The Leftovers 2x06 - Lens


Forró téma jelenleg Hollywoodban a nők helyzete. Jennifer Lawrence magabiztos esszében mutatta be a szomorú valóságot a fizetések állapotáról. De ez "csak" egy dolog, mert általában az alkotások, amik elkészültek, azokat férfiak írták, rendezték, koldulták rá össze a pénzt, stb. Gyakran még az sem elég, hogy a főbb szereplők, mind nők, ha a készítők névsorában nagyítóval kell keresni a szebbik nem tagjait. Ez elég régen így van és mindenki abban bízik, hogy hamarosan kiegyenlítettebb lesz a paletta ilyen szempontból. (Kezdésnek olvassátok el, hogy Todd VanDerWerff szerint miért szólhat végre az idei Oscar a nőkről.) A múltba tekintve viszont azt látjuk, hogy korábbi berendezkedés, amit most sokan (mondjuk nem Jeremy Renner) szeretnének lebontani, a nőket rengeteg helyzettől, történettől, szereptől fosztott meg.

Vegyük a western filmeket, amik ikonikus hősöket termeltek ki, akikre a kisfiúk felnézhettek, hogy ilyen menő akarok lenni én is egy revolverrel a kezemben. Nos női főszereplőről szóló westernt bizony senki sem forgatott volna. A néhány évvel ezelőtt elhasalt Million Ways To Die In The West pedig a szélvészgyors és mesteri revolverforgató szerepét nyugodtan ki merte osztani Charlize Theronra, mert róla ki nem hinné el, hogy lenyom mindenkit, aki szembe jön vele? Akinek további kétségei vannak, feltételezem nem látta a Mad Max: Fury Road-ot. Mindenesetre ostobaság, hogy a nőket senki nem tudta volna 50 évvel ezelőtt elképzelni ilyen helyzetben, mikor minden képességük megvan hozzá. 

Szerencsére a The Leftovers két zseniális színésznőjének, Carrie Coonnak és Regina Kingnek megadta a lehetőséget, hogy párbajhoz hasonló, csak rájuk épülő jelenetben szerepeljenek. Bár azt be kell vallani, hogy fegyverekről nincsen szó, csak érzelmekről, amiket szintén nőies dolgoknak szoktak beskatulyázni, azok, akik szerint mindenre kell valami címkét aggatni. A kettőjük közötti párhuzam kezdettől foga a háttérben épült, hogy aztán a hatodik epizódban minden egyszerre törjön felszínre. Az érzelmi hatás miatt jó döntést hoztak a készítők, de Regina King egész egyszerűen csak túlságosan jó színésznő ahhoz, hogy ilyen sok epizódon keresztül marginális szereplő legyen. 

Míg nem derül ki az igazság, hogy el akarta hagyni a családját, addig a néző nem is gondolt arra, hogy Murphyéknél valami gond lenne. Az első rész is egy látszólag funkcionális családot mutatott be és semmi nem utalt arra, hogy Erika esetleg unja azt a szerepet, amit mindenki más ráerőltet. Érdekes volt látni, hogy kérdés nélkül lát el mindenkit, akit John elintéz, de úgy tűnt, hogy ez csak egy erős házasság, ahol tisztelik és elfogadják a másikat, úgy ahogy van. A mostani epizódban lesz szembetűnőbb, hogy John boszorkányüldözésére valószínűleg ugyanolyan rendes magyarázat van, mint a föld alól kirepülő verébre, csak egyelőre még nem akarják az orrunkra kötni. Ezek a meghitt pillanatok pedig csak megerősítenek minket abban, hogy ők egy csapat és bár Evie eltűnése értelemszerűen megingatta őket, mégsem roskadnak teljesen össze.



