Better Call Saul 3x08 - Slip

better-call-saul-episode-308-nacho-mando-935.jpg

Jimmy McGillnek ezen a héten kicsúszik a lába alól a talaj, mi pedig azon tűnődünk el a Better Call Saul 3. évad befejezéséhez közeledve, hogy a sorozatra is igaz-e ugyanez az állítás.

Gaines: Most, a nyolcadik epizódnál érkeztünk el a Better Call Saul 3. évadának ahhoz a részéhez, ahol úgy érzem, nem igazán tudok újat mondani a sorozat főbb témáiról, megoldásairól, a karakterek útjának alakulásáról, vagy új szögből tekinteni rájuk. Nem kerestem vissza a régi nézőnaplóinkat, szóval nem tudom, hogy ez a probléma az eddigi évadoknál is ilyentájt jelentkezett-e, és remélem, te majd jól megcáfolsz. De a „Slip” mindenképp a legkevésbé érdekes epizódja volt az évadnak, ami önmagában nem igazán működik, csak az utolsó két rész megalapozásaként. Azok tükrében lehet, hogy megértem majd, milyen létfontosságú dolgok történtek most, amiket elsőre talán nem vettem észre, de jelen állás szerint

minden szálon csak a sakkfigurákat tologatták előbbre a táblán a nagy roham előtt, és azok közül is a gyaloggal lépkedtek csupán egyet-egyet előre, miközben jobban örültem volna pár váratlan lólépésnek.

A legnagyobb fejlemény és az epizód nagyjelenete Nachóhoz kötődött, és Mike helyett most ő kapta meg Gilliganéktől a folyamatközpontú, aprólékos montázst is, ami oda vezetett. Korrekt montázs, de hiányzott belőle az a rejtély, ami Mike-nál meg szokott lenni, hogy ugyebár nem egészen értjük először, mi lehet a terve, min dolgozik, miért furkál lyukakat egy locsolócsőbe, vagy lógat fel edzőcipőt egy drótvezetékre. Van min agyalni, mialatt elismerően figyeljük Jonathan Banks szótlan játékát és a rendezők, a vágók, a zeneszerzők munkáját.

Nacho viszont azt teszi, ami magától értetődik, így hát csak azt láthatjuk, ahogy kicseréli a bogyókat, majd megpróbálja eltalálni a dobozzal az öltönyzsebet. Ez olyan, mintha a „Chicanery”-ben eltöltöttünk volna öt percet Huellel, amíg begyakorolja az aksis mutatványát. Nem véletlen, hogy nem néztünk végig ilyesmit – Nachónál erre azért volt szükség, mert Heather Marion írónak és Adam Bernstein rendezőnek valahogy fel kellett hype-olni a későbbi jelenetet, ahol megejti a cserét, különben nem fogjuk úgy érezni, hogy megérte azt tenni meg az epizód csúcspontjának. Szerintem így sem érte meg. Szerinted?

better-call-saul-episode-308-nacho-mando-2-935.jpg

De hogy ne csak szegény Nachót bántsam, akivel amúgy is mostohán bánnak a sorozat írói, a többi szereplőnkkel is jóformán ugyanazok a sztorielemek és motívumok ismétlődnek meg, amik az előző néhány részben. A zárójelenet ismét egy olyan pillanatot örökít meg, amiben Jimmy egy lépéssel közelebb kerül Saul Goodmanné válásához, ám míg a korábbiaknál a meglepetés („Off Brand”: reklám) vagy az érzelmi töltet („Expenses”: ál-kiborulás) öles lépteknek hatott, ez a mostani, ahol ledózereli a szemét munkavezetőt, és még pénzt is keres közben, csak tyúklépésnek érződött számomra. 

Vajon hány olyan lépcsőfokot tudnak még mutatni az írók, amik nem csak hatodszorra húzzák alá ugyanazt a felkiáltójeles mondatot? Vagy csak az zavar, hogy Saul Goodman kevésbé érdekes figura, mint Jimmy, ezért minél később jutunk el hozzá, annál jobb? Úgy gondolom, Gilliganék elég jók ahhoz, hogy a lecsúszás alsó szakaszán is találjanak váratlan dolgokat, de most először éreztem, hogy a kényelmes tempó és építkezés inkább visszaüt, és nincs már sok dramaturgiai szufla abban, hogyan utasítják vissza Jimmy elkeseredett próbálkozásait az esetleges fizető ügyfelek.

