Rectify 4x02 - Yolk

rectify-episode-402-07-janet-talbot.jpg

And this is the moment, this is exactly where she is born to be

Egy sima, egy fordított. Várható volt, hogy a Daniel-centrikus évadnyitó után a második rész az összes többi, Paulie-ban maradt szereplőt fogja sorra venni, ahogy az is, hogy a „Yolk” egy kicsit, hogy is mondjam, sztenderdebb rész lesz, mint az „A House Divided” volt. Másfelől viszont látszik, mennyit változott a Rectify az elmúlt évek alatt: míg a második évad elején még némiképp türelmetlenül vártam, mikor tér magához Daniel a kómából, addig most teljes mértékben lekötött a Holden-Talbot család és kapcsolt részeik történetének szintre hozatala.

A „Yolk” ugyanis hasonló funkciót tölt be, és hasonlóan is van felépítve, mint egy tetszőleges Game of Thrones évadnyitó, szép sorban végignézzük, kivel mi történt a hiátus alatt, megalapozzuk azokat a konfliktusokat, drámai szituációkat, amiket majd az évad hátralévő részében ki lehet bontani. A Rectifyban ez az építkezés persze elsősorban az érzelmi-lelki állapotok szintjén zajlik le, de azért a cselekmény terén is történtek komoly előrelépések. Amanthát előléptették menedzsernek a Thrifty Townban, és most már nem bratyizhat úgy a barátnőjével, Aleshával, mint korábban, egyedül kénytelen betépni egy, a Kapcsolatból visszamaradt műholdas tányéron. (Alesha azelőtt is a boltban dolgozott?) Teddy elnyerte a pályázatot, amiben rajta kívül senki nem hitt. Tawney ápolóként helyezkedett el egy idősotthonban. Jared pedig továbbra sem tudja, mit keres egész pontosan a sorozatban.

rectify-episode-402-janet-teddy-talbot-amantha-holden-02-1000x594.jpg

Akinek az életében látszólag a legkevesebb változás történt, az Janet, de természetesen ő szenvedi meg a legjobban Daniel hiányát. Ted megjegyzéseiből ítélve a részben ízelítőt kapunk abból, hogy milyen állapotba kerülhetett rendszeresen a Daniel szabadulása előtti időszakban. Úgy képzelem, hasonló depresszióba eshetett, valahányszor elérkezett Daniel kivégzésének időpontja, majd ismét elhalasztották; ezért kellett egy idő után eltávolodnia a siralomházban raboskodó fiától, saját mentális és lelki épségét védve. Most pedig a mindennapjai ismét darabokra hullottak, ő pedig mindhiába próbálja összerakosgatni azokat, legyen szó a dobozban berepedt tojásokról, a múlt heti részben látott egyoldalú telefonhívásról, vagy a hűtő leolvasztásáról. (A Rectify egyik ritkán megénekelt erőssége, hogy olyan végtelenül hétköznapi tevékenységekből képes drámai téteket kifacsarni, mint a hűtő rendberakása, a konyhasziget felújítása, vagy a medence kifestése.)

Janet végül kitör a depresszió béklyójából, és cselekvésre szánja el magát, elmegy Nashville-be, hogy „meggyőződjön róla, létezik-e egyáltalán Daniel”, és karmikus bosszút áll a feltételes szabadlábra helyezett Trey Willisen. (A Rectifynak sem kell a szomszédba mennie modoros metaforáért.) Ted unszolására még egy közös étkezés is összejön – a család évadok óta tartó fragmentálódása miatt nemcsak a magányos Janetnek, nekünk is megható érzés látni, ahogy mindenki egy helyen összegyűlik. De csak egy röpke pillanatra, mert szinte senki nem bír nyugton maradni. Jared, Teddy és Amantha mind a helyüket keresik egy kizökkent világban, mint egy kirakós darabkái, amelyeket Isten összerázott egy szütyőben, majd rossz sorrendben szórt ki az asztalra. Teddy azt remélte, hamar hazaköltözhet, ehhez képest még mindig az apjával és a mostohaanyjával lakik, és az idegeire mennek szegény Ted közeledési próbálkozásai. Amantha sosem hitte, hogy valaha hazaköltözik majd a szülővárosába, ehhez képest mélyebbre fúrja a gyökereit a városban. Jon csak hosszas győzködésre látja be, hogy ki kell szakadnia a Holden-család gravitációs kútjából, mert az energiáira más halálraítéltek tartanak igényt. Jared pedig sátorozással keresi önmagát.

De semmi nem akar sikerülni.

