Better Call Saul 4x07 - Something Stupid

better-call-saul-episode-407-jimmy-odenkirk-935.jpg

 Nincs is jobb egy ütős montázsnál. Főleg, ha azzal indul egy sorozatepizód. De vajon fenn tudja tartani végig a lendületet? A 4x07 nézőnaplója.

Gaines: Te mit szeretsz jobban, Fega, a jól megvalósított montázsokat vagy a jól kivitelezett időugrásokat? Mondjuk, tárgytalan a kérdés, hiszen a Better Call Saul a hetedik részben ezt a kettőt egyszerre tudta megoldani. Deborah Chow először rendezett epizódot a sorozatból, és hát a cold openben sikerült egyből feltennie még egy fokkal magasabbra a lécet a Gilligan-univerzum montázsait illetően, de legalábbis kapásból beírta magát a top 10-be. Dialógus nélkül, Frank és Nancy Sinatra negédes duettje, a címadó Somethin’ Stupid által aláfestve (amit én Robbie Williams és Nicole Kidman ultragiccses feldolgozásából ismerek igazán), pazarul alkalmazott osztott képernyős technikával ábrázolja Jimmy és Kim eltávolodását, és közben még hat hónappal előbbre is gördíti a cselekményt.

Maradjunk is még a montázsnál, szeretném egy kicsit kivesézni, mert tényleg lehengerlően elegáns. Kedvelt és bevett módszer, hogy a hétköznapok ismétlődő mozzanatain keresztül mutassuk be a főszereplők életének monotonitását, az idő múlását, az apró változások által érzékeltetett feszültségeket. Rögtön beugrott például a The Leftovers második évadjából a Matt tiszteletes magánéletére fókuszáló No Room at the Inn, amelyben a felesége ápolását láthattuk egy nyitó montázsban; de még olyan agyatlan akciófilmeknél is előfordul hasonló megoldás, mint a The Commuter – Nincs kiszállás.

Ilyenkor mindig fontos, hogy visszatérő sorvezetőkkel adjanak támaszt a nézőknek: ilyenek itt a Mesa Verde terjeszkedését jelző üvegszobrocskák, amelyek Jimmy drogtesztjeivel párhuzamban jelzik, mennyi idő telik el.

bscap0163.jpg

Szintén visszatérő elem a reggeli közös fogmosás, a közös étkezések, a közös ágybafekvés. A montázs elején még minden a pár egységét hivatott jelezni: a nyitóképen például az osztott képernyő bal és jobb oldalán is ott vannak mindketten, és rendszeresen megszüntetik a középső választóvonal által meghúzott szakadékot: hol Jimmy nyújtja át a borosüveget, hol Kim nyúlik át a lábával rajta.

bscap0162.jpg

bscap0164.jpg

bscap0165.jpg

És ahogy telik az idő, úgy távolodnak el fokozatosan a képkereten belül: a reggeli fogmosásnál előbb még csak egyedül maradnak a maguk mezőjén, majd egymásnak háttal mosnak fogat, végül pedig Kim oldala el is sötétül, előrevetítve, hogy már nem maradnak sokáig együtt.

bscap0166.jpg

bscap0167.jpg

bscap0168.jpg

Gondolom, legalábbis. Egy másik jó párhuzam a nyitó montázsban, hogy egyszerre láthatjuk mindkét szereplőt, amint a munkájukon a nekik legtöbb örömet okozó foglalatosságot űzhetik. Kim a Schweikart & Cokely-nál viheti tovább a pro bono ügyeit, mivel a nagy iroda a Mesa Verdével tehermentesíti, miközben Jimmy egy furgon hátuljából intézheti a mobiltelefonos adásvételeket Huellel. Ez a két szál – a két szereplő szerelemprojektjei – ütköznek össze az epizódban, amikor Huell egy elhamarkodott döntés következtében börtönbe kerülhet. Mit gondoltál erről a szálról? Mit szóltál Kim reakciójához?

Kedvenc ügyvédnőnk többször is szembesül a rész során azzal, hogy a barátja szélhámoskodik: Jimmy kénytelen bevallani a dolgot, majd a bíróságon az ügyésznő is az orra alá dörgöli, hogy egy piti, lecsúszott, a kamarából kizáratott zugügyvéddel él együtt. Alison Tatlock – újabb újonc! – forgatókönyve, és Rhea Seehorn, akit nem lehet eleget dicsérni, szerintem ügyesen és burkoltan fejezi ki Kim belső dilemmáit. Már valószínűleg kezd elege lenni Jimmy titkos ügyleteiből, nem beszélve arról, hogy Jimmy érzékelhetően neheztel rá, amiért a nagy irodát választotta közös vállalkozásuk helyett, és ennek passzív-agresszív módon ad hangot, például kínos helyzetbe hozta Schweikart előtt.