Kicsit talán túlzás az előző mondat azok után, hogy nem akarnak szóbaállni Freddy Rumsennel George Brevity-vel. Még csak a lehetőségét sem akarják megfontolni annak, hogy esetleg különleges körülmények között tűnt el a lányuk. Egész biztosan bűncselekményről van szó, még ott az az ujjlenyomat is, ami tovább erősíti John-t saját igazában. A The Leftovers pedig maxra csavarja a párhuzamokat Murphy-ék és Garvey-ék között, mert a presztízs sorozatok így működnek. Nora ugyanúgy harcol a földönkívüli ellen, pláne azok után, hogy szinte minden pénzét elköltve Jardenbe költözött, mert itt majd biztonságban lesz, hogy aztán 24 órán belül elvegyék tőle az érzést. Persze legszívesebben úgy csinálna, mintha semmi sem történt volna és ő továbbra is biztonságban lehetne, mert a lányok ugyan eltűntek, de biztos nem ugyanaz történt meg újra.

A két párnál hamis tökéletességet látunk, mindketten szuper megértően és odaadóan viselkednek. Kedvenc példám, ahogy John azonnal felteszi a kérdést a feleségének, hogy elugorjon-e a gyógyszertárba elemért a hallókészülékbe. Kevin Caroll tökéletesen adja el azt a hangsúlyt, hogy semmi kedvem megcsinálni, de ha megkérsz rá, akkor megyek. A párhuzamokat tekintve pedig, John és Kevin egyaránt kattantak, egyikről többet tudunk másikról kevesebbet, de mindkettőjük párja támogatja őket, olyannyira, hogy kívülről már szinte gyanús. Az évad második részében nagyon fontos volt az a kíméletlenül őszinte pillanat, mikor a bábúelhelyezések éjszakája után leültek és mindketten megosztották a legsötétebb titkukat. Ezek után fogcsikorgatva figyelték a nézők a kapcsolatukat, mert nyilvánvaló volt, hogy Kevin ezzel nem pipált ki mindent, és Nora könnyen sérülhet a jövőben. Ezek után jött, Patti meg hogy meg akarta ölni magát, szóval Kevin eléggé pengeélen táncolt.

Aztán a mostani epizódban, amiben ő nem minősül nézőpont szereplőnek, vagyis csak Nora szemén keresztül látjuk őt, végre kibukik belőle minden, amire annyit vártunk. Csak sajnos az időzítés nem a legszerencsésebb, ugyanis a bevezetőben hosszasan előkészített "pisztolypárbaj" után vall színt. Szegény Kevin, mikor jót akar, akkor is rosszkor csinálja. A játék a nézőpontokkal új a készítőknek, hiszen ebben az évadban építenek erre először, de máris tökéletesen ráéreztek, ugyanis így hogy fogalmunk sincs az előzményekről és eléggé megviselt minden, amit Norával együtt átéltünk, még nagyobb súllyal robban a bomba egy olyan felfedezésről, amit nem csak hogy tudunk, de vártuk, hogy mikor beszél róla.

Azzal, hogy a szereplőiket a saját útjukon képzelik el, ami nincs összhangban vagy tekintettel a másikra, sikerült az egyébként is mélyre menő epizódot tovább erősíteni.

A hasonlóságok pedig annyira nyilvánvalóak, hogy ki kellene lógnia a lólábnak, valamiért mégis minden működik. Nora a családja eltűnése előtt azt kívánta, hogy bárcsak a következő 1-2 hónapra nem lenne családja, hogy csak a munkájára tudjon koncentrálni. Ezek után, mikor eltűntek nem is tudott ennek az érzelmi hozadékával mit kezdeni. Inkább alkalmazkodott a helyzethez, feneketlen kútba dobta az érzéseit és ő lett a fura nő, aki visszaél a kiváltságaival, de néha azért felbérel egy kurvát, hogy halálközeli élménye legyen. Talán azért, mert abban a helyzetben mindig élesen látta maga előtt a szeretteit? Ki tudja. Most nagyon úgy néz ki, hogy valami hasonló történik vele, a készítők meg sem próbálják leplezni a tényt, hogy Nora Durst a boldogság álcáját hordja, de alatta közel sincs minden rendben. Rögtön az első jelenetben, mikor érkezik a furcsa kutató, szépen leomlik minden róla, de még szemléletesebb, mikor Freddy Rumsen George Brevity-t látogatja meg a város legjobb kajáldájában. Ahogy közelebb lép, úgy lesz derűs az arca és így a feltűnő váltás miatt még, négédesebbnek tűnik az egyébként Freddy számára valószínűleg egyáltalán nem különös stílus. 