A szereplőknek nehezükre esik továbblépni, nehezükre esik más dolgokkal kísérletezni, nehezükre esik újrakezdeni. Mindegy, hogy bezárkóznak-e négy fal közé, ahogy Janet teszi, vagy a szabadban, a természetben töltik az idejüket, mint Amantha vagy Jared. (Jó poén amúgy, hogy a káprázatos naplementét Jared szimplán csak kipipálja a mentális checklistjén.) Valami mindig félresiklik: megreped a tojás, betépett éneklés közben tönkremegy a kocsi, leszakad az ég a toldozott-foltozott sátorra.

Az egész epizódra furcsa tonális kettősség jellemző. Az alaphangnem viszonylag könnyed, a vidor, Thomas Newmanesen prüntyögő zenei motívumok alapján akár azt is hihetnénk, hogy egy ABC-családsorozatot vagy egy ezredfordulós Sam Mendes-szatírát nézünk – hogy aztán a komikus hangszerelés egyik pillanatról a másikra vészjósló, sötét színezetet nyerjen, és a vígjátéki elemeket horrorisztikusak váltsák fel. Remek példa Amantha éjszakai karambolja, ahol Kate Woods rendező egészen addig nem mutatja, fókuszon kívül hagyja annak az autónak a sofőrjét, amely lehúzódik a kocsija felé gyalogló Amantha mellé, ameddig ki nem derül, hogy az illető régi ismerős. A feszültség még ezután sem szűnik meg teljesen, de teret enged az oldottabb párbeszédnek.

rectify-episode-402-01-amantha-holden.jpg

Így aztán még a „Yolk” derűsebb pillanatai felett is ott lebeg egyfajta apokaliptikus felhő, nem véletlenül tesz egyenlőségjelet a lemenő nap golyóbisa és az atombomba között Amantha a Dr. Strangelove-ból kölcsönzött idézetével, mintha a Rectify szereplői is vékony jégen táncolva alkudoznának a jövőjükért. A szakadékok áthidalására tett óvatos kísérleteket kimondatlan szavak, félbehagyott mondatok vetnek vissza, akadályoznak: Ted és Janet köröket beszélnek, köntörfalaznak Danielről (mindketten tudják, hogy a „He’s going to be alright” nem Jaredre vonatkozik), Teddy a csapot nyitogatja, hogy valamivel megtörje a kínos csendet Janettel, és amikor arról mesél Tawney-nak, hogy a munkájában előbb el kellett engednie a sikerek hajszolását, és utána nyerte el az áhított pályázatot, az elharapott mondat egyértelműen kettejük kapcsolatára vonatkozik inkább.

Mivel még mindig szurkolok, hogy Teddy és Tawney házassága rendbejöjjön, a terápiás javaslatra szervezett randijukat pozitív előjelnek veszem, hozzátéve, hogy Tawney változatlanul tartózkodó, míg Teddy rengeteget fejlődött önismeret terén, valamint abban is, hogy volt (leendő?) partnere érzelmeire odafigyeljen. Őszintén nyitnak egymás felé, de ezek még csak a kezdő lépések: ezért érződik olyan performatívnak a beszélgetésük, ezért szabadkoznak, magyarázkodnak annyit, reflektálnak folyamatosan saját szavaikra, reakcióikra. A próbálkozásaik néha meg-megbicsaklanak: Teddy mondja, hogy az egésznek csak akkor van értelme, ha Tawney nyíltan beszél mindenről, ám pár másodperccel később, amikor a lány mentegetőzni kezd, amiért nem engedi haza, beléfojtja a szót. (Jó szándékból, de mégis tabutémának minősíti, ahelyett hogy kibeszélnék.)

rectify-episode-402-ted-talbot-jr-1000x594.jpg

De tesznek a változásért. Talán jó úton haladnak. Talán a kirakós összekevert darabkái lassan a helyükre csusszannak.

Egyéb felfedezések:

  • A fényképezés is szépen érzékeltette a szereplők útkeresését, ellentéteit. Tetszett, hogy Tawney és Teddy elmosódott, szürke sziluettnek látszottak az étteremben az erős ellenfényben, de ez a kép a kedvencem. Apa és fia, egy tőről fakadnak, ám ellentétes irányba tartanak.
    bscap0816.jpg
  • Amantha és Teddy harapós barátságával nem tudok betelni. Pozitív fejlemény, hogy kölcsönösen kedvező megoldást találtak a gondjaikra, ami ráadásul Teddy ötlete volt.
  • Érdekes, mennyi új szereplőt hoznak be az utolsó évadra. Billy Harris olyan típusnak tűnik, akinek a hátán fát lehetne hasogatni, úgyhogy jó parti Amanthának.
  • Szerintem én vagyok az egyetlen Rectify-néző, aki nem gyűlöli Bobby Deant.
  • Tawney zsémbes idős betege a plakettjét akarja, amit harmincöt évnyi munkájáért kapott. Még nem tudom, ez minek a szimbóluma, de valamit biztosan jelent.