A drámai események előkészítése a sorozat kezdete óta zajlik, ahhoz, hogy minden kiderüljön elég néhány perc is. A The Americans végjátéka hivatalosan is elkezdődött.

Mikor elindult a negyedik évad a különböző sajtótermékek egymást túlicitálva igyekezték megírni, hogy a The Americans a legjobb dráma a tévében és jobb, mint valaha. Ilyen elvárások mellett az első öt rész nem volt annyira kiemelkedő. Vagyis igazán durvulni a helyzet a negyedik résztől kezdett, de akkor sem volt egy olyan epizód, amire rá lehetett volna mutatni, hogy na tessék, itt van, ezt egyik másik sorozat sem tudja csinálni jelenleg. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak erősek az eddigi részek, mert azok voltak, csak az előzetes hype volt talán túlzás egy kicsit, vagy rosszabb állapotban van a drámafront, mint én azt gondoltam és könnyebb kiemelkedni. Végeredményben mindegy is, mert megérkezett a hatodik rész, ami elejétől végégig arra koncentrált, hogy a kezdettől építgetett drámai téteket most végre felborítsa.

Ez pedig minden eddiginél jobban bizonyítja, hogy milyen pedáns előkészítő munkát végeztek korábban a készítők. Martha a sorozat kezdete óta velünk van és bár a múltjával kapcsolatban kiderült néhány újdonság, de nem ezen múlt, hogy közel érezzük magunkhoz. Ninával kapcsolatban ugyanezt már átéltük és ő is szimpatikus volt a nézők számára, de közben Martha mégis egy új szint, mert neki eleinte fogalma sem volt róla, hogy mibe is csöppen bele. Ráadásul védtelen is volt, mert az egész viszonylag ártatlanul indult egy tündérmesébe illő történettel. Jött végre egy férfi, aki ugyan csak hetente néhányszor, de legalább kiszámíthatóan ott volt és törődött vele és gondolom a szex is isteni volt. A kezdeti időkben ráadásul azt hitte, hogy ez is a munkájának a része, az FBI-nál nem tűnt annyira elrugaszkodottnak, hogy jön egy figura, aki a belső elhárításnál dolgozik és úgy kér különböző információkat, hogy azokat mindenki más elől el kell titkolni. A titkos és tiltott szerelem meg pláne olyan, mint a mesékben szokott lenni.

Addigra mire kiderült, hogy ez az egész hazugság és szó sincs belső elhárításról, akkor lett volna egy utolsó visszaút, amikor még vallhatott volna Stannek, de a számára nem túl szimpatikus férfi előtt nem igazán akarta bevallani, hogy milyen hiszékeny és hülye volt, amivel végül a munkáját és a hazáját is elárulta. Ezzel együtt magának is be kellett volna ezt vallania, de ez olyan mélyen rengette meg azt a személyt, aki ő valójában, hogy csak a tagadás volt reális opció. Néhány hét alatt pedig óriásit fordult a világ. Konkrétan még nem bukott le, de Beeman meg Aderholt egyre többet szaglászik körülötte. Itt pedig képbe jön az, amit korábban már láttuk Philipnél, aki elsősorban a megérzéseire hagyatkozik és nem arra, amire bizonyítéka is van. Mikor Williamet próbálták becserkészni, ugyanez volt a helyzet, ott először nem volt igaza, ami elbizonytalaníthatta volna, de szerencsére nem így történt.

Az epizód megmutatja, hogy Philip valójában mennyire tökös.

Azok akik nem ajánlják fel a lelküket és testüket egyaránt a szolgálat célja érdekében, azoknak fogalmuk sincs arról, hogy min is ment ő keresztül Marthával. Az epizód első fele arra épít, hogy kívülről nézve mennyire védhetetlen a döntése, amivel leleplezte magát Martha előtt. Ahogy a sorozatban mindennek, úgy ennek is dupla vetülete van. Ott van egyrészt, hogy a profi kémeknek csak van egy olyan kódexük, amiket minden áron be kell tartani, ennek része, hogy óvják a saját személyazonosságukat, a valódi kinézetüket. Gabriel és Elizabeth ledöbben, mikor kiderül, hogy Martha már régen tudja, hogyan is néz ki Philip valójában. A másik vetülete, a titkolózás. Jól tudjuk, hogy a bizalom és az információ a legfontosabb és legértékesebb valuta ebben a világban, ahol Jenningsék élnek, ezért az sem fér bele, hogy egy ilyen fontos döntést Philip egyedül hozzon meg és aztán ne is beszéljen róla senkinek.

