Rectify 4x03 - Bob & Carol & Ted Jr. & Alice

rectify-episode-403-tawney-talbot-04-1000x594.jpg

And if you want to leave, don't breathe a word
And let the world turn

Hát ez fura volt. És nem tudom, jó értelemben-e.

Danielt kétféle idegennel szokta összehozni a sors, és ez alatt most a kiemelt fontosságú jelenetpartnereit értem. Az egyik halmazba azok tartoznak, akik empátiával és jószándékkal fordulnak hozzá, és akikkel hosszabb-rövidebb időre őszinte, nyílt emberi érintkezésbe léphet. Gondoljatok a fodrászra és a könyvesboltosra az első évadból, a teknősös Melvinre, vagy Peggyre, akivel „Donald” egy atlantai múzeumban barátkozott össze. Ezek a találkozások szinte kivétel nélkül mindig mellbe vágnak. A második csoport tagjait olyan fura alakok képezik, akikről nem egészen tudjuk eldönteni, valóban léteznek-e, vagy csak Daniel képzeletének szüleményei: a kecskés ember, a hedonista Lezlie „Z”-vel. Szürreális, olykor rémálomszerű szálak fűződnek hozzájuk, és inkább szimbolikus, metaforikus szerepet töltenek be, semhogy valódi hús-vér karakterekké váljanak: görbe, torz tükröt tartanak Daniel elé. És a Rectify náluk nem mindig találja el a megfelelő arányokat.

rectify-episode-403-aden-young-13-1000x594.jpg

Azt hiszem, a „Bob & Carol & Ted Jr. & Alice” azért hozott zavarba, mert Chloeról úgy gondoltam, az első kategóriába fog tartozni, Ray McKinnon – aki immár zsinórban a harmadik epizódot jegyzi egyedüli forgatókönyvíróként az évadból – azonban inkább a két halmaz metszetébe kívánta helyezni, több-kevesebb sikerrel. Aláírom tehát, hogy a csalódásom részint a saját elvárásaimból fakad, viszont Chloe és Daniel közös jelenetei vegyesen csapódtak le bennem. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy Chloe-t alig volt időnk megismerni ahhoz, hogy most hirtelen komplikált pszichoszexuális játszmákat, szövevényes múltat vezessen elő. Tematikailag passzol az évadhoz, hogy zavarbaejtő, nehezen kibogozható férfi-női kapcsolatba vessék Danielt, hisz a felnőttkorban sokszor kell aláaknázott érzelmi terepeken manőverezni. Viszont McKinnon ezúttal túlzásba vitte a sorozat írására jellemző, elliptikus, saját farkába harapó, körkörös párbeszédeket:

ami máskor költői szépséget, lírai lebegést kölcsönöz a hétköznapi eszmecseréknek, az most erőltetettnek, döcögősnek, modorosnak hatott.

Az epizód többi szála nem okozott hasonló frusztrációkat, szép nyugodtan, magabiztosan fűzik tovább az első két részben megpedzegetett szálakat. Daniel megfogadta Avery tanácsát, és a kártyapartikon túlmenően is megtesz minden erőfeszítést annak érdekében, hogy teljes jogú tagja legyen az átmeneti otthonnak. Odafigyel új szobatársára, Mannyre, akinek egyelőre nehezére esik levetkeznie a börtönben elsajátított viselkedésformákat, és alkalmazkodni a külvilág szabályaihoz. (Bár nagyon valószínű, hogy már a börtön előtt is balhés típus volt.) Már nem csak félszavakkal, száraz sablonszöveggel válaszol a gyűléseken. Daniel úgy érzi, jó úton halad, ami igaz is, viszont a munka ezzel korántsem ért véget: Averyék felismerik, ők kevesek ahhoz, hogy érdemben kezelni tudják Daniel poszttraumás szindrómáját, és azt tanácsolják, hogy kezdjen terápiára járni. Aden Young szívettépő csalódottsággal emészti meg az újabb akadályt, amit az élet elébe gördít, és ami azt jelenti, hogy megint fel kell kotornia az üledékes traumákat, amelyek bármikor kisiklathatják kényes lelki egyensúlyát a medréből.

A múlt megkísért mindenkit ebben a részben, többnyire olyankor, amikor épp azon dolgoznak, hogy továbblépjenek, változtassanak az életükön. Amantha elmegy randizni éjszakai lovagjával, és a Thrifty Townban megejtett sörözésük, melynek során volt osztálytársaik sorsáról beszélgetnek, mentes mindattól a drámától, ami egyszerre tette izgalmassá és egyben tarthatatlanná a Jonnal való kapcsolatát. Aki persze a randi közben hívja fel Amanthát, mert ő is olyan, mint a renegát zsaruk, akik sosem hallgatnak a feljebbvalóikra, amikor azok le akarják venni őket az Ügyről.

