Better Call Saul 3x07 - Expenses

better-call-saul-episode-307-jimmy-odenkirk-4-935.jpg

Jimmy számára eljött a mélypont, a következmények bekopogtatnak az életébe és mindent újra kell gondolnia. Ő ehelyett azonban menekül. Spoilerek és értékelés a tovább mögött.

Fega: Szia Gaines! Kettős érzéseim vannak a résszel kapcsolatban, de messziről fogok kezdeni.

Nem tudom, hogy neked feltűnt-e Gaines, de bizony a Better Call Saul legújabb epizódjából Chuck és Howard teljesen kimaradt! Nagyon sok szál fut párhuzamosan, érthető, hogy a készítőknek ki kell válogatnia egy kezdőt, hogy továbbvigyem a legutóbbi epizódban megkezdett sport metaforánkat. Szintén kimaradt Gus és úgy egyáltalán az egész drogháború csak személyes szinten, Nacho partizánakciójával folytatódott. Ez egy igen izgalmas kombó, de igazából elméletben jobban hangzik, mint a gyakorlatban.

Persze ez csak mellébeszélés, mert akkora gyomrost vitt be a sorozat az epizód végén, hogy sajnálom ezt az elkoptatott hasonlatot használni. Mondjuk az nem segített, hogy pont ma olvastuk el mindketten Sixx Bob Odenkirkkel készített telefonos interjúját, amiben azért sikerült elspoilerezni a hetedik epizód tematikáját. Téged mennyire zavart meg az epizód élvezetében, hogy tudtad előre, Jimmy eddig nem látott mélységekbe kényszerül mindenféle szinten?

Thomas Schnauz írta és rendezte az epizódot, aminek sikerült egy teljesen új nézőpontból bemutatnia az egész sorozatot, hogy úgy mondjam, újrafogalmaznia a teljes narratívát és ez bizony elég szomorú képet fest. Jimmy története, (úgy ahogyan kifakad belőle a közepesen meggyőző biztosítós nő irodájában), tragikusan hangzik azok után is, hogy 3 éve nézzük ezt, kisebb-nagyobb adagokban. De soha nem így gondoltunk rá, mert Gilliganék nem akarnak egy ilyen szomorú sorozatot készíteni, de ami ennél fontosabb egy olyan főszereplőjük van, aki nem tudná így élni a mindennapjait. 

Vagy legalább addig nem, míg rá nem kényszerítik. Gene-t csak ritkán látjuk, ha már a hiányzókról volt szó, de ő tulajdonképpen megtestesíti ennek a szomorú életnek az elfogadását, amiben már tényleg csak a fantáziálás az egyetlen, ahova menekülni lehet. Jimmy mindig újra kitalálja, újra csomagolja saját magát, ami kiutat számára. Tudja, hogy nincs teljesen tisztában a saját érzéseivel, de meg is tesz mindent azért, hogy véletlenül se törhessenek felszínre.

better-call-saul-episode-307-jimmy-odenkirk-2-935.jpg

Tudja milyen fontos a narratíva és egy percig sem akar lúzerként tekinteni magára, akkor sem, ha egyik kockázatos és kétségbeesett üzleti vagy marketing döntést hozza a másik után. Több alkalommal is bántóan rámenős volt potenciális ügyfelekkel, illetve rá kellett döbbennie, hogy milyen kevés potenciális ügyfele lehet, aki pont a Murder She Wrote epizódja közben/után akarná növelni a márkája ismertségét.  

Ez viszonylag hamar világossá vált a számára és ha esetleg azt hittük volna, hogy majd a Kimmel közös irodának a költségei kényszerítik illegális tevékenységekre, akkor kiderül, hogy a szemétszedés kvázi idézőjelesen eljátszott börtönbüntetése mennyire hátráltatja minden másban. Ezt persze mi is újabb montázsokban látjuk, a tisztasági kendővel történő zuhanyzás elég vicces volt, pláne azok után, hogy a sorozat milyen nagy figyelmet szentel a különböző higiéniás tevékenységeknek. Ezek illenek egy epizódba, amiben Jimmy MyGill élete/karrierje, gyorsabban megsemmisült, mint amire számítottunk. De közben Dugovics Titusz módjára a testvérét is igyekszik magával rántani.