De közben arról a férfiról van szó, akivel összekötötte az életét, és még küzd azért, hogy működőképessé tegye a kapcsolatukat.

Ezt persze egyre nehezebb megoldani, hiszen Jimmy most már gondolkodás nélkül hajlandó illegális vagy legalábbis mocskos eszközökhöz folyamodni a céljai elérése érdekében, és ugyan először Kimtől kér segítséget Huell ügyében, ám amikor a barátnője nem tudja kialkudni, hogy Huellnek egyáltalán ne kelljen börtönbe vonulnia, a saját kezébe akarja venni a dolgot. A cliffhanger kicsit furcsán váratlan, de működik, egyrészt mert lehet találgatni, milyen fortélyra készül Kim – és készülnek az írók (szerinted?) – az írószerekkel, másrészt mert Kim egy olyan választóvonalon nem lépett még át ezzel, ami végleg elvágta volna köztük a szálakat. És így még fájdalmasabb lesz, amikor széthullik a kapcsolat, mert láttuk, mennyire harcolt érte Kim, és mennyire nem veszi figyelembe Jimmy. (A magánélete mellett persze a munkáját magát is komolyan veszi: onnantól, hogy elvállalja Huell ügyét, szenvedélyesen érvel az érdekében a bíróságon.)

better-call-saul-episode-407-jimmy-odenkirk-2-935.jpg

Van egy nagy előnye annak, hogy melyikünk üti fel éppen a nézőnaplót – az az ember megválaszthatja, melyik szálakról akar bővebben írni, és miket enged át a másiknak. Aki pedig olvas minket, az vélhetőleg nem fog meglepődni, hogy Mike és Hector történetét meghagytam neked – bevallom őszintén, kétszer néztem meg az epizódot, és Mike német brigádjának első útja alatt mindkétszer elbambultam. Téged jobban lekötött a szuperlabor építésének kálváriája? És értékelted-e, hogy Hectort a hímsovinizmusa buktatta le Gus előtt?

Fega: Ha egy montázs jó, akkor azt szoktam értékelni, így a hetedik rész nyitánya is elnyerte a tetszésem. Annyira meghatározta a részhez való hozzáállásomat a kezdés, hogy első nézésre fel sem tűnt, hogy valójában egy átvezető részt kaptunk, aminek főleg az előkészítés volt a dolga, igazán meghatározó, vagy megosztó drámai pillanatokat nélkül. Ez nem biztos, hogy baj, hiszen egy jól felépített évadban szükség van ezekre a részekre, viszont nézőnaplós elemzés szempontjából általában nem ezek a legizgalmasabbak.

Nem véletlenül akarunk először a montázsról beszélni, ami eléggé kiemelkedett az epizódból és valószínűleg ez lesz az, amire később is emlékezni fogunk a Something Stupid kapcsán.

Teljesen egyetértek veled abban, hogy az igen komoly mezőnyben is odafér az 5-10 legemlékezetesebb montázs közé Jimmy és Kim eltávolodásának sűrített változata. Ami ennél is fontosabb, hogy Kim végre megszabadult a gipszétől, ami tényleg hihetetlen sokáig volt a kezén, szerintem ezzel sikerült egy kicsit túlzásba esni a készítőknek, akik szeretik a lehető legtürelmesebben építeni a történetüket.

Kim elsötétülő képe alapján nem lehet másra gondolni, csak arra, hogy már tényleg nem lesznek sokáig együtt, amin kicsit meg is lepődtem, mert mintha ez túlságosan egyértelmű kommunikáció lenne a készítők részéről, akik szeretik minél tovább a sötétben hagyni a nézőt. Írtam már erről korábban, mikor a bekötött szemmel történő utazást néztük néhány résszel ezelőtt és most újra eszembe jutott, mikor Jimmy Huellnek mutatja be az új irodát, de nekünk először fogalmunk sincs, hogy kinek szól a túra, csak abban vagyunk biztosak, hogy nem Kimnek, amitől alapból elég szomorú lesz.

Korábban is arról írtam már, hogy a sorozat kezdete óta már annyi lehetőségünk volt felkészülni a szakításukra, hogy mostanra már a hogyan mozgatja a fantáziánkat és nem is szurkolunk azért, hogy minél később történjen meg. Én legalábbis már egy ideje erre a védekezési mechanizmusra rendezkedtem be. Erre pedig nagy szükség is van, mert a céges bulin Jimmy eléggé kellemetlenül viselkedik, amit nehéz úgy végignézni, ha az ember még mindig érzelmileg invesztálva lenne a kapcsolatukban. Még így sem volt könnyű azt figyelni, hogy Jimmy hogyan lesz az először kedélyes beszélgetés a csapatépítő helyszínéről végül teljesen vállalhatatlan.