better-call-saul-episode-308-jimmy-odenkirk-2-935.jpg

Egy fokkal érdekesebb fejleményeket tartogatott Kim és Chuck szála, bár náluk sem mozdult előre a cselekmény, inkább csak egy-egy pillanatfelvételt láthattunk, hogy éppen hol tartanak fejben, anélkül, hogy ennek a jelentőségét igazán beláthatnánk. Tudjuk, hogy Chuck készül valamire – mikor volt olyan, hogy Chuck ne készült volna valamire? –, de a sorozat most csak a mindennapjaiba enged betekintést, és egy meglepően őszinte beszélgetés meg egy pattanásig feszült közértlátogatás teszi ki a jeleneteit. Íratlan szabály, hogy ha valaki azt mondja egy másik szereplőnek, hogy „örülök, mennyit változtál, de ne siesd el”, akkor az a másik szereplő garantáltan el fogja sietni, és Chuck szintén csak legyint a doktornő jótanácsára. De még ezzel együtt is úgy éreztem, meglepően keveset alakoskodik a doki előtt, amire egyébként mindig hajlamos. Ez nem holmi megjavulást sejtet, hanem fókuszáltságot: elfogadja a segítséget, és alkalmazkodik, mert így kerülhet vissza hamarabb a nyeregbe.

Már ha ennek nem lesz akadálya: múlt héten csodálkoztam kicsit, hogy Hamlin ennyire lazán kezeli a bírósági meghallgatáson történt megszégyenítést, és nem igazán szenvedett el súlyos következményeket a cég. Most kiderül, hogy csak Chuckot kímélte meg mindettől, valójában úgy kell tepernie a pénzes ügyfelek megtartásáért, mint ahogy Kim harcolt a Mesa Verdéért vagy Jimmy vet be minden eszközt az idős klientúrájával. Mivel többször is említetted már, hogy szeretnéd, ha Kimből sokkal többet kapnánk, most rád hagyom a Hamlinnel való összetűzésének kielemzését. Elégedett lettél, vagy ez csak még inkább aláhúzta, hogy Kim önmagában is izgalmas volna, nem csak Jimmy vonatkozásában?  Mit szólsz ahhoz, hogy különösebb fanfár nélkül lezavarták Mike felvételét Gus csapatába? És a legfontosabb kérdés, amire csak te válaszolhatsz: egytől tízig mennyire modoros metafora, hogy Jimmy elcsúszott egy dobverőn egy olyan részben, aminek a cold openjében viszontláthattuk Slippin’ Jimmyt?

better-call-saul-episode-308-mike-banks-2-935.jpg

Fega: Kétség sem fért hozzá, hogy előbb-utóbb megtörténik.

Ezzel több dologra is gondolok. Például arra, hogy a Better Call Saul hoz egy olyan epizód, ami főleg az erényei helyett a gyengeségeire hívja el a figyelmet, de arra is, hogy megkések a nézőnaplóval és nem tudunk egyszer azelőtt elkészülni, hogy megjelenne az új epizód. Elcsúszott Jimmy, elcsúsztunk mi is a sorozattal, most pedig, hogy padlót fogtunk mindannyian végre nyugodtan beszélhetünk.

Tudom, hogy egy Better Call Saul nézőnaplóban semmi keresnivalója egy Üvegtigris idézetnek, de mégis eszembe kell jutnia annak főszereplőjének Lalinak az igazsága, akinek az édesapja azt tanácsolta, hogy ha a padlón vagy, akkor szedjél fel onnan valamit. Ez aztán egy tipikus magyaros hozzáállás, de nincs ettől olyan távol Slippin’ Jimmy sem, aki az epizód tragikus kezdését szolgáltatja, illetve felkínálja nekünk ennek a modoros metaforának a létrejöttét, amit említettél. Simán nyolcat ér, hogy a padlózás, az elcsúszás így összeér és a sorozat bizonyítja, hogy tök mindegy merre mennek az időben mikor kiválasztanak valamit cold opennek, akár Jimmy múltja, akár a jövője a téma, az nem lesz egy fáklyás menet. De legalább rá is igaz a mondás és megpróbál jól kijönni a nyomorúságos helyzetéből.

better-call-saul-episode-308-jimmy-odenkirk-935.jpg

Slippin Jimmy mellett Marco is visszatért egy rövid ideig abba a boltba, ami annyi mindent meghatározott Jimmy életében. Azért jönnek, hogy leporoljanak egy régi trükköt és turkáljanak kicsit Jimmy lelkében. Nem a legemlékezetesebb kezdés, ahogy maga az epizód sem az, amiről nagyszerűen leírtad Gaines, hogy a készítők rohamra készülnek és mindenki története csak annyit haladt, amennyi feltétlenül szükséges. Egy perccel sem tovább, ezért furán voltak egymás mellé pakolva időben a különböző szálak és nem is lehetett azt érezni, hogy úgy fogja őket össze egy téma, ahogyan azt megszokhattuk.