Ezzel kapcsolatban is érdekel a véleményed. Tud még mélyebbre menni a testvérével szemben Jimmy? Vagy ez igazából nem is volt annyira aljas húzás és a monológja akár még őszinte is lehetett volna? Mondjuk magát a jelenetet a sokk és az alakítás keveréke vitte el a hátán. Ugyanis Odenkirk alakítása mellé én odavenném azt is, hogy nem gondoltam, hogy ilyen hamar egyértelmű lesz: Jimmy McGill ügyvédi karrierje menthetetlen. Optimista voltam, miközben tudnom kellett volna, hogy Gilliganék kiszámíthatatlanok. 

A sorozat lassú tempójához jobban illett volna egy ilyen kifutás, de itt megint begyorsítunk és ki tudja, lehet ez valójában teljesen hiteles és Jimmynek is fel kellett volna készülnie a 12 hónap következményeire. Ezek után csak még üresebbnek érződik a pezsgős ünneplés Kimmel. Ehhez hasonló jelenet egyébként a mostani epizódban is volt, a mindenét elveszítő Jimmy Kimmel közös fantáziába menekült, és nyilván Gisele és Viktor került újra elő. Persze csak elméletben, idézőjelben, mert miután felvetettek néhány lehetséges lehúzást, egyiket sem valósították meg, ami nekem utólag belegondolva még szomorúbb is volt, mint a végén a monológ.

better-call-saul-episode-307-jimmy-odenkirk-7-935.jpg

Ugyanis a legerősebb érzelmi kapcsolatom még mindig ahhoz van a sorozatban, hogy Kim és Jimmy együtt vannak, jól csinálnak valamit, és kifogástalanul szórakoznak közben. Kedvelem őket és azt akarom, hogy boldogok legyenek és kizárom leszarom, hogy ez egy Breaking Bad prequel, ahol előbb-utóbb minden meghal. Ezért mikor azt látom, hogy ez az egykori szórakozás mára csak egy utolsó mentsvár, az egyre mélyebbre süllyedő Jimmynek, akkor elszomorodok.

Végül kicsit visszatérnék a sportmetaforához és ahhoz, hogy a mester hogyan dönti el, hogy ki hány percet tölt a pályán. Már a hetedik epizódnál tartunk és eddig Kimből túlságosan keveset kaptunk. Az epizód másik csúcspontja az volt, mikor Kim végre elmondta, ami zavarja Jimmy-ügyében. Nagyon nagy szükség volt rá, hogy lássuk ő hogyan érzi magát a kialakult helyzetben, ami a perspektívája nélkül nem ment volna. Sokkal több ilyen jelenetre van szükség.

Ezt a virslipartit egyedül kell egyensúlyoznia, remélem a hátralévő részekben még kicsit “több percet bíznak rá” a készítők.

Lassan ideje átadnom a lasztit. Múlthéten én voltam Nacho duty-n most neked ehhez jön még Mike és az özvegyasszony, illetve mindenki kedvenc utált balfék bűnözője. Hogyan illeszkedtek szerinted az epizódba? Szerintem a sorozat gyenge pontját hangsúlyozzák, de nem volt kedvem erre koncentrálni, úgyhogy az lesz, amit te gondolsz. Végül csak azt szeretném kérdezni, hogy nem vagy irigy azokra, akik úgy nézhetik majd a Better Call Sault, hogy semmit sem tudnak a Breaking Bad eseményeiről?

better-call-saul-episode-307-jimmy-odenkirk-5-935.jpg

Gaines: A Sixx interjújában olvasottak hasonlóan működtek kicsiben, mint ahogy a Breaking Badben látottak nagyban. Talán veszített valamit az epizód ahhoz képest, mintha nulla előismerettel ültem volna le elé – bár őszintén szólva, sejthető volt, hogy Jimmy szorult helyzete előbb-utóbb tetőzni fog –, cserébe viszont ad egy nagy adag és elég nyomasztó pluszt, hogy a végeredmény biztos tudatában nézed végig a tömegszerencsétlenséget. Nem elég, hogy figyeled az apró jeleket, de a drámai irónia miatt – többet tudsz a szereplőnél, de mégsem segíthetsz rajta – a tehetetlenség lesz a domináns érzés az epizód nézése közben. Ugyanaz a tehetlenség, amit jelen esetben a főszereplőnk is érez.