better-call-saul-episode-407-jimmy-odenkirk-3-935.jpg

Ez egy jó karakter pillanat, mert tudjuk, hogy Jimmynek van érzéke ahhoz, hogy nagyban gondolkodjon, ezt Schweikart is megállapítja róla, de közben meg sem próbálja az egészet úgy becsomagolni, hogy érezzük ez csak ártatlan csacsogás a céges bulin és nem valami olyasmi, amire hülye lenne nemet mondani. Vékony a határ, de Bob Odenkirk tökéletesen feszíti túl a húrt, amiben Dennis Boutsikaris és Rhea Seehorn is nagyszerű partnerek, akiknek csak grimaszokkal és testtartással kell jelezniük, ahogy minden egyes kimondott szóval kényelmetlenebbé válik számukra a szituáció. Gondolkodtam rajta, hogy mi válthatja ki ezt Jimmyből, mert előtte fontosnak tartották megmutatni, hogy Kim beosztottjaival szemben igyekszik jófejként viselkedni, a főnök előtt viszont muszáj felvágnia. Előtte látjuk azt, hogy Jimmy felméri Kim irodáját, látja, hogy a barátnője mindkét helyzetben sikeres, a Mesa Verde is hasít, közben pedig elég sok embernek teszi könnyebbé az életét a pro bono munkáján keresztül.

Tudjuk, hogy ő is két pályán játszik párhuzamosan, csak ezeken keresztül sokkal több kudarcot kell megélnie. Ez lehet, hogy előhozhatja belőle a kisördögöt, de lehet, hogy csak a főnök előtt akart felvágni, mert azt tudjuk Jimmyről, hogy mindig úgy gondolt magára, aki minden helyzetben el tudja adni magát és az olyan gazdag és nagyhatalmú férfiakkal is megtalálja a hangot, ha akarja, illetve a gyanútlan emberekkel azt is el tudja hitetni, hogy ő maga is közéjük tartozik. Szóval a furcsa monológja szólhatott ennek is, szólhatott másnak is, szóval én nem vagyok benne biztos, hogy ez a dolog egyértelműen csak Kim döntésének szól. De könnyen lehet, hogy neked van igazad Gaines és én meg csak túlbonyolítom a dolgot.

MIndenesetre a résszel kapcsolatban még az tűnt fel, hogy annak ellenére, hogy kifejezetten rövid, alig több, mint 41 perc, mégis egészen sok szálat sikerül kényelmesen előkészíteni ez idő alatt. Például a Huell-konfliktus, ami meghatározó csak az utolsó 15 percben kerül sorra, mégsem érezzük azt, hogy keveset foglalkoznak vele, vagy emiatt elsietett volna. Itt nekem is feltűnt, amit írtál, hogy Kim először gondolkodik azon, hogy hogyan kellene a helyzetet kezelnie, mikor viszont elvállalja a dolgot ugyanolyan elánnal veti bele magát, mintha ez is egy újabb pro bono munka lenne.

better-call-saul-episode-407-huell-crawford-935.jpg

Tetszett a vitája az ügyésszel, ahol egymás után sorolta az ügyeket, ahol a vádlott minden esetben jóval enyhébb büntetést kapott. Nem mondták ki konkrétan, pedig ide talán még illett volna az is, hogy a többi vádlott mind fehér volt, Huell viszont fekete, így nyilván sokkal komolyabb fogják kezelni a rendőr elleni erőszakot, még akkor is ha tényleg csak néhány szendviccsel ütötte meg a zsarut, akinek nem is lett baja.

Arról fogalmam sincs, hogy a különböző filctollak meg egyéb iskolai vagy irodai cuccok milyen mestertervhez kellenek, úgyhogy engem biztosan meg fognak lepni a következő részben. Viszont már itt tartok, hogy lassan kellene azokról a szálakról beszélnem, amikről te nem akartál. Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy összességében a Breaking Bad-prequel részeknél szerintem jobb lett volna, ha sokkal többet kapunk Kimből és tényleg egy teljesen értékű főszereplő tud lenni, Jimmytől függetlenül is, mint Mike, vagy Nacho.

Ha jutott is ilyenekre idő, akkor is csak évadonként 1-2 alkalommal, pedig mind a karakter, mind Rhea Seehorn játéka alapján több lenne ebben, mint amennyit végül látni fogunk.

A mostani epizódban, ha valakit az erősorrend aljára kell rakni, akkor én megint Gusra szavaznék, ami így közvetve Hectort is jelenti. Világos, hogy ezzel a gonoszságának egy új oldalát mutatják meg, számunkra eddig ismeretlen részletekben, de attól ez még nem lesz igazán érdekes. Még akkor sem, ha ott van benne egy extra adag tragédia megh hübrisz azok után, hogy tudjuk, hogyan hal majd meg a két drogbáró.

