Jimmy McGill megint új életet kezdett, de sem a külső erők, sem a saját belső késztetései nem hagyják nyugodni. A második részben ismét feszegetik a készítők a morális szürkezónát, amiben Jimmy közlekedik, de vajon hogyan fogadja a környezete, hogy szabadon kezeli az etikai kódexet? És hová vezet mindez? A 2x02 nézőnaplója, spoilerekkel.

Fega: Abban bízom, hogy egy jót fogunk vitatkozni a második részről, Gaines. Én úgy láttam, hogy különösebben nem volt kiemelkedő, csak szépen lassan, a megszokott tempóban elindította, hogy miről fog szólni a második évad. Maga az epizód meggyőző volt, csak nem hiszem, hogy később sokat fogjuk emlegetni, ami nem baj, egy tévésorozatnak nem lehet minden pillanata klasszikus. Viszont mikor elkezdtem magamban boncolgatni, hogy milyen tematikus kapocs kötötte össze az epizód szálait, akkor nem tetszett a saját válaszom, ezért bízom a kezdőmondatban említett vitában.

A Breaking Bad még mindig élénken él bennem, ezért nehezen állom meg, hogy ne hasonlítsam minden ponton a testvérsorozatot a nagy elődhöz. A hasonlóságok pedig könnyen kiszúrhatóak, hiszen mindkét sorozat egy-egy bukástörténetet mutat be, tudjuk, hogy bármilyen sikert is látunk az csak ideiglenes lehet, mint a drogok által előidézett áhítat. A másik hasonlóság, amire az epizód felhívta a figyelmem, hogy jól működő szerelmi viszony nem fért bele a Breaking Bad képébe. Remélem ezt olvasva, mindenki felhúzta a szemöldökét, hiszen az epizódban pontosan azt látjuk, hogy Kim teljes mértékben tolerálja Jimmy sötét oldalát, vagyis nem tűnik úgy, hogy ez közéjük állhat. Ha pedig a készítők célja, hogy tudatosan eltávolodjanak attól a bizonyos másik szériától, akkor igazán remélem, hogy nem az volt az epizód mögöttes rétege, amit én felfedeztem.

A mindkettőnk által nagyra tartott és gyakran idézett Todd VanDerWerff többször írt már olyan cikket a Vox.com-ra, ahol egyetlen kulcsjeleneten keresztül mutatott be egy epizódot. Ha a Better Call Saul 2x02-ben keresünk egy mindent összefoglaló pillanatot, akkor én Mike fodrozódó kávéjára voksolnék. Maga a megoldás nem a legeredetibb, azt hiszem a Jurassic Park tehet róla, hogy minden mozirajongó retinájába beégjen, mint a közelgő fenyegetés előszele. Még nem látjuk, csak halljuk, hogy egyszer nagy baj lesz. Azt hiszem az epizód is erről szólt, ha pedig nagy baj lesz, akkor annak összefüggésben kell lennie Kimmel, továbbá Jimmy démonaival.

Kíváncsi vagyok te mit emelnél ki az epizódból, de én mindenképpen Jimmy epizód végi okfejtését a két fekete nyomozónak. Ott látszott, hogy a karakter, illetve az azt játszó Bob Odenkirk ezekben a jelenetekben tud igazán brillírozni, amikor a lehető legképtelenebb történeteket meséli el, mint egy igazi profi. A múlt héten azt írtam, hogy Jimmy figurája nagymenő akar lenni. Ilyenkor remekül látszik, hogy milyen jól tudja kiadni magát ennek az áhított menő figurának. Ugyanilyen remek példa az első évad lottó húzós jelenetsora. Mi nézők látjuk, hogy kilóg a lóláb, de közben pontosan értjük miért kajálják ezt annyira a nyugdíjasok. Nem kérdés, hogy a készítők pontosan tudják, hogyan épül fel a karakterük. Ezek után kulcsfontosságú lesz, hogy ezen a vékony jégen a lehető legtöbb ideig ott tudják tartani.

Visszatérve az eredeti gondolatra, az egyik ilyen közelgő fenyegetés az Chuck maga, stílusos, hogy vele a félhomályban kezdődik az epizód, ami később még nagyon fontos lesz. Megtestesíti a fenyegetést, de közben a sötét ráerősít arra, hogy nem látunk mindent vagyis nem Chuck az egyetlen, amitől félni kell. A másik az Jimmy sötét oldala, ami valamiért vonzza őt a simlis ügyekhez még akkor is, ha egyébként álmai munkája hullott jelenleg az ölébe. Kim és Jimmy kapcsolata álomszerűen működik jelenleg, a nő még arról is tesz, hogy egymás mellett üljenek a tárgyalóban. Később, mikor megjelenik Godzilla (és stílusosan van ami jelezze közeledtét, még mielőtt meglátnánk: a műanyag kosár, amiben az elektronikus kütyüket gyűjtik) látjuk, hogy a testvérének puszta jelenléte ki tudja csontozni, az amúgy magabiztos Jimmy-t és talán csak Kim megnyugtató közelsége tudja őt patrónusként védeni a lelkét kiszívó bátyjától.