A második évad óta szinte töretlen kapcsolata a feleségével, fontos is volt, hogy a készítők felismerték: nem abból kell a bonyodalmakat keresni, hogy ők ketten épp milyen viszonyban vannak, ez nem egy szappanopera. Ráadásul mindkét szereplőről tudjuk, hogy nagyon szerelmes a másikba, ezek után nem is tértem ki különösebben Elizabeth power move-jára az ötödik rész végén, ami nyilvánvalóan Martha-nak, illetve a szerelmi vallomásnak szólt. Elizabeth olyan profi, mint Philip és pontosan tudja, hogy mit követel meg tőlük ez a munka, de közben meg ő is emberből van, ha pedig szerelemről van szó, akkor még ő sem tud olyan hideg és számító lenni, mint egyébként.

Erre tesz rá egy lapáttal, hogy Philip nemcsak, hogy ennyire közel engedte magához Marthát, de még nem is beszélt róla neki, ami ugyebár a legjobban fáj, ha valamiből kizárja a másikat, pláne az ő helyzetükben, amikor ebből élnek. Az egész helyzet felépítése hibátlan volt, a kezdeti képtől, amikor a kép két sarkában látjuk a két nőt egészen odáig, hogy Philip szinte teljesen letaglózva áll egy egyszerű fehér ingeben, felesége pedig talpig maskarában néz vissza rá. Az igazán jó jelenetek arról ismerszenek meg, hogy hang nélkül is tökéletesen lehet érteni, hogy mi történik, itt pedig nem is lehetne egyértelműbb a kettőjük közöttük lévő pillanatnyi szakadék.

Mindkettőjüket meg tudjuk érteni a jelenlegi helyzetben, Keri Russel pedig egészen szenzációs, ahogy feldolgozza a helyzetet, amint mindenfajta dühöngés helyett inkább hazamegy és a gyerekekkel tölti az estét, mert tudja, hogy az ilyen nem mindig adatik meg neki. (Azért előtte lehúz egy pohár bort.) A helyzethez, illetve az egész epizódhoz hozzátartozik, hogy Philipnek tulajdonképpen igaza is van, meg nem is. A két ügynök tényleg egyre inkább szaglászott, de nem volt még semmi a kezükben, amivel a főnök elé járulhattak volna. Ezért érdekes, hogy mind Gabriel, mind Martha azt mondja, hogy még minden lehet újra olyan, mint régen volt. A körülményeket nézve azonban, Martha már nem tudott volna többé hasznos lenni az irodában, mert előbb vagy utóbb Stan valamit észrevett volna. Ezek után az egyetlen megoldás az volt, hogy kihozza onnan. Örökre.

Martha lebukása hiába van a levegőben már egy ideje, meglepő, hogy az egész ilyen hamar megtörténik.

Ez főleg azért van, mert egyébként a sorozat olyan lassú és ráérős tempóban halad, mikor valami drasztikus történik, az így meg tudja lepni a nézőt. Először nem teljesen egyértelmű, hogy a cold openben Martha utoljára indul el otthonról. Az már csak külön irónia, hogy a tévében olyan nők beszélnek, akik teljes életet élnek férfiak nélkül. Martha nem akarta ezt magának és ez lett a veszte. Ezek után már tényleg nincs visszaút és ahogy az EPCOT vagy Nina kiszabadítása, úgy azt hiszem az ő megmentése is csak álom marad és ez végül Martha nevét is felírjuk a listára, akiket azért öltek meg Jenningsék, mert rosszkor voltak rossz helyen.

A drámai hatás kedvéért, az egész úgy van előkészítve, hogy megint azt érezzük, milyen óriási nyomás van Jenningséken, hogy ezt a munkát és életet fenn tudják tartani. Nincs a környéken más bevethető ügynök, aki el tudná hozni Williamtől a legújabb biofegyver mintáját, így egyedül kell hagyni Marthát Gabriellel, ami megbosszulja magát. Ezt figyelembe véve különösen gonosz dolog patkánynak elnevezni az epizódot, az FBI-on belül ugyanis azzal kell mindenkinek szembenéznie, hogy Martha patkány volt, az árulókra ezt a kifejezést használják az angolban, nem véletlenül szaladt el egy patkány a Tégla című film utolsó jelenetében. Ezek a felismerések kis dózisban, de megmutatják azt, amire majd mindenkinek fel kell készülnie Jenningsékkel kapcsolatban.

