Better Call Saul 2x10 - Klick

better-call-saul-episode-210-jimmy-odenkirk-3-935.jpg

Gaines: Menj a francba, Vince Gilligan! Menj a francba, Peter Gould! Te meg aztán főleg, Chuck McGill!

Nem tudom, hogyan sikerült kétszer is ugyanazzal a trükkel behúzniuk a csőbe a Better Call Saul készítőinek, de a gyomrossal felérő fordulat most is teljesen váratlanul ért. Tavaly azért járatta a bolondját velem Chuck, mert végig Jimmy szemüvegén keresztül láthattuk, jófiúnak hittük, nem sejtettük, hogy shakespeare-i gonosztevőket megszégyenítő módon szervezkedik az öccse tönkretételén. Idén már olyannak láttunk Chuckot, amilyen valójában: féltékeny, büszke, képmutató alaknak. Meg olyasvalakinek, aki mentális betegségben szenved: az elmúlt részek fejleményeinek tükrében elhittem neki, hogy Chuck végül bemesélte magának, hogy ő tévedett, és felmentette Jimmyt a vádjai alól. Pedig sejthettem volna, hogy ez nem vall rá. De hát, úristen, milyen körmönfontnak és eltökéltnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy névadó partnerként benyújtsa a felmondását, majd megrendezzen egy színjátékot a testvérének, és a lelkiismeretére apellálva kihúzzon belőle egy beismerő vallomást, amely a bíróságon is megállja a helyét.

Gyűlölnöm kéne Chuckot. Ramsay Bolton vagy Negan labdába sem rúghat mellette. Embert nyúzni nem igényel túl nagy szakértelmet; ilyen mesterien manipulálni mások érzelmeivel, na, az a nagy tudomány. És gyűlölöm is. Ugyanakkor megértem, sajnálom, sőt, horribile dictu, együtt is érzek vele. Múlt héten beszéltük, hogy az írók és a rendezők az elmúlt néhány részben szó szerint belekényszerítettek minket Chuck fejébe, és ez a „Klick”-ben is folytatódik: a Vince Gilligan által rendezett évadzáró minden második snittjét kitehetnénk a falra, bekeretezve, de a legerősebb megoldás a hordágyon fekvő Chuck fejtetőre állított fényképezése. Először csak egy frappáns gimmicknek tűnik, mint az ásóra szerelt kamera vagy a porszívórobot a Breaking Badből. Csak aztán egy tapodtat sem mozdul, végig ebben a pozícióban marad. Nincs vágás, teljes a dezorientáció, a szemünk sarkából érzékeljük, ahogy az orvosok és nővérek a hordágy körül sürögnek-forognak, és azzal fenyegetőznek, hogy elektronikus eszközökre kötik Chuckot. Nem tudunk szabadulni, mintha le lennénk szíjazva. Átéljük vele a páni félelmet.

bscap0777.jpg

Chuck beteg ember, aki katatóniába zuhan, amikor veszélyben érzi magát. Chuck magányos ember, aki valaha boldog párkapcsolatban élt, ám – eddig nem tisztázott okokból – elvesztette a számára oly fontos Rebeccát. Chuck kicsinyes ember, aki úgy érzi, hóhányó, sekélyes öccse automatikusan besöpri azt a szeretetet, amiért neki meg kellett küzdenie, ami neki járna: hiába ő a jó gyerek, az anyjuk a halálos ágyán mégis Jimmyt szólítja. Ezek egyike sem mentség a tetteire. De Gilliganék elérték, hogy ne akarjam egy kanál vízben megfojtani, még a magnós húzása ellenére sem. Nem kérdés, hogy kinek szurkolok, neki vagy Jimmynek. (Jimmynek. Duh.) De nem hiszem, hogy bármit is nyernénk azzal, ha látnánk elbukni. Ezen már túl vagyunk. Ennek már csak csúnya vége lehet.

