azok a tanácsok, amik a sorozatok javára váltak sokkal kevésbé ismertek, pedig azokból is akard szép számmal.) Mindenesetre Jimmy hazudozása egyre fájdalmasabb, mert a mostani epizódban elég keményen hangsúlyozták, hogy minden, amit csinál az Kimre is hatással lesz. Mi, emberek általában elnézzük valakinek a szörnyű tetteit is, amíg azzal csak saját magát hozza rossz helyzetbe. Amint azonban ártatlanokat is veszélybe sodor, pláne olyanokat, akik hittek benne, az egész csak még rosszabb színezetet kap.

Az eddigi három epizód alapján pedig úgy tűnik, hogy amit jelenleg látunk, az nem csak azért fontos, hogy még mélyebbre lökje Jimmy-t a sötétségbe. Közben, ahogy az Walter White-nál is történt, meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy egy olyan karakterről nézünk sorozatot, akit módszeresen sötétítenek be a szemünk előtt a készítők. Persze mindenki, aki a Breaking Bad után kezdi a sorozatot tudja, hogy Jimmy milyen figura valójában, de komikus jellege miatt azt hiszem nem igazán úgy álltak hozzá a nézők, mint a klasszikus antihősökhöz. És ez egy fontos pontja is volt a sorozatnak, amivel ki tud emelkedni a sorozatos tengerből. A második évad eddigi eseményei alapján úgy tűnik, hamarosan úgy fogunk rá gondolni, mint valakire, aki a saját rossz tulajdonságai miatt szépen lassan mindenkit elidegenített maga körül, különösen azokat, akik szerették és bíztak benne. Nagyszerű és hiteles ábrázolása lesz ez annak, hogy miért került oda, ahova, egyedül, ahogyan mi megismertük. Ettől függetlenül még sajnálom, hogy így alakul és egyáltalán nem jó nézni a lecsúszást.

Még egy kicsit maradva Jimmy és Kim kapcsolatánál, az epizódon nagyon könnyen észrevehető a türelem, amiről a bevezetőben beszéltem. Elég néhány jelenet, ahhoz, hogy minden szükség információt elmondjanak a nézőknek. Az irodai megbeszélésből, ami abból az unalmas kezdőpontból indul, hogy Jimmy megint tilosban jár, sikerül egy újabb mesteri Chuck jelenetet is kihozni. Ugyanis bármennyire tartjuk gyűlöletes figurának a testvért, egy perben tényleg elsődleges szempont, hogy minden követ felfordítsanak és jól érzi, hogy Slippin' Jimmy-nek vaj van a füle mögött, amit érdemes kapargatni. Ezzel érünk el a televíziós reklám ötletéhez. A reklám, amiről mi már jól tudjuk, hogy később Jimmy kitalált új identitásának, Saulnak milyen fontos része lesz.

A Chuck-os közjáték mellett még sikerült a jelenetben azt is elmondani, hogy a mézes hetek véget értek Jimmy és Kim kapcsolatában, nincsen már tárgyalóbeli flörtölés az asztal alatt. Persze azért még nincsen túl nagy baj, látjuk, hogy munka után együtt töltik az idejüket, de közben tudjuk, hogy a bomba ott ketyeg abban az üres vázában, vagy az üres golyókkal teli tálban, mert Jimmy minden egyes hazugságával egyre távolabb kerülnek.

A jelenlegi időszak, amikor Jimmynek megvan a munka meg a nő is és csak a saját folyamatos rossz döntéseit okolhatja majd azért, hogy szépen lassan mindkettőt elveszíti.

A reklámmal kapcsolatban pedig a legcsodálatosabb megoldás mindenképpen, ahogy újrahasznosítják az első évadban ikonikussá vált liftet, ami az Alpine Shepard Boy című epizódból marad emlékezetes. Nem tolja különösebben az arcunkba, csak szépen megemlíti nekünk, hogy majd improvizálniuk kell, aztán a kész reklámból már mindenki felismeri a kameramozgást. Ez remek példája annak, hogy a kevesebb több, ráadásul a sorozat tényleg kevés szereplőt mozgat, annak idején a Breaking Badet is bírálták azért, hogy milyen légüres térben játszódott és az egyébként nem annyira apró Albuquerque-t úgy ábrázolta, mintha egy kisváros lenne. Ilyen problémám egyáltalán nincs, jó látni az ismerős arcokat minden egyes héten.