rectify-episode-403-amantha-holden-billy-01-1000x594.jpg

Nemcsak Amantha kerüli a visszaköszönő múltat, Tawney sem fogadja Teddy hívásait, és kiderül, minek tudható be az előző részben tapasztalt tartózkodó magatartása. Míg a „Yolk”-os posztban még halvány reménysugárt véltem felfedezni a házaspár számára, most Tawney ledobja az ötbetűs bombát a terápiás ülésén, noha egyben még nem meri kimondani, csak betűzve, ahogy a káromkodásokat szokták a szülők a gyerekeik környezetében. V-Á-L-Á-S. Tawney karba tett kézzel, dacosan válaszol a terapeuta kérdéseire, amivel legnagyobb félelmét leplezi, még nem tudja elképzelni, hogy végleg eltépje a Teddyhez fűződő köteléket, ami fél életét meghatározta. „Az olyan lenne, mint meghalni.” A terapeuta megnyugtatja, hogy a válás után élni fog, de Tawney szerintem nem így értette: Teddy elvesztése akkora űrt hagyna az életében, mint egy halál a családban, és ez az, amire nincs még felkészülve.

A legnagyobb bombát azonban egy Bob nevű fickó pottyantja a Holden-Talbot családra, aki ismeretlen ügyfeleit képviselve meg kívánja vásárolni a családi kereskedést, amit Janet első férje sem érzett magáénak, és Ted is csak muszájból vállalta át, Janet kedvéért. („Életmentő kötélnek használtam Tedet, úgy kapaszkodtam bele.”) A bolt tulajdonosa Janet maradt az első férje halála után, nem iratta át egyenlő részben Talbotékra, így voltaképpen ki vannak neki szolgáltatva. Ted lehetetlen helyzetében, ahol egyszerre próbál közelebb kerülni egyre ellenségesebb fiához, és megbékélni Janettel, nem győzi biztosítani Janetet arról, hogy mindenben támogatja, és ki tudja, mekkorra érvágás volna neki, ha eladnák a feje fölül az üzletet. Teddyről viszont tudjuk. Számára ez az utolsó menedék, az egyetlen pont az életében, ahol még nyeregben érzi magát, ami a régi identitásából megmaradt. (Noha már ez sem sértetlen, hiszen az üzletben fojtogatta és szégyenítette meg Daniel.)

A telefonhívások során hozott rendezői döntésekben gyönyörűen le lehet mérni a családon belüli törésvonalakat. Ted és Teddy beszélgetése hemzseg a képi feszültségtől, a vágások is hangsúlyozzák, hogy a két szereplő nincs összhangban: a plánok mérete különbözik; amikor valamelyikük a kép egyik felére szorul – Ted esetében ez a dobozokkal és kacatokkal telezsúfolt garázsban történik –, a másik középen dominálja a saját beállítását, a vágások szorult helyzetüket és ellentéteiket domborítják ki.

bscap0820.jpg

bscap0821.jpg

Velük szemben Janet és Daniel tökéletes szimmetriát alkotnak, egymásra vetítve egy képet adnának ki.

bscap0817.jpg

bscap0818.jpg

Hiába szakították el őket egymástól, a köztük lévő kapocs erősebbnek tűnik, mint bármely másik a sorozatban. Az évad hátralévő része pedig arra adhat választ, kinek jelent majd előrelépést a múlttal való szakítás, és lehetséges-e egyáltalán végleg, törésmentesen lezárni egy fejezetet.

Egyéb felfedezések:

  • Keith Boak rendező Amantha és Billy kapcsolatának alakulását is a köztük lévő tér csökkenésével szemléltette: először még csak a kompozíció két ellentétes oldalán állnak, távol egymástól, és ezt a távolságot a randi végére hidalják csak át.
  • Jared abszurd kalandjai rovat: Mindannyiunk kedvenc tinédzsere ezen a héten Szörnyecskék játékfigurákat készül borsos áron elsózni a neten, amit a készítők furcsa ötlettől vezérelve Twin Peaksbe való zenei aláfestéssel társítottak. Oké.
  • Jon legalább annyira küzd azért, hogy a történet része maradhasson, mint az írók, de amíg Luke Kirby olyan szenvedélyes jelenetekkel ajándékoz meg, mint Doggett seriff leteremtése, semmi kifogásom ellene.
  • A „Bob & Carol & Ted Jr. & Alice” két filmes utalást is tartalmaz. Daniel egy kései Peter Sellers karakterhez hasonlítja magát, a naiv, hallgatag és passzív Chauncey nevű kertészhez az 1979-es Being There című Hal Ashby-filmből, Teddy meg egy 1969-es tragikomédiával poénkodik, egy „fura filmmel”, amiben két házaspár feszegeti a nyitottság és a kapcsolaton belüli őszinteség határait.
  • „I’m not unfamiliar with the cynic stance.”
  • „So that I could sit here and sip my wine and ruminate on the tire business and all the business that goes with the business.” – Janet részeg aranyköpései.