Sem a kórházas jelenet, sem az otthoni főzés nem kötött le különösebben, de erre is lehet mondani, hogy hatékony volt és megfelelő ütemben adta át az információkat, amikre szükségünk volt. Igen, Gus egy különösen nagy szemétláda, Hector pedig egy javíthatatlan vén kujon, akit még meg is érthetnénk, amiért szeretne valamit látni a nővérke hátsójából. Ebben a helyzetben nem tudott volna Gus eszén túljárni, ahhoz kellett majd Walter segítsége, úgyhogy inkább csak örülök, hogy túlvagyunk ezen.

better-call-saul-episode-407-mike-banks-935.jpg

Ami az építkezést illet, hát tudtuk, hogy nem megy majd simán a dolog, így az nem volt túl nagy meglepetés, hogy sikerült elrontani valamit. Itt lehetett még érezni ezt az előkészítés dolgot, nyilván valamilyen nagyobb konfliktust készítenek elő ezzel a készítők, ami később még lehet érdekes. Itt főleg azt értékelem, hogy a labor építését tényleg ilyen aprólékosan dolgozzák fel, még akkor is, ha azért itt volt egy nagyobb ugrás, amire még így is szükségük volt a készítőknek, hiába szeretik lassúra venni a tempót. Amit nem értek, hogy karakter szempontból nem tudom, hogy ez pontosan mit ad hozzá Mike karakteréhez, amit eddig nem tudtunk róla. Vagy lehet más miatt fontos, vagy lehet arról van szó, hogy időben itt járunk, ennek kell történnie és Mike-ot már nem nagyon tudják új megvilágításba helyezni, olyan, amilyen, koncentráljunk inkább másra. De vajon mire? Ennek még a következő részekben ki kell derülnie, remélhetőleg több lesz egy sima leküzdendő akadálynál, aminek következtében Mike még tanul is valamit.

Mindenesetre ebben a részben is tettenérhető volt, hogy mennyire megy a készítőknek az álcázás, engem legalábbis teljesen sikerült első nézés után palira venni és szerintem, ha valaki nem áll meg külön agyalni ezen a részen, akkor fel sem tűnik neki, hogy valójában milyen kevés dolog történt. Az elején az a montázs szerintem csodákra képes, kíváncsi vagyok, hogy a hátralévő három részben még sikerül-e valahogyan felülmúlni.

Egyéb megfigyelések:

  • Tetszik, ahogy lépésről lépésre kerülünk közelebb a sorozat címét adó szlogenhez. JImmy itt már nagyon közel jár hozzá a “Need to call? Buy from Saul-lal”. (Fega)
  • “Dude, I don't need to be a lawyer, all right? I'm a magic man.” A Magic Man is lehetett volna akár Saul Goodman reklámkampányának része. (Gaines)
  • A hosszú montázs után Deborah Chow összehozott egy elegáns egysnittes jelenetet is, amiben Jimmy mutatja be az irodát. Erről írtam a szövegben is, de külön fel akartam hívni a figyelmet rá, hogy egymás után van a két bravúros szekvencia. (Fega)
  • Írtad, hogy Jimmy jófejként viselkedik Kim beosztottjaival (az egykori postakihordó fiú sosem lesz elitista?), nekem az tetszett abban a jelenetben, hogy törekedett rá, hogy mindenkinek megjegyezze a nevét, és azon is szólítsa őket. Ez persze dörzsölt ügyvédi taktika is, hiszen ügyfeleket is úgy tud szerezni, ha azt érezteti velük, hogy törődik, de bármi is motiválja, ez szerintem rokonszenves tulajdonsága. (Gaines)
  • A doki néni azt mondja, hogy az egy filozófiai kérdés, hogy a beszélni és járni képtelen Hectorban még ott van-e az igazi Hector, miközben számunkra teljesen egyértelmű a válasz. Nem igazán tudom hova tenni a doktornő karakterét, de ha jól sejtem mindegy is, mert most láttuk utoljára. (Fega)
  • Annyira nem jellemzőek a meta kiszólások a sorozatban, de mikor Jimmy azt magyarázta Huellnek, hogy a meneküléssel csak mindent sokkal rosszabbá tesz, akkor azért eszembe jutott szegény Gene és a para, amit a kórházban kellett átélnie a jogosítványával. (Fega)
  • A Jimmy McGill és a divatdiktátor kifejezések olyan messze vannak egymástól a szótárban, mint a Gus Fring és a megbocsátás, ezért meg is lepett, hogy a rész végén mennyire klassz, menő kis szürke kabátot hordott. Oké, még emlékszünk a korai évadok valamelyikéből, amikor a tarka ruhatárát állította össze, de az még a csiricsáré paprikajancsi kategóriába tartozik. A melegítők iránti vonzalmát ismerve azonban valószínűleg nem lesz állandó divatrovatunk a Better Call Saul nézőnapló egyebei között. (Gaines)