Viszonylag kevés tematikai átfedés van a héten Mike és Jimmy története között. A legtöbb, amivel elő tudtam jönni, hogy mindkét szálon az érzelmek sodorják bajba az embereket. Kimnél egyértelműen erről van szó, Mike-nál pedig semmi kapzsiság vagy jellemhiba nem kell a bűnözéshez, pusztán annyi, hogy így látja a legegyszerűbben biztosíthatónak a családja anyagi támogatását. Ez leginkább a Breaking Badre hajaz, mert ott az egó ugyan fontos volt Walter döntésében, de tényleg az volt a kiindulás, hogy a családja rendben legyen miután ő meghalt. Ez az ösztön viszi most bele Mike-ot a bajba és végül ez hozza majd Nacho-hoz közelebb és végül gyilkolnia is kell majd, vagyis azt gondolom, hogy a harmadik epizód végét nem fogjuk a legütősebb cliffhangerek között emlegetni. Ennek ellenére jó látni, hogy túl sok minden nem történik Mike-kal, mégis a jelenetek önmagában vannak annyira jól felépítettek, hogy a Mike-ot játszó Jonathan Banks karizmájának segítségével bőven elvigyék a hátukon a jelenetet. Egyelőre nem félek attól, hogy a jövőben sikerül ennél többet mutatni.

Talán az is segít, hogy maga az epizód, mindössze 41 perc és lehet ez nem egy valódi trend, mindenesetre egyre több csatorna/streaming szolgáltató ad szabad kezet a készítőknek az epizód hosszát illetően. Ez azt jelenti, hogy 40 perc környékéről sok esetben az 50-55 környékére került az átlag, ami után azt hiszem még jobban lehet értékelni egy kerek 41 perces epizódot, amiben két szálon futott a történet és mindenféle zsírtól vagy sallangtól mentesen gördítette tovább a történetet.

Egyéb felfedezések:

• Egyéb elfoglaltságai miatt Gaines ezen a héten sajnos nem tudta megosztani veletek gondolatait, de ha minden jól megy jövő héten újult erővel tér vissza.
• Az első részben már kiemeltem azokat a beállításokat, amikor messziről láttuk a szereplőket és így szinte összetöpörödtek a képernyőn. Megint volt ebből néhány emlékezetes. Miután Jimmy és Kim kijönnek arról a bizonyos trgyalásról, akkor nem is igazán az a lényeg, hogy kisebbnek tűnnek, inkább az, hogy an agy cég árnyékot vet rájuk, másrészt Jimmy neve, a McGill mégiscsak ott van a falon. A másik emlékezetes ilyen megoldás, mikor Jimmy megy a főnöke után, hogy elmondja a televíziós reklám ötletét.
  
• Ha már az ügyvédi irodánál tartunk,nem lehet túl jó egy ilyen sötét helyen dolgozni. Nekem már a White rezidencia jutott eszembe, ami a Breaking Bad évadaiban folyamatosan lett egyre sötétebb.
• “- Why do they all have an empty vase? - It’s the law. Plus it’s a metaphor.”
• A sötét bizniszben utazó fogorvosról először azt hittem, hogy ő is Walter White egy másik megfelelője, de valójában ő Gus háztáji megfelelője, a profi szakember, akiről senki sem gondolná, hogy mafia ügyekben van otthon.
• Az 5 perces cold open is a türelemről szól, ugyanis semmi sem indokolja, hogy ilyen sok percet pazaroljon erre az epizód, mégsem unja senki, mert jól van megírva, eljátszva és rendezve. Plusz még aláhúzza a pontot, hogy az idősekkel tényleg könnyű visszaélni, illetve, hogy az idősekkel valójában senki nem foglalkozik. A sorozat/filmkészítők sem.
• Ha már Breaking Bad. A készítők imádták használni az üzenetrögzítőt a történetben. Most pedig remekül működött a vezetékes telefon, mint egyértelmű jelzője Jimmy életének és halálának. Szó szerint izzottak a vonalak, főhősünk pedig azt gondoltja, hogy ennyi elég lehet ahhoz, hogy megússza, de valószínűleg nem lesz elég a meneküléshez.