És ha már azoknál a dolgoknál tartunk, amikre nem számítottam. Az első évad azzal ért véget, hogy Jimmy felölti a rosszfiú énjét, és megindul a Saul Goodmanné válás útján. Aztán mégsem indult meg. A „Nailed” végén úgy éreztük, most lépett át egy határvonalat, ahonnan nincs visszaút. Erre a „Klick”-ben, a főcím után azonnal átszalad az úttesten a fénymásolószalonba, és lebuktatja magát, csak hogy segítsen a bátyjának. És a végén győz a lelkiismerete, nem bírja nézni, ahogy Chuck magát hibáztatja, feladja az életét, és örökre bezárkózik a barlangjába. „Addig nem vonulhatsz nyugdíjba, amíg ki nem záratsz az ügyvédi kamarából, és nyilvánosan megszégyenítve elkergetsz a városból.” – győzködi Jimmy, nem is sejtve, mennyire beletrafált. Az önzetlenségével ássa meg a saját sírját, és szabályosan görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok, mi vár rá és Kimre a következő évadban.

bscap0778.jpg

Jimmy nem tudta sorsára hagyni Chuckot, míg Chuck hajlandó volt megnyomni a felvétel gombot a magnón. Mike-ot sokszor hasonlítottuk az évad során Jimmyhez, de most Chuckhoz áll közelebb, hiszen nem rajta múlt, hogy nem húzhatta meg a ravaszt. Úgy érzem, a szezonzárónál sem változott a sorminta, Mike megint egy mini-Breaking Badet produkált a Better Call Saul kellős közepén a sivatagban meghiúsult leszámolásával, és annak ellenére, hogy a hangeffektekért felelős gárda remekelt (gondolok itt például arra, ahogy a távolból pukkant egyet a kuzinok pisztolylövése), valamint Jonathan Banks újfent szemléltette, hogy teljesen felesleges párbeszédeket írni neki, mert pusztán az arcjátékával ezer szónál többet kommunikál a nézők felé (Gilliganék lassan sportot űznek ebből), a feszült patthelyzet, valamint a Gus Fring majdani érkezését sugalló üzenet a szélvédőn számomra jóval kevesebb drámát tartogatott, mint Chuck és Jimmy kapcsolata.

Meg is kérdezem tehát így az évad végén, Fega, hogy beletörődtél-e abba, hogy ez valószínűleg így is marad még jó darabig, vagy drukkolsz, hogy azért záros határidőn belül összeérjenek a szálak? Egyáltalán, összeérhetnek-e, megférne-e egymás mellett a két eltérő tónus? Téged is meglepett Chuck húzása, vagy csak én vagyok ilyen hiszékeny? Neked is megszakadt a szíved, miközben Kim sugárzó arccal nézte az elkészült tévéreklámot? És ki nyerné meg az asszisztensek közt rendezett Éhezők viadalát: Ernesto, Omar vagy Erin?

bscap0775.jpg

Fega: Ha már ilyen kedves szavakkal illetted, akkor azt hiszem nekem is Vince Gilligannél kell kezdeni. Az úriember, aki tévés komédiákkal kezdte a karrierjét, majd az X-aktákhoz csatlakozva attól rettegett, hogy tud-e majd elég komoly és drámai sorozatot, mára ott tart, hogy változatos kínzásoknak veti alá a főszereplőit. Az előző rész után folytatódik Chuck kínzása, a kórházban történő eseményeket a különleges kamerával jól összefoglaltad, nekem meg utólag korrigálnom kell a félelmeimet. Nem kell Chucknak komolyabb károsodást szenvednie, bőven elég ha kórházba kerül, ami legalább olyan durva neki, mint besétálni a fénymásoló szalonba.

Ha ez nem lenne elég, akkor ott van még az ezzel megboruló hatalmi viszony kettőjük között. Az epizód cold openjében a két testvér egymás mellett ül és ügyesen játszik rá az elvárásainkra a sorozat, hogy ha kórházban ülő Jimmy-vel kezdünk, akkor biztos Chuck ágya mellett ül, de ahogy kimegy a nővér a képből úgy derül ki, hogy ott van mellette a bátyja. Innentől kezdve pedig ritkán lesznek ugyanazon a szinten az epizódban. Ez képileg is megjelenik, de ennél is fontosabb, hogy kinek van nagyobb hatalma a másik felett.

vlcsnap-2016-04-22-21h31m02s115.jpg

Valahol lenyűgözőnek tartom, hogy az első évad végi cliffhangerből visszatáncoltak az írók, lehet nem a legelegánsabb módon, de most pontosan ezt fordítják a főszereplőjük ellen. Jimmy a lelke mélyén nem egy rossz ember! Ezért nem tudja végignézni a sérült Chuck szenvedését. Ehhez különösen gonosznak kell lenni, hiszen itt van egy figura, akiről jól tudjuk, hogy igazán szabadon értelmezi a törvényi előírásokat és nem fél bármit megtenni annak érdekében, hogy megkapja, amit eltervezett. De közben nem tud szabadulni attól az elemi ösztöntől, hogy folyamatosan arra áhítozzon, amit nem kaphat meg: a bátyja szeretetét és elismerését. Jelenleg pedig úgy tűnik, hogy ez lesz az, ami a végletekig rombolja és hihetően indíthatja el azon az úton, hogy örökre maga mögött hagyja az életét, illetve a McGill nevet.