Erika szintén felvette ezt a szerepet, hogy aztán jól átverjen mindenkit, mert valójában torkig volt az egésszel. Neki egész életében mondták, hogy Jarden egy különleges hely, csak senki nem tud róla. Ameddig azonban meg nem történt október 14. addig nem hitt ebben. A megerősítés után pedig hiába van egy férje, aki irtózik a földönkívülitől, mégis mágikus segítséghez folyamodott. Állítólag azt kívánta, hogy a lánya azután is biztonságban legyen, hogy ő elmenekült. (Itt azzal nem játszik el a sorozat, hogyha ő elmenekül, akkor is kérdés lett volna, hogy eltűnt vagy elmenekült? Meg akarta játszani a saját eltűnését?) Ezért magát hibáztatja. Egy csomó tudós Norát, vagyis pontosabban azt a démont hibáztatja, ami megszállta őt. John ezek közül egyikre sem gondol, Kevin szintén nem, pedig simán lehet, hogy ő a hibás. Tudjuk, hogy csak azért maradt életben, mert eltűnt a csodavíz a tóból, ahova bedobta a lábához kötözött téglát. Ebben a helyzetben úgy tudták az égiek garantálni a biztonságát, hogy eltüntették a vizet. Mi van ha az a valaki, aki Kevin testi épségért felelős kicsit hibázott aznap este és nem csak a víz tűnt el, de a három lány is a merciből, ami a parton állt.

Ez a feltételezés ugyanannyira állja meg a helyét, mint az összes többi. Vannak elméletek, de senki nem tud semmit, a sorozat ezt az első évadnál is határozottabban tolja mindenki arcába. Miközben még azt is látjuk, hogy hiába nem tűnt el a városból senki, a hatás szinte ugyanaz volt, mint bárhol máshol. Az emberek egy részét konzerválta abban az állapotban, ahogy azon a napon voltak. Kell emlékeztetnem bárkit is Nora lakására, ahol minden pontosan úgy maradt, ahogy a családja hagyta? Jardenben a menyasszonyi ruhás nő ugyanazt csinálja, csak az ellenkező indokból. Nincs menekvés, nincs magyarázat és valójában továbblépés sincs. Legalábbis a sorozat valahogy pont azokra az emberekre koncentrált, akik nem tudtak igazán rendbejönni a történtek után.



Jil például jelenleg úgy néz ki, mint aki teljesen jól van, pedig nem olyan régen még a Bűnös Maradékhoz csatlakozott. Valószínűleg ha tudná, hogy az anyja nem tudja éppen hol van Tom, akkor elég könnyen kikerülne ebből az állapotból, plusz azt hiszem hogy a Michael-lel való románcuk is hamarosan akadályokba ütközik majd. Vannak még dominók, amik nem dőltek le.

Ami igazán hiányzik az emberekből az empátia. Mintha mindenkit annyira nyomna a saját szenvedése, hogy nem kér senki máséból. Talán ezt jelenti Matt szála az előző és a mostani részben. Míg meg nem érkezett, addig senkiben fel sem merült, hogy átvállalja a bitófán szenvedő srác bűnét. Amint látták, hogy ilyet is lehet, rögtön követőkre talált a tiszteletes és úgy tűnik rendes nyája lett. Meglátjuk ebből mennyit látunk még idén. Mindenesetre az empátia hiánya, amivel megérkezünk kezdő gondolatunkhoz a pisztolypárbajhoz. Miután egy katartikus jelenetben Erika kiosztotta a városlakókat, mert csak úgy csinálnak, mintha jól lennének és ők megmenekültek volna az eltűnések hatása alól, Nora pedig ellopta a szupertitkos kérdőívet, Murpyhék nappalijában ülnek le, hogy végre szembenézzenek egymással és saját magukkal. Íg leírva szörnyen hangzik pedig a sorozat ezt csinálja és mégsem tűnik olyan rossznak, mint ez a mondat. Kudarcot vallottam.