A sorozat gyakran csak szürke színekkel, meg unalmas eseményekkel foglalkozik, de így is egy lebilincselő és technikailag kifogástalanul kivitelezett szériáról van szó, ami ezzel vállal kockázatot és tér el az átlagos, magukat eléggé komolyan vevő kábeles drámáktól. Viszont ez egy folyamatos kockázat és bármikor le lehet esni. Egy ilyen epizód, mint most a nyolcadik emlékeztet, hogy a sorozatnál különösen kritikus a hogyan, de önmagában még nem minden.

Nem lehet mindenkiből egy (vagy több) montázzsal sztárt csinálni.

 

Ezeket az általunk unalmasnak hívott dolgokat (Mesa Verde, vagy minden, ami a nyugdíjasokhoz kapcsolódik) a körítéssel varázsolja olyanná, hogy ne győzzük a különböző dicséreteket osztogatni. Ezúttal nem volt elég a körítés ahhoz, hogy keserű legyen a szánk íze. Lehet, hogy igazad van, mikor azt írod, hogy a legnagyobb baj, hogy olyan jelenetek/helyzetek kerültek az epizódba, amikben nincs elegendő drámai kakaó ahhoz, hogy elvigyék az epizódot a hátán.

better-call-saul-episode-308-mike-banks-935.jpg

Önmagában erős volt Jimmy, Kim és Nacho szála is, Mike viszont hiába volt jelentőségteljes, különösebben nem mozgatott meg bennem semmit és az sokat tett azért, hogy ennyire szürkének legyen érezhető az epizód. Ehhez képest szerintem a zeneboltos dolog folytatása érdekesebb volt, még ha nem is történet benne semmi váratlan. Jimmyt sarokba kell szorítani, hogy aztán valami kétségbeesett cselekedetre szánja el magát, ez a Better Call Saul egyik alapköve. Közben előfordul, hogy a szorult helyzetéből úgy kerül ki, hogy másnak is segít közben, de ezek önmagában nem teszik kevésbé törvényellenessé, vagy elfogadhatóvá esetleg megbocsáthatóvá a cselekedeteit.

Amiben eltért a megszokottól az egész ügy kezelése, az az, hogy általában Jimmy azért elég ügyes szokott lenni, most viszont kijött, hogy az üzleti tervet nem igazán jól fundálta ki az előző részben, amire már elsütöttük, hogy padlóra került, de most próbál meg onnan valamennyire feltápászkodni. Persze ehhez el kell csúsznia és visszakerülnie oda, ahol kezdte, de legalább kap egy gitárt, illetve a reklámos kalamajkából is kivágta magát látszólag. Viszont a közönség talán azért nem érzi azt, amit egyébként szokott, mert Jimmy a szokottabbnál is gátlástalanabb, és még csak nem is túlságosan agyafúrt, vagy nyújt érdekes alakítást, miközben kétszer is ledózerolja ellenfeleit.

Ettől túlságosan antihősszerű lesz, amire szerintem nem volt szükség. Ehhez képest azt gondolom, hogy a több Kimet követelő kampányomnak igenis jó példája volt a nyolcadik epizód, ugyanis mikor a 17. percben végre hozzá is eljutunk, akkor szinte oázisként szolgál a sorozatban és remekül működik összecsapása Hamlinnel. Az ügyvédek világa elég fura, amiben férfiként néha pávaként kell viselkedni, Howard, illetve az őt alakító Patrick Fabian tökéletesen hozza a karaktert úgy, hogy életszerű és ne karikatúra legyen belőle. Nőként valamivel természetesebben lehet ebben a közegben viselkedni, bármennyire is nehezebb a helyzetük és férfiak által uralt ez az egész. 

better-call-saul-episode-308-jimmy-odenkirk-4-935.jpg

Kim kiáll önmagáért, illetve bebizonyítja, hogy jó döntést hozott, mikor a saját lábára állt. A törlesztéssel még kicsit oda is tud szúrni Howard önérzetének, ami nyilvánvalóan a leggyengébb pontja és ezt Kim is tökéletesen tudja. Azt már leírtad, hogy nem tudtuk eddig arról, hogy az egész Chuck-Jimmy háború hogyan csapódott le a cégeken, de most kiderült, hogy Howardnak is meg kell szakadnia abban, hogy a pr katasztrófát valahogyan helyrehozza. Erre az apróságra szükség volt és olyan volt, mintha valami lovagi tornát néznénk páncél helyett öltönyben, lándzsák helyett szavakkal és papírokkal. Kim remek ellenpontja volt a rutinos Howardnak, ami szintén

bizonyítja, hogy Kimre sokkal jobban szüksége van a sorozatnak, mint azt szeretnék beismerni.