Az utolsó jelenet, amikor a sötétben Kim és Jimmy tortát falatoznak, nekem egyértelműen azt jelenti, hogy Kimet muszáj elveszítenie Jimmynek ahhoz, hogy tényleg mélyre kerüljön a bűn bugyraiban. Itt pedig rögtön eszébe juthat az embernek a Breaking Bad és Jesse meg Jane kapcsolata, ami álomszerű volt, mielőtt beütött volna az ottani Godzilla. Igazán remélem, hogy ha ezen az úton is terveznek menni a készítők, akkor legalább az életét megkímélik. Persze akármi is lesz ezen a szálon nem kételkedem a készítőkben, hogy a kiszámíthatóság ellenére is kihozzák belőle a maximumot. Csak azt érzem, hogy a sorozat jellege meg előélete kicsit megnehezíti a befogadást. Tudjuk, hogy rosszra számítsunk, az ilyen apróságok pedig segítenek, hogy ne invesztáljak az évad meghatározó romantikus történetébe, hogy később kevésbé fájjon. Mit gondolsz Gaines, felnagyítom az epizód apróságait vagy csak kifogást keresek, hogy könnyebb legyen elutasítani egy kapcsolatot, amit szerintem nem lett megfelelően előkészítve? Előfordulhat, hogy Kimnek nem lesz szerepe abban, hogy Jimmy a “sötét oldalt választja”?

Úgy látom, hogy a külső tényezők (vagyis Chuck és Kim) mellett azt is be kell mutatni, hogy Jimmynek csak egy belső késztetése van, amit bármennyire is próbálna elnyomni, nem sikerül. Az epizód pedig meg is mutatta, hogy Jimmy mikor van igazán elemében. Fontos volt látnunk, hogy a nyugdíjasok ügyében még mindig ő az ász és pontosan tudja, hogyan kell egy ilyen, egyébként hihetetlenül unalmas, de mégis nemes ügyet megnyerni. Igaz, ne szaladjunk ennyire előre, legalább azt látjuk, hogy mi igazolja a jelenlegi pozícióját a cégben. Viszont fontos mellé tenni, hogy a svindlis énje soha nem múlik el nyomtalanul, ezt pedig akkor tudja legjobb hasznosítani, ha hazugságok köré kell egy bűnöző védelmét felépíteni. Szerencsére Odenkirk is ekkor van leginkább elemében, úgyhogy tökéletesen érthető, hogy még az unalmas, de biztonságos álommelót is sutba dobja az ilyen ügyek által nyújtott élvezet miatt. A jövőben tehát remélem, hogy sikerül abba az irányba vinni a történetet, hogy mindenért, ami történik, ne Chuck vagy Kim “legyen a hibás”, hanem Jimmy, aki csak képtelen kibújni a bőréből.

Ideje átdobnom a lasztit, kíváncsi vagyok te hogyan láttad az epizódot. Mi a helyzet a fény használatával az epizódban? Nekem több helyszín is sötétebbnek tűnt az indokoltnál, te is felfigyeltél erre? Szerinted mennyire sikerült jobban integrálni Nachót és Mike-ot a történetbe? Illetve mit gondolsz a pitébe ülés egy valódi fétis vagy ezzel csak az írószobában jöttek elő a kreatív producerek?

Gaines: A Jimmy által felsorolt fantázianevek egyikét sem ismertem – látszik, hogy nem látogatom elég gyakran az urbandictionary-t és/vagy a redditet –, viszont mihelyst kifejtette, hogy miről is van szó valójában, egyből beugrott egy jelenet, ahogy Brie Larson vikingjelmezben beleül egy tortába. Nem, ez nem saját fantázia-kreálmány, a Showtime-os United States of Tara ismertette meg velem először ezt a fétist. Ha már két sorozat is használja, akkor csakis igaz lehet! Mindenesetre nem bánom, hogy nem kellett megnéznem a kompromittáló videót Pryce-szal.

Ám attól még, hogy nem láttuk, a videó valóban sötét viharfelhőként vetíti előre Jimmy McGill majdani, elkerülhetetlen bukását, és azt, hogy Kim óhatatlanul bele fog keveredni valahogyan. Sajnos nem tudok vitatkozni a borús jóslataiddal, legfeljebb azzal, hogy Kim teljes mértékben tolerálná Jimmy sötét oldalát. Az utolsó jelenet épp az aggodalmaira helyezte a hangsúlyt, és amikor megparancsolja Jimmynek, hogy ne avassa be soha többet a stiklijeibe, az nem a bizalom megelőlegezése, hanem inkább egy ügyvéd önvédelmi reakciója, „amiről nem tudsz, azt nem kérhetik számon a bíróságon”. Persze nem csak ügyvédként védi magát, hanem magánemberként is, aki adott egy esélyt a Jimmyvel való kapcsolatnak, ő is sejti, hogy a szerelme nem képes ellenállni a késztetéseinek, és inkább nem vesz tudomást róla. Amiről nagyon jól tudjuk, hogy mennyire hatékony stratégia.