Mikor az első epizódról írtunk, nem tudtam mit kezdeni a falba vésett S.G. monogram jelentőségével. Az évad végére viszont közelebb kerültünk egy lépéssel a megoldáshoz. A csatározások olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy végül teljesen ki kellett magából irtania mindent, ami a családjához kötötte. Mondjuk valószínűleg a névváltoztatás még valamilyen Chuck-kal kötött egyesség része is lesz, nem hiszem, hogy a felvételt konkrétan fel is használják majd a bíróságon és Jimmy-t el is ítélik. Ez csak egy újabb ütésváltás a hidegháborújukban, amiből tudjuk, hogy végül nem győztesen fog kikerülni. Az új nevével kapcsolatban pedig valami hasonló felismerésen mehet végig, mint az előző évadban, amikor megfogadta, hogy soha többé nem fog tisztességesen, a szabályokat betartva viselkedni.

vlcsnap-2016-04-22-21h34m22s81.jpg

A bátyjával való kapcsolatának is át kell alakulnia, ilyen drasztikus módon, mert jelen helyzetben Jimmy mindennek ellenére egy törődő figura és el is mondja, hogy az egész Mesa Verdés ügy nem arról szólt, hogy vele kibabráljon. Pusztán arról, hogy a Kim iránt érzett szeretete ütött minden mást még azt is, amit a bátyja iránt érez. Hozzá volt lojálisabb, de ettől függetlenül az érzéseit Chuck iránt nem érdemes lebecsülni. A cold opennek is van egy ilyen olvasata, ami nem arról szól, hogy Jimmy nem szereti az édesanyját eléggé, amiért nem akar ott virrasztani mellette. Pusztán csak szeretné kiszellőztetni a fejét, illetve gondoskodni a bátyjáról is, némi étel tekintetében. Később látjuk, hogy Chuck ágya mellett már simán virraszt és a korábban látott gondoskodásról szóló jelenetek is mind azt húzták alá, hogy Jimmy nem tudta igazán megutálni a bátyját. A láthatatlan erő, pedig mindig abba az irányba terelte, hogy igyekezzen kivívni a viszonzott szeretetét.

A cold open másik olvasata pedig azért zseniális, mert bemutatja, hogy a szeretethiányos fiúk milyen galibát tudnak okozni, egymásnak és a környezetüknek. Ahogy te is írtad Gaines, Chuck azt gondolja, hogy mindent megtett azért, hogy kiérdemelje a szülei szeretetét, mégsem kapott belőle annyit, amit szeretett volna. Jimmy viszont igen, ezen pedig soha az életben nem lesz képes túllendülni. A saját sértettsége fontosabb, mint bármi más. Jimmy pedig igazán tragikus hős, vagy szomorú bohóc figura és talán a szülei is azért viselkedtek így, mert érzékelték, hogy Jimmynek nagyobb szüksége van a szeretetre meg a támogatásra, mint Chucknak. Jól is látták, mert az egyikből jólmenő ügyvéd lett, a másikból meg csak egy simlis csaló.

bscap0776.jpg

Ez a dinamika lenyűgözően működik, ráadásul a testvéri kapcsolatok egyáltalán nem számítanak elcsépeltnek a jelenlegi tévés piacon. A szeretet bonyolultsága pedig egy ilyen helyzeten keresztül is jól bemutatható. Jimmy attól lesz igazán tragikus, hogy a bíró kezébe adja a lehetőséget, hogy elintézze a bátyját egy életre és megtoroljon mindent, amit át kellett élnie az életben, ő viszont még csak meg sem fontolja ezt a lehetőséget. Teljes egészében felborul közöttük a hatalmi viszony, ő nem kezd semmit vele, a következő pillanatban pedig vissza is csap rá. Persze az egészet némileg megváltoztatja, hogy tisztában vagyunk a végkifejlettel, de akkor sem tudok szabadulni k éptől, hogy mikor Jimmy nyomot hagy egy helyen ahova órákra be van zárva egyedül, akkor oda a Saul Goodman monogramot vési. Mintha ezzel a kitalált személyiséggel tudna azzá válni, aki mindig is lehetett volna, szabad a testvéri elnyomástól. Persze a helyzet soha nem ilyen egyszerű és bármilyen mélyre temeti, ez a családi helyzet örökre nyomot hagyott rajta.