 

De lehet tőle is csak úgy félnek, mint Gustól és azért nem alkalmazzák gyakrabban. Akárhogy is legyen, az öreg Salamanca szerepeltetésétől nem riadnak vissza és itt volt az epizód legkomolyabb előrelépése is. Most úgy hisszük, hogy Nacho machinált gyógyszereinek nagy jelentőségük lesz a bénulásban, illetve az albuquerque-i drogtérkép átrajzolásában is. Ebből a szempontból érthető, hogy miért kerítettek ennek ekkora feneket. Teljesen jogosak egyébként az érveid Gaines azzal kapcsolatosan, hogy Huellel sem töltöttünk el öt percet, míg azt gyakorolta, hogy hogyan juttassa észrevétlenül a mobilt a belső zsebbe. Viszont én általában örülök, ha a sorozat rászánja ilyenre az időt. Mert főleg a filmekben, de sok sorozatban is nincs egyszerűen idő az ilyen pillanatokra, pedig ezek sokat tesznek azért, hogy valóságosnak érződjön. Ugyebár sűrítési szempontok miatt mindig sok felesleget ki kell vágni a filmekből, hogy csak a tömény cselekményt lássuk.

better-call-saul-episode-308-jimmy-odenkirk-3-935.jpg

Az élet viszont tele van kevésbé fontos és izgalmas pillanatokkal, amik mondjuk gyakorlásból állnak. Vagy éppen keresésből. Szóval ezt párhuzamba lehet állítani Mike keresésével vagy a sorozat bármelyik más montázsával, ami egy monoton folyamat érzését próbálja vizuálisan kielégítő módon átadni. A szereplőknek ezt át kellett élniük a siker érdekében, a közönséget sem szabad megfosztani ettől, mert ettől lesz életszagúbb az egész. Frusztráló is a sorozatokban, mikor pont egy ilyen sűrítés miatt valamit vagy valakit/mit azonnal megtalálnak, miközben érezzük, hogy a mi valóágunkban ez kizárt, hogy így történne. Mike-nak, oké kell találnia valamit, de azzal, hogy látjuk, hogy nem rögtön futott bele, hanem hosszas keresés után, már közelebb került hozzánk ez az egész.

Ugyanez igaz Nacho mutatványára is, ami ettől függetlenül még így sem tudott igazán csúcspontként szolgálni. Leginkább az zavart, hogy tudom: Nacho el fog bukni, de nem most és nem ebben. Viszont nekem adta magát egyfajta párhuzama legutóbbi késő esti varrással és most a gyógyszer töltögetéssel. Gilligan karakterei szívósak, kitartóak és bármiről lemondanak a feladat elvégzése érdekében. Kár, hogy annyira nem kötődök Nachóhoz továbbra sem, ezért túl sok izgalmat nem nyújtott a jelenet, ettől függetlenül ragaszkodom hozzá, hogy egyébként nem hoztak rossz döntést a készítők. Ezeknek az érzéseknek nem kellene kizárniuk egymást.

Egyéb felfedezések:

  • Ehh, Chuckról különösebben nem írtam, de azt hiszem, hogy őt sikerült kimerítened magadtól is, egyébként nekem sincs fogalmam róla, hogy mire készül, de kicsit kevésbé érdekes nekem így, hogy ennyire gyorsan tudja visszaszerezni az irányítást a betegsége felett. Az egy másik kérdés, hogy szíve szerint még ennél is sokkal gyorsabban haladna. (Fega)
  • Egy téma azért megjelent az epizódban, ez pedig, hogy mindenki azon dolgozik valamilyen szinten, hogy elrejtse az igazságot az emberek elől. Jimmy, Howard, Chuck, Nacho különböző szinteken és okokból kifolyólag, de ugyanezt csinálták az epizódban. (Fega)
  • Voltak azért szép beállítások az epizódban, még ha a sorozat magas mércéjével mérve ez csak az átlagosnál egy picit jobbank számít. Az a beállítás a szupermarketben ahol a szójatejre fókuszáltunk pedig eszembe juttatta, hogy a szójatej nem is tőgyváladék és hogy miért van olyan szavunk, hogy tőgyváladék. (Fega)
  • Nekem még az is tetszik, ahogy a Salamancáék fagylaltozójában játszódó jeleneteket felsnittelik. Nachót mindig úgy veszi a kamera, hogy vagy Hector látszik mögötte, vagy a kinti világ, amitől egy üvegablak választja el. Szépen kifejezi vizuálisan is, hogy két tűz közé szorult. (Gaines)
  • Vicces volt, ahogy Jimmy először elmondta, hogy ez itt a pereskedés hazája, majd bizonyította, hogy ebben az országban nem is az igazságról szólnak a perek. Vagy vissza is lehet élni velük. (Fega)
  • Mutass még egy presztízs sorozatot, amelynek a férfi főhőse több epizódon keresztül szemetet szed, és nem csak poénból, vagy egy gyors montázs részeként, hanem ez a főszál. Egyszóval én is szeretem, hogy a Better Call Saul hajlandó lemenni kicsibe, ami bizonyos szempontból bátrabb, mint az operai magasságok megcélzása. (Gaines)