Szóval nem, nem irigykedek a szűz nézőkre, mert a Better Call Saul azon kevés prequelek egyike, amelyek előnyt, drámát, tragikumot tudnak kovácsolni az eleve adott kifutási pontból. De amúgy jó, hogy feldobtad ezt a kérdést, mert pont a hetet kibekkelő Gus kapcsán jutott eszembe, hogy az ő szála azért lanyhább a sorozatban, mert Jimmyvel, sőt, akár még Mike-kal ellentétben nála nincsenek kérdőjelek, nem nyílnak előtte válaszutak, amelyek ugyan mind ugyanoda vezetnek, de más-más kanyarokat tesznek. Jimmyből Saul lesz, de hogy hogyan, és hogy útközben milyen döntéshelyzetek elé kerül, az a pilot óta nyitva van. Mike útja egyenesebb, de a fia halála és a megbosszulása okozta morális fordulópont miatt sokkal nehezebben hagyja magát rávezetni. Gus… nos, Gus már most az, aki a Breaking Badben volt/lesz, így nála tényleg csak az útjelző táblák kipipálása és a szembejövő forgalom kikerülése mutatható be, aminek nincs érdemi tétje.

Szegény Mike-ot és Nachót úgy passzolgatjuk egymásnak hétről-hétre, mint unott sztárkosaras a lasztit a csapattársának, mert nincs kedve megdobni a palánkot. Mivel a szálak csak ritkán futnak össze a sorozaton belül, általában igyekszem felfedezni köztük valamilyen tematikai párhuzamot, hogy ne essen szét az adott epizód. Az „Expenses”-nél ez egész könnyen ment, és érdekes módon pont egy ártalmatlan, jelentéktelen kis jelenet adta meg a kulcsát, amiben Mike, miután beadta a derekát a menye unszolásának, játszóteret betonoz. Gondolom, ez ugyanaz a játszótér, ahonnan majd a Breaking Bad ötödik évadának közepén fejvesztve kell menekülnie a DEA elől, otthagyva az unokáját, akinek megépítette. De a jelenetnek nem ez a kikacsintás a funkciója, hanem az, hogy Mike megengedi az özvegyeket segítő csoport tagjainak, hogy segítsenek a betonozásban, pedig ugyebár ő az a típus, aki inkább mindent maga csinál, mert ha mást is bevon, azzal növeli az elbaszás kockázatát.

better-call-saul-episode-307-nacho-mando-935.jpg

Az epizód, és talán az egész sorozat is, valahol szerintem arról szól, hogy ha nem engedjük, hogy mások segítsenek nekünk, akkor esélytelenek vagyunk az univerzum közönyös könyörtelenségével szemben. Ez már megjelent akkor is, amikor Jimmy ellökte magától Kim segítő kezét, és Jimmy akkumulátoros stiklije ide vagy oda, Kim nélkül garantáltan nem úszta volna meg tizenkét hónap felfüggesztéssel. A sorozat szereplői mindig akkor buknak el, ha az egójuk, a büszkeségük felülkerekedik a józan eszükön, legyen szó Jimmy kisebbrendűségi komplexusáról és impulzív döntéseiről, Chuck hiúságáról, vagy Salamanca könnyelműségéről.

Mike tehát megengedte, hogy az egyszerűbb munkákat mások végezzék el helyette. Nagy tétje nem volt, de így közelebb kerül Anitához, aki elmeséli, hogy veterán férje egy nap elment túrázni, és többé nem tért vissza. (Ugye, Fega, neked is egyből a The Leftovers ugrott be arról, hogy a holttest eltemetése nélkül nincs lezárás?) Kicsit fura, hogy ennek hatására felébred a lelkiismerete, ennél pragmatikusabb szokott lenni, és sem Bryce, sem Nacho irányába nem gondoltam volna, hogy bármilyen felelősséget is érezne. De talán az is hatott rá, hogy Bryce, aki korábban szintén az egójára hallgatott, azóta belátta, hogy jobb profi szakember segítségét kérnie, ha kartell-tagokkal üzletel. Arról nem beszélve, hogy Nacho a civil apját védelmezi, márpedig tudjuk, mit gondol Mike a civilek megóvásáról. Látni, hová tart a szál – az évad végére Salamanca kerekesszékben fogja végezni –, és hatásosabb lenne, ha nem csak most vették volna elő Nachót, de így is érdekesebb, személyesebb kicsit, mint Mike magánhadjárata volt az évad első felében.