Mikor a kicsi Lily babát Erika odaadja Norának, ott a legszembetűnőbb, hogy milyen sok közös van bennük mégis mindketten megrettenek a lehetőségtől, hogy valaki tudja milyen szörnyűséget kellett átélniük. Inkább harag lesz bennük, de ekkor Nora még a négédességgel elüti a dolgot. A párbajban viszont már egyértelmű, hogy Nora arra játszik, hogy a szomszédja úgysem fogja kibírni a stresszt, amivel ez a kiborítóan hosszú kérdőív jár. Aztán Erika meglepően jól bírja a strapát és képes visszalőni. Ehhez az kell, hogy Nora teljesen felfedje a lapjait és Erika is megtudja,  amit a nézők, hogy Nora az egész családja elvesztése miatt ül vele szemben. Nora rávilágít arra, hogy ilyen globális eseményeket saját maguknak tulajdonítani milyen őrültség. Ez ugyanaz, amivel saját magát is szeretné meggyőzni arról, hogy nem szállta meg őt semmilyen démon. Csakhogy nem lehet biztos benne, mert senki nem kap semmilyen megerősítést ebben a sorozatban. Csak a bizonytalanság van, de Erika mégis jogosan lő vissza, hogy ha nagyon közelről nézzük a kérdést, akkor ez a kérdőív is elég nagy bullshit, az utolsó szavakra való rákérdezés pedig inkább csak olyan, mint mikor megforgatják az emberben a tőrt. A válaszhoz nem visz közelebb. Ráadásul Nora érvelése arról, hogy változott, igaz is meg nem is, mert tényleg nem olyan, mint korábban volt, de közben azt sem lehet mondani, hogy valóban feldolgozta volna az eseményeket és békében meg elfogadásban lenne velük kapcsolatban. Szóval a magas ló, amiről próbál beszélni, kicsit sem indokolt. Ezért is olyan hatásos, ahogy a végén Erika lerángatja róla.


Egyéb felfedezések:
  • Az egész részben sok közelit látunk mindkét színésznőről, de a párbaj során tényleg szinte csak az arcukat látjuk, ennél jobban a készítők nem tudják velünk éreztetni, hogy ott vagyunk a fejükben, miközben mégiscsak egy tévén keresztül nézzük őket. 
  • Nagyon tetszik, hogy a földönkívülivel kapcsolatban ebben a világban semmi sem biztos, hiába próbálnának tudományos magyarázatot keresni műszerekkel, meg laboratóriummal, de végül kénytelenek egy démonnál kikötni. Senki sem tud semmi biztosat.
  • Nem tudom, hogy másnak eszébe jutott-e, de Murphyékhez még akkor is be lehet törni, ha alszanak, mert se John se Erika nem fog semmilyen zajra felébredni. Nem teljesen értettem Freddy Rumsen érvelését arról, hogy a Mercedesben járt a motor, mintha valakinek épp rajta lett volna a lába a pedálon. Úgy értette, hogy a kocsiból mozgás közben tűntek el a lányok?
  • Zseniális volt, ahogy a kérdések sorában Nora megakadt annál, hogy lencse.
  • Én csak azt szeretném, hogy valaki leüljön végre Virgillel beszélgetni és ő elmondja a frankót. Úgy néz ki kábé ő az egyetlen, aki tudja mi a dörgés.
  • Minden elismerésem azoknak a recappereknek, akik egy megtekintés után írnak a sorozatról. Az epizód után én csak arra tudtam gondolni, hogy fogalmam sincs mit írok majd erről.