Annál is inkább várom, hogy összeérjen a két szál és továbbra is egyetértek veled abban Gaines, hogy Mike története továbbra is olyan, mintha egy teljesen másik sorozat lenne, ami jelenleg nem tud olyan izgalmas lenni, mint a főszál. Kábé ugyanennek valamilyen verzióját minden héten leírtuk. Most, hogy visszanézek a második etap 10 epizódjára azt kell mondanom, hogy valójában ez egy szörnyen elegáns megoldás, ami remekül illik Gilligan és Gould munkamódszereihez. Ugyanis Chuck olyan, mint egy folyamatos flash forward, ami előre jelezi, hogy mi következik a jövőben. Nagyon komótosan ér el oda természetesen, de ahogy egyre közelebb kerülünk az összefonódáshoz úgy lesz egyre érdekesebb Mike szála és annál kielégítőbb lesz, mikor a két történet végre összefonódik. Attól nem félek, hogy erre még jónéhány epizódot kell várnunk.

bscap0780.jpg

Addig pedig beleférnek az ilyen frusztráló pillanatok is, hogy Nacho csak azért van a történetben, hogy Mike ne tudja idejekorán megölni Hectort. Fring érkezését pedig jó ötlet volt nem most ellőni és hiába nyilatkozták a készítők, hogy nem volt a legjobb ötlet a címek neveiből elárulni, hogy mi következik, azt hiszem a lassú tempó, illetve a Gus Fringet alakító Giancarlo Esposito kultusza miatt ez az apró jelzés, hogy érkezik a figura pont annyi megerősítés volt, amire szüksége volt Mike szálának. Korábban már levezetted, hogy a legnagyobb baj, hogy Mike nem kapott Chuckhoz és Kimhez mérhető figurákat a saját történetébe, akikkel érdekes lenne figyelni a kapcsolatát. Gus remélhetőleg megváltoztatja ezt, bár biztos vagyok benne, hogy hosszú násztánc előzi majd meg, míg Mike-ból lesz az első számú biztonsági szakértő, aki a gyorséttermi dolgozók hátterét ellenőrzi.

Gilligannal kezdtem, vele is fejezem be, már te is beszéltél arról, hogy mennyire nagyszerű képeket látunk az epizódban, de úgy érzem nekem is kell kicsit éltetni a showrunner vizuális megoldásait. A minimális fényt használó jelenetek már a Breaking Bad-ben is sokat szerepeltek, állítólag Mike Slovis újító ötlete volt, aki nem félt minimális világítást használni, ez pedig nyilvánvalóan nagy hatást tett Gilliganre. A nagytotálok mellett, amikből szintén jónéhányat láthattunk az epizódban, a másik visszatérő elem az a kép volt, amikor szinte teljes sötétségben voltak a szereplők és szinte felfalta őket a feketeség. Jól működött ez végig, különösen mikor Jimmy befejezte fénymásolós műveletet a nyolcadik részben. Különösen nagyot üt viszont Jimmy sziluettje háttérben az ágyon fekvő Chuck-kal, ahogy szembe kell néznie azzal, hogy milyen károkat okozott a tette. Persze Chuck állapota miatt az őt érintő jelenetekben szinte kötelező ezt alkalmazni, ami szintén azt bizonyítja, hogy mennyire egyben van a történet, illetve a sorozat vizuális nyelve.  