Jimmy és Kim ezzel szemben nem akar vagy nem tud segítséget kérni, egyedül görgetik fel a sziklát a hegyoldalon. Valahol ez is tök szomorú, hogy ott vannak egymásnak, mégis magukra vannak utalva: Kim egyedül viszi a gigantikus Mesa Verde ügyet, miközben a lelkifurdalása is emészti, s tőle szokatlan módon fakad ki, amikor az ügyfele kétségbe vonja az adatai pontosságát. (Mindezt azután, hogy a liftben Chuck adattévesztéséről beszéltek.) Kim olyan, aki összeszorítja a száját, és megy előre, mert egész életében önerőből ért el mindent; Jimmy nem rest reklamálni, győzködni, édesgetni, havat hányni annak érdekében, hogy elérje a célját, ám most egyértelműen süt szavaiból az izzadságszagú kétségbeesés. És falakba ütközik: nem győzi meg a közmunkásokat, hogy álljanak ki mellette a főnökkel szemben; nem győzi meg a fotelárust, hogy vegye meg a prémium csomagot; és nem győzi meg a hangszerüzleteseket, hogy a nyugdíjasok a pénztárcájukba fognak nyúlni a kisunokájuk zenei taníttatása kedvéért. A végére nem marad más a számára, csak az egója – nem fogadja el az „asszisztensétől” visszakapott pénzt –, és a keserűsége, ami célpontot keres.

better-call-saul-episode-307-jimmy-odenkirk-3-935.jpg

Tényleg szomorú, ahogy Jimmy megsemmisül a szemünk láttára, és tényleg szenzációs, amit Odenkirk alakít. Az utolsó jelenet azért döf mélyre, mert Jimmy most nem önvédelemből cseszik ki Chuckkal, hanem azért, hogy ha már ő szenved, akkor szenvedjen jobban a bátyja is. Schnauz okosan játszik a sorozat alaptételével, miszerint minden simli és hazugság mögött ott a valóságtartalom, amitől csak pár fokos szögben tér el, meg azzal is, hogy már ismerjük Jimmyt: amikor a 150%-os áremelkedés hírére összeomlik, az valódi, de amint elsírja magát, tudjuk, hogy ez már az igazság alkotóelemeiből épített színjáték – a hátsó szándék nélküli Jimmy csak az autója magányában hagyta volna magát kiborulni.

Mint mondod, Jimmy nem akar lúzerként tekinteni magára, és másoknak is csak érdekből hagyja, hogy gyengének lássák.

És nekem is még rosszabbul esett nézni a lehúzós játék illúziójának darabokra törését. Talán mert ez egy olyan pillanat volt, ahol megpróbáltak segíteni egymásnak, ha mással nem, hát azzal, hogy együtt menekülnek egy ideig a mentsvárukba. És Jimmy ezen belül hagyta magára Kimet, hogy kiélje a bosszúját a bunkó vendégen, ügyet sem vetve rá, milyen ocsmányul hangzik, ahogy kiszolgáltatná Kimet, és a közös játék helyett csaliként használná, mint kurvát a stricije. Ez nem Saul Goodman, még nem, inkább Sötét Jimmy, aki még ijesztőbb, mert a Jó Jimmyből fakad. Fel fogja emészteni magát, és az így keletkező űrt csak az üres reklámarc töltheti majd ki, aki már semmiben sem hisz. Sem segítésben, sem kárörömben.

Egyéb felfedezések:

  • A kedvenc megoldásom a részben a vágás, amivel átugorjuk Kim ötperces alvását, pont ilyen szokott lenni, amikor kevés alvás után úgy érzed, csak egy másodperce feküdtél le. (Gaines)
  • Nagyon szeretem, mikor úgy kezdődik az epizód, hogy név? Azok után, hogy megszületett Saul Goodman, nincs ennél jogosabb kérdés. (Fega)
  • Sajnáltam Jimmyt, amiért ennyire kepeszt, hogy a felszín fölött maradjon, de igazából már a kizsákmányolandó ügyfelek miatt éreztem magam kényelmetlenül, akik ugyanolyan pénzszűkével küszködnek, mint ő, a foteles pasas legalábbis biztosan. (Gaines)
  • Jót nevettem a gender-őrületes poénon, mikor Mike látszólag elküldte inkább sepregetni az özvegyasszonyt. De aztán kiderül, hogy rossz az, aki rosszra gondol. (Fega)
  • „We can make it zero.” – Ami szellemes, azt eltanuljuk, még ha kegyetlen is. (Gaines)
  • Mióta lement az epizód én is többször gondoltam rá, hogy esetleg használom. De még nem mertem. (Fega)