The Americans 4x02 - Pastor Tim

the-americans-402-2.jpg

Főszereplőink nyomorúságos élete csak pillanatnyi sikereket tartalmazhat, és azok a szerencsések, akik ezzel nincsenek tisztában. 

Valamennyire sikeres.

Így írja le Anton a munkájának a gyümölcsét azok után, hogy a teszteken kiderült: sikerült csökkenteni a radarjeleket, de teljesen megszüntetni azonban nem. Ilyen helyzetek eddig is tucatszám történtek a sorozatban és egy darabig még fognak is. (Csak azon múlik, hogy a sorozatból 5 vagy 6 évad készül, hogy a készítőknek hány epizódra van szüksége.) Úgy néz ki, hogy a totális győzelem a szereplők számára elérhetetlen. Mondjuk, erről sincs fogalmuk, úgyhogy egy kicsi siker pont elég nekik ahhoz, hogy mindig túléljék a napot és ne adják fel a küzdelmet.

Az előző epizódban frusztráló volt nézni, ahogy Philip falakat épít saját maga és a felesége közé, szerencsére a Stannel való dulakodás észhez téríti és amint bemegy Elizabeth-hez rögtön elmondja az igazságot az EST-ről. Ez megnyugtató nekünk nézőknek és természetesen Philipnek is. A kérdéseken keresztül kiderül, hogy egyébként Elizabeth a saját meggyőződései ellenére nyitottan áll a kérdéshez, bár nyilván azt gondolja, hogy az EST-en elhangzottak miatta hitte azt Philip, hogy valami gond van, mikor Williammel akartak találkozni. A szkeptikus hozzáállása érthető, de közben nagyszerű a jól működő kapcsolatukat látni, hogy még ha nem is értik teljesen, azért kíváncsiak a másik világára.

vlcsnap-2016-03-26-21h48m59s34.jpg

A másik meghatározó trauma, amiről nem beszélt Philip, az az emlék, amivel az évad is indított, ezért megnyugtató látni, hogy később erről is őszintén beszélt Philip. Matthew Rhys az egész epizódban hihetően adja egy olyan férfinek a látszatát, akit összemorzsolt az élet. Szinte fájdalmas, ahogy egyás után mondja ki a szavakat a fürdőszobában. A tükrök segítségével Chris Long rendező és a showrunner páros szkriptje megduplázza a szemünk előtt feltűnő Philipek számát, amivel segítenek érzékeltetni, hogy most többet látunk annál, ami általában elérhető. Az elmondása alapján még inkább úgy tűnik, hogy a folyamatos terrorizálás és rablás része volt Philip gyerekkorának még ha az álom nem is koncentrált erre. Továbbra is logikusnak tűnik, hogy a kettősség nagyon fontos, mégpedig, hogy Philip egy gyilkos alkat, de közben meg nem bántana ő senkit, ha nem kényszerítik rá.

vlcsnap-2016-03-26-21h50m07s207.jpg

Például a saját lánya, akinek szintén beszélhetne az EST-es élményeiről, valószínűleg közelebb hozná őket. Paige ugyanis nem tud napirendre térni, mióta megtudta a titkot és ki is mondja, hogy ez megöli őt. Ezért volt szüksége arra, hogy beszéljen a teherről, hogy könnyítsen a lelkén, ezt Philipnek pontosan jól kellene értenie. Az eddigi két részben még nem láttuk őt apa szerepben a gyerekeivel, nem véletlenül várnak ki vele, nagyon fontos lesz, hogy a jelenlegi helyzetben hogyan viselkedik majd. Korábbi veszekedések alapján volt már mindkét szülő a rossz zsaru, ha valamilyen rossz fát tett a tűzre Paige. Elizabeth elég vehemensen támadja le a lányát, majd az hatja meg, mikor elhangzik, hogy szerencsétlen lány valójában nem tehet semmiről, ezeket a döntéseket a szülei hozták meg, ő csak belecsöppent. Azt már kamerán kívül mondja, hogy csak várjon míg az édesapja hazaér, ami annak ágyaz meg, hogy Philip még szigorúbb lesz a kérdésben, de meglepődnék, ha így lenne. Pláne, hogy ő az aki kezdettől ellenzi, hogy Tim atyához hozzáérjenek.  Múlt héten azt írtam, hogy remélhetőleg ez a gyilkosság tényleg nem történik meg, de a sorozat nem lenne hű magához, ha valamilyen módon elkerülhető volna, hogy Paige ne szembesüljön idejekorán a tettei következményeivel.

A legvalószínűbb, hogy az atya megölése majd az utolsó csepp lesz, ami után végérvényesen elkezdődik a sorozat végjátéka.

Ezt csak finoman érzékeljük az epizódból, a becserkészés azért elindul, de egyelőre a szereplők sem tudják, hogy mik a lehetőségeik. Ahogy Paige őszinte az édesanyjával az szépen párhuzamba állítható volt Philippel, aki ugyanezt tette az EST-tel kapcsolatban. Ezzel időt nyert saját magának és az atyának, de ez is ugyanolyan “valamennyire sikeres” megmozdulás, mint oly sok minden más az epizódban.

the-americans-402-1.jpg

Ezekből a legfájdalmasabb Philip sikertelen átadása volt a buszon. Egyrészt Matthew Rhys zseniálisan tudja közvetíteni pusztán azzal, hogy ott ül, hogy nem tűntek el varázsütésre a dolgok, amik tönkreteszik. Viszont, ahogy a szexet is valóságossá kell tennie, úgy ez a nyugodt és magabiztos viselkedésre is igaz, miközben egy rossz mozdulat és az életének annyi. A pilóta teljesen alkalmatlan ezzel szemben a feladatra és Philip hiába folytja meg szerencsétlen biztonsági dolgozót, az egész tök feleslegesen történik, mert a csomag náluk marad. A jelenet a zenehasználatért is nagyszerű volt, plusz tényleg sikerült átadni a tétet, meg Philip elkeseredettségét, aki mindent megtesz az ügy érdekében. A fojtogatás pedig természetesen ugyanolyan "intim halál", mint amilyen a kövekkel elkövetett első gyilkosság volt. Ráadásul a sorozat egyáltalán nem hangsúlyozza túl, de ahogy az előző epizódban a garázsban, úgy most is, egy szerencsétlen mozdulat elég lett volna ahhoz, hogy Washingtonban kitörjön a járvány. Kevés az olyan sorozat, ami ennyire nem játszik rá, hogy a főszereplője egy lépésre van a tömegkatasztrófától.

Érthető, hogy Philip van a fókuszban, de a készítők megtalálták a módját, hogy közben egy lényeges darabot Elizabeth lelkivilágából is prezentáljanak. Az álmokkal nagyon csínján bánnak, de szerencsére a mostani pont elég volt ahhoz, hogy a funkcióját betöltse, de ne legyen túlságosan egyértelmű. Egyértelműen retteg attól, hogy a lányának ugyanolyan szörnyűségeket kell átélnie, mint neki és közben azzal is tisztában van, hogy mennyire fontos Paige-nek az atya személye. Az interjúk alapján ez valamennyire készítői reakció az Elizabeth-et ért kritikákra, amikben túl hidegnek értékelték a személyét. Az epizódból is az derül ki, hogy Elizabeth sokkal inkább meg tudta őrizni a saját szovjet személyiségének a magját, mint mondjuk Philip. Ez néhol előny, néhol hátrány, de attól, hogy lekicsinyli Philipet, aki szeretné jogi vagy orvosi egyetemen látni a lányát, még nem kíván neki rosszat és ő is borzasztóan félti.

De közben az a realitás, hogy a lányának akkor van a legtöbb esélye az életre, ha beavatják és magára szed minden képességet, ami a hozzájuk hasonló kémeket életben tartja.

Ha ez nem lenne elég, akkor még az is kiderül, hogy meghalt az édesanyja. Az pedig a sorozat csendes tökéletességét dicséri, hogy az előző évad végén már szembenézett ezzel, illetve, a szomorúsággal, hogy az életének nagy részét tőle távol kellett leélnie. Most pedig minden feltűnés nélkül ezek az érzések újra felszínre kerülnek, de csak annyira, amennyire a sorozatban lehetséges. Általában minden elég elfojtott a karakterek viselkedésében, és nem mindig azért, mert az életük múlik rajta. Ezeknek a szovjet embereknek az élete tényleg elviselhetetlen, ki sem kell hangsúlyozni és Elizabethnek sem kell zokognia, hogy pontosan átérezzük.

the-americans-402-3.jpg

Oleg is elveszít valakit, a testvérét, ráadásul a körülményeket még nem is tudja. Csak azt, hogy értelmetlen volt, hiszen hiába járt le az ideje a fronton ő mégsem jött el. Oleg sem rendez túl nagy jelenetet. Az FBI pedig tudomást szerez a hírről és abban bíznak, hogy ezt felhasználhatják vele szemben, de túl nagy sikert nem arat a dolog. A találkozó oka persze a hír, hogy Ninát nem fogják kicserélni, de ez is valami olyasmi, amit (Elizabeth édesanyjának a halálával együtt) már elfogadtunk. Mindenesetre valakit azért megmentettek, így ez az akció is “Valamennyire sikeres”. Különösen üresen cseng Stan mondata, amiben kinyilvánítja a részvétét. Oleg gúnyosan megkérdezi, hogy akkor ők mostantól barátok? Tényleg nevetségesen hangzik a gondolat, viszont a sorozat valószínűleg még nem végzett ezzel a párosítással, bármennyire is úgy szállt ki Oleg az autóból. Harry a másik, aki betölti a Philip által hagyott űrt Stan életében és egy elég kínos, de valahol nevetséges beszélgetés során kiderül, hogy még mindig az idősebb nők iránt érdeklődik, de ezúttal már Sandra helyett a természetismeret tanár a kiszemelt. Az előző részben elkezdett poénkodás Harry parfümjéről pedig még viccesebb lesz onnantól kezdve, hogy Stantől kap egy teljesen új üveget, amit a fiának vett, aki természetesen nem értékelte a pacsulit.

A szereplők sorsa nemcsak sok esetben hasonlatos egymáshoz, de közben mint valami Rubik kockában, mindenki hatással van a többiek helyzetére, akár tudnak róla, akár nem. Amikor kiderülnek a következmények, akkor már feltűnhet ez a helyzet nekik, de lehet addigra már mindegy. Az epizód másik poénokat tartalmazó beszélgetése, mikor Philip és William újra találkoznak. Jól látható, hogy Philipnek még mindig nincs pontos fogalma arról, hogy mekkora fegyver is van a kezében. Ilyenkor pedig egyszerre gondol bele az ember, hogy a The Americans talált egy újabb tökéletes metaforát az életükre, de az egész attól lesz igazán szép, hogy valójában a készítők csak felmondják a “Greatest hits”-t abból, ami a hozzájuk hasonló ügynökökkel történt. Tényleg nagyon közel lehettek emberek a 80-as években ahhoz, hogy egy óriási fertőzést indítsanak el valamelyik nagyvárosban. De ennek az atombombának az erejét nehéz felfogni, ahogy valószínűleg azt is, hogy milyen ugrás lehet a 3. és 4. szint között, ahova Williamet akarják bejuttatni. Philip érzéketlen az egésszel kapcsolatban, csak egy újabb meló, sokszor csináltak már ilyet, William azért érezteti vele, hogy itt most komolyabb a tét.

Van amikor segít, ha az embert nem igazán kötik a következmények. Nina szála ugyanis rengeteget haladt előre egyetlen epizódban, a sorozattól szinte váratlan módon. Kiderült ugyanis, hogy miért hívta a férjét: hogy kicsempésszen egy üzenetet, ami eljuthat Anton fiához. Rájött ugyanis, hogy itt aztán nem a szex lesz a kulcs, hanem amit Elizabeth is mondott a munkájuk lényegéről: rávenni a másikat, hogy megbízzon bennük. Antonnak pedig a legnagyobb lelkiismeret-furdalása abból adódik, hogy a fiát maga mögött kellett hagynia, mindenfajta búcsú nélkül. Nina nagyszerűen érez rá a dologra, közben pedig teljesen feladja magát, hiszen elsőre úgy tűnt, hogy valami személyes dolog miatt követeli, hogy láthassa a férjét. Ezek után érdekes meglepő, hogy ilyen hamar lezajlik a találkozás, az pedig csak hab a tortán, hogy a lebukás is megtörténik, mielőtt véget érne a rész. Ez egy elég egyértelmű fejlődés a részéről, ki is mondja: nem olyan, mint korábban volt, a munkához teljesen át kell adnia saját magát és csak az a lényeg, hogy kitől mit nyerhet el. Persze közben veszélybe sodorta a nagyon édesen még mindig szerelmes ex-férjét is, de úgy tűnik Nina már nem tud mit kezdeni azzal, hogy mások milyen helyzetbe kerülnek miatta.

Egyéb felfedezések:

  • A sorozat rétegei nagyon szépen kapcsolódnak egymáshoz minden héten, mégis nehéz megtalálni azt a fonalat, ami mindegyikhez eljuttat. Mindenesetre megfelelő angoltudás mellett érdemes elolvasni a Vulture, az AvClub és a Vox epizódot értékelő írásait is, mert hihetetlen sok szempontból lehet megközelíteni a The Americans-t.
  • A számítógép ezen a héten a "Tökéletes metafora verseny" második helyezettje. Érthető, hogy szkeptikusak Jenningsék, mert az elterjedésük örökre ódivatúvá teszi őket, ha nem fejlődnek a korral. Például néhány év elteltével már nem kell senkihez betörni, ha azt akarjuk kideríteni, hogy hol fogja tölteni az idejét.
  • Life, I guess. You know, everything.” - Ebből az egyszerű mondatból kiderül Philip minden nyomora. Ha átlagos embereknek is szükségük van ilyen terápiákra, akkor a kémek mit mondjanak?
  • Nagyon fontos volt, hogy Elizabeth meglátogatta az édesanyját, ugyanis így egyre inkább gyanakszik majd arra, hogy Gabriel és a többiek hogyan próbálják őt finoman manipulálni.
  • Harry tényleg profi hazudozó, ahogy emlékezteti magát, hogy nem eheti degeszre magát Stannél.