vlcsnap-2016-04-22-21h37m40s18.jpg

Ami még nagyon tetszett az epizódban az a mozdulatlanul álló kamera, ami hagyta, hogy a jelenet kibontakozzon a szemünk előtt és nem segített bennünket abban, hogy elárulja, hova is kell néznünk. Mikor a cold openben visszaérkezik Jimmy és Chuck csak ül a váróban, akkor nagyon jól működik a két részre osztott tér, fontos a mozdulatlan Chuck is, illetve a szomorú hírt realizáló Jimmy is. Mikor pedig megérkezik, akkor az alulról vett beállítás hangsúlyozza a távolságot közöttük és bár Jimmy van felül, mégis Chuck van nyeregben, aki tudja, hogy mi történt, de nem árulja el a testvérének, hogy mik voltak az édesanyja utolsó szavai. Később, a kórházi jelenetek tele vannak ezzel. Látjuk az előtérben Jimmyt, ahogy az ablakon nézi Chuckot, illetve a vele beszélő orvost. Szinte rögtön ezután kijönnek az előtérbe és a beszélgetésre figyelünk, de közben az előtérben ott lesz Ernesto, aki később fontos lesz, jól látjuk az arcát, amint emészti magát a helyzet miatt. Ez később igazán kifizetődik, mikor Chuck és Jimmy egy szobába kerülnek egy pártatlan harmadik féllel, aki megint Jimmy pártját fogja. Ez jól jelképezi Chuck életét átkísérő problémáját, hogy ő az egyetlen, aki megveti a bátyját, mindenki másnak szimpatikus, még élete legnagyobb szerelmének is. Ettől persze az ő tragédiája is érdekesebb lesz, aki soha nem tudta igazán szeretni a bátyját. Érzésem szerint a sorozat viszont pont annyit tett, hogy megnehezítse a dolgunkat, de én könnyen lendültem át második nézés során és közel sem tudtam úgy együtt szenvedni Chuck-kal mint elsőre. Akkor annyira magával ragadott a cselekmény, hogy észre sem vettem pontosan, mit kotor elő a garázsból a nagy testvér, másodszorra persze fogtam a fejem, hogy nem ismertem fel a rögzítő berendezést. A meglepetés megvolt, a Better Call Saul ezt tudja a legjobban, végig nyílt lapokkal játszik mégis folyamatosan küldi a gyomrosokat, amikre nem számítunk. Valójában mi vagyunk a furák, amiért hétről hétre újabbakat szeretnénk kapni a készítőktől.

Egyéb felfedezések:

  • Az éhezők viadalát mindenképpen Erin nyerné. A fiúk túlságosan jószívűek és kedvesek ahhoz, hogy túléljenek a pedáns, de törtető lánnyal szemben. (Fega)
  • Az epizódban Kim csak úgy volt fontos, hogy a következmények majd őt is érintik, de különösebb figyelmet nem kapott. Ezért a törzsszövegbe sem tudtam rendesen belekanyarítani, de természetesen engem is kinyírt, ahogy lelkesen örvendezett a reklám miatt. Jimmy pedig egyre profibban tud szomorúan  nézni azok után, hogy az emberek kifejezik a szimpátiájukat az irányába :( (Fega)
  • A Better Call Saul arra is alkalmas, hogy az ember túlgondoljon egy-két dolgot, így aztán függőben maradt két szál, amiről azt hittem, bővebb magyarázatot fogunk kapni rájuk. Nem derült ki, miért volt Hamlin olyan irracionálisan fagyos Kimmel, és Mike menyéről sem tudtunk meg súlyos titkokat, amik a kicsit furcsa viselkedését, meg Mike lumpolását indokolnák. Tanulság: nem kell mindenhol betűszókat keresni. (Gaines)
  • A fegyverkereskedő továbbra is nagy figura. Most a töltényt adja ajándékba, illetve biztosra megy és letöröl minden ujjlenyomatot a fegyverről. Ő tényleg olyannak tűnik, akinek a profizmusa egy szinten van Mike-kal. (Fega)
  • Örülök, hogy vissza-visszahozzák Jim Beavert, és erről az jutott eszembe, hogy talán egyszer Robert Forstert is viszontláthatjuk majd a sorozat vége előtt. (Gaines)
  • Azzal búcsúzok idén a sorozattól, hogy küldök egy hatalmas pacsit Heather Marion felé, aki asszisztensből felküzdötte magát odáig, hogy Gilligannel közösen jegyezhette a finálét! Biztos vagyok benne, hogy hallunk még róla a későbbiekben. (Fega)
  • “I miss the mailroom.” - Ezzel nem vagy egyedül, Ernesto. (Gaines)