Megjegyzem, én abszolút all in vagyok Kim és Jimmy kapcsolatában, és mivel a szomorúan végződő szerelmi történetek a kedvenceim, alig várom, hogy összetörjék a szívemet. (Na jó, ez hazugság, azt szeretném, ha boldogan élnének, míg meg nem halnak. És lehetőség szerint nem egy drogdíler keze által. Mondjuk a BCS egyelőre nem olyan erőszakos, hogy attól féljek, Kim egy hordóban végzi, itt személyesebbek a tragédiák, lásd Chuck árulását.) Kérdés viszont, hogy jót tesz-e Jimmynek ez a kapcsolat. Értelemszerűen én igennel szavaznék a kérdésre, viszont a minap láttam a Love & Mercy-t, ami érdekes párhuzammal szolgál. A filmben a Beach Boys énekese, Brian Wilson megismerkedik egy csinos, intelligens, kedves nővel, Melindával, ám bimbózó kapcsolatok útjába akadályokat gördít, hogy Wilson mentális betegséggel küzd, és egy olyan orvos gondviselésére van bízva, aki félrekezeli és kizsákmányolja. Amikor Melinda megérti a helyzet súlyosságát, úgy dönt, kiszabadítja az orvos fogságából, viszont önzetlen módon nem erőlteti a kapcsolatukat. „Nem akarok én is egyike lenni azoknak az életében, akik akarnak tőle valamit.” Jimmy helyzete kicsit azért más, és nem állítom, hogy Kim önző volna, sőt. Viszont az is tény, hogy Jimmy hamar dependenssé válik másoktól, és ahhoz próbálja igazítani az énképét, ahogy szeretné, hogy mások lássák őt, pedig talán arra volna szüksége, hogy egymaga végezze el a szükséges önismereti leckéket, és kitalálja, mit akar valójában. Persze ha nem tudnánk, mi lesz majd Omahában, nem rugóznánk ennyit, csak örülnénk, hogy Jimmy végre egyenrangú társra talált.

Az epizód egyébként szépen felvázolta, hogy Jimmy lelkéért az egyik vállán ülő vonakodó angyal (Kim) és a másik vállán ülő passzív-agresszív, kicsinyes ördög (Chuck) fog harcolni, amiből egyikük sem jöhet ki jól (kivéve Chuckot, gyanítom, hogy ő mindig mindenből jól fog kijönni). Kimet tehát ellensúlyként szerepeltetik, de én bízom benne, hogy az írók nem a legolcsóbb végkimenetelt választják a számára: bármennyire is valószínű, hogy egy idő után elveszik majd Jimmytől, ami újabb lökést ad a Saullá váláshoz, viszont már most úgy érzem, hogy nem csak ennyiben merül ki a szerepe. Nem csupán motiváció Jimmy számára, vagy eszköz az írók kezében, hanem ügyelnek rá, hogy egy komplex, érdekes, szerethető karakter legyen, így amikor majd beüt a krach, azt nem manipulációnak érezzük, hanem valódi tragédiának.

A tragédia előszele egyébként mindent beleng a sorozatban, amit a “Cobbler”-ben különféle tárgyakkal szimbolizáltak a készítők. Az egyik az általad is emlegetett fodrozódó kávé volt, amiről nekem is egyből a Jurassic Park jutott az eszembe, csak az a különbség, hogy most nem a T-Rex érkezik meg, hanem a Better Call Saul saját különbejáratú Nedry-je. (De persze tudjuk, hogy a T-Rex sem szabadult volna ki a kerítés mögül, ha nincs az alattomos emberi kapzsiság.) Aztán ott egy másik pohár, Kim ajándéka – “a második legjobb ügyvéd” –, ami nem passzol bele az új céges autó tartójába. Vagy a metronóm, ami hiába kattog Chuck félhomályos barlangjában, mindig elvéti az ütemet a klaviatúrán.

Csupa ominózus, disszonáns jelkép, amelyek mind megtörik a szereplők békéjét, az idillt, amibe tévesen ringatják magukat.

És ki az egyetlen, aki ügyet sem vet az intő jelekre, és végül visszakapja azt a tárgyat, aminek az eltűnése megborította a vélt békéjét? Hát persze, hogy a legostobább, legelbizakodottabb figura a sorozatban. Pryce továbbra is úgy képzeli, hogy neki áll a világ, és szemmel láthatóan még az sem rengette meg a hitében, hogy Mike problémamegoldásának részeként meg kellett válnia a szeretett verdájától. Míg Jimmy tökéletesen tisztában van saját jellemgyengeségeivel, csak képtelen nemet mondani nekik, addig Pryce vakon csörtet keresztül Albuquerque-n, mint elefánt a porcelánboltban, miközben a környezete kétségbeesetten takarítja el körülötte a romokat, nehogy rájuk dőljön a ház. Érdekes, sokadszorra gondolhatnánk, hogy lezárult a Mike-féle szál, ahogy Nacho mondta: „Végeztünk