Az igazság ki fog derülni és Stan sokkal, de sokkal rosszabbul fogja magát érezni, ha végre megtudja, hogyan is néz ki valójában Clarck Westerfield. A lényeg, hogy a személyes döntések és a professzionálisak teljesen összemosódnak. Személyesen érzik magukat elárulva, főleg Gaad, akinek pontosan az lenne a dolga, hogy az ilyen helyzeteket megelőzze, mégsem ragaszkodott annak idején a saját titkárnőjéhez. Az nem teljesen professzionális alapon meghozott döntés volt. De ki tudta, hogy végzetes lesz? Jenningsék munkája azonban ilyen veszélyes fegyver, ami mindkét szinten tönkreteszi az embereket és nem is igazán tudnak mit tenni ellene. Mert mire elkapják őket, addigra már a helyrehozhatatlan károk ott lesznek mindenütt.

Ezért különösen zseniális, hogy a sorozat könnyen eléri, hogy olyan embereknek szurkoljunk, akik pusztítást hoznak bármerre járnak.

De a nagy antihősös sorozatoknál pontosan azt láttuk, hogy ha valaki jó abban, amit csinál, akkor könnyebben azonosulunk vele, legyen bármennyire is védhetetlen, amit elkövet. Philip pedig igazi profi és ahogy az epizódból is kiderül, valójában nagyon nagyon tökös, amiért kockázatos döntéseket is megmer hozni, akár a saját álcája kockáztatása árán is, a siker érdekében. Ezek után érthető, hogy szurkolunk neki, de közben sajnáljuk is, mert látjuk, hogy egy érző lényről van szó, aki elég sok mindennel tisztában van a tettei súlyát illetően, menekülni viszont nincs esélye. Főleg azért nem, mert amúgy tényleg hús-vér ember, aki szereti a feleségét meg a családját. Ebből a csapdából élve nem lehet kijönni.

Rossz hírem van Henry, EPCOT soha nem volt még ennyire távoli.

Egyéb felfedezések:

• A metafora verseny győztese ezen a héten a teáskanna. Az igazán jó drámai sorozatok, azonban pontosan úgy működnek, mint a forrásban lévő víz és a benne lévő béka. Matt Zoller Seitz a Better Call Saul-hoz hozta példaként, de a The Americans esetében is megállja a helyét. A béka először csak örül neki, hogy milyen meleg a víz, ezért eszébe sem jut menekülni, mire feltűnne, addigra már késő. Marthával pontosan ez történt, hiába igyekezett Philip helyette is észnél lenni.
  
  
• Mikor Philip újabb titkokat árul el Marthának, akkor zseniálisan használják a tükröt, ezzel is beszorítva Martha két alakja közé Philipet.
• Én biztosan úgy neveztem volna el az epizódot, hogy "For The KGB", ugyanis ezek a szavak, amik végül megölik Marthát.
  
  
• Hihetetlen, ahogy Philip két felesége ugyanúgy viselkedik és mindkettő féltékeny a másikra. Ez azt is jelenti, hogy Philip nagyon jól csinálja, amit csinál, de ez gyakran ilyen szarságokat is magával hoz. Ráadásul kábé ugyanúgy másznak rá, szándékosan rámennek a készítők a párhuzamra. Hihetetlen, hogy Philippel szinte bármi történik, azt már csak kínzásként tudja megélni.
• Apropó, előző részbeli szex. Azt hiszem a sorozatban utoljára láttunk két embert valamennyire önfeledten szexelni, a montázsok meggyőződésem szerint mindig lezárnak egy kisebb szakaszt a sorozatban, az Under Pressure, után pedig a káosz következik.
• Az érintés jelentőségét nem győzi hangsúlyozni az epizód. Ezzel kezdünk Philip és Elizabeth-tel az ágyban, majd Philip megszorítja Marta kezét, mikor elküldi teát főzni, de aztán ott van Gabriel és Philip, illetve Oleg?
  
  • 
  • 
  • 
  
  
• Philip keménységét még az is mutatja, hogy simán tudja mondani Williamnek a bullshitet, amit Gabrieltől hallott és tudja, hogy működni fog. Ha valamire fájdalmasan emlékeztette az elmúlt néhány hét, az az, hogy milyen veszélyes ez a manipuláció. Ennek ellenére csinálja tovább. Közben pedig egyre szorosabb lesz WIlliammel a kapcsolata, aki valószínűleg értékeli, hogy Philip jobban bánik vele, mint az eddigi tartótisztjei.
  
• Nem egy 24 a sorozat, mégis rengeteget jelent, hogy a 3. évad közepe óta mindössze 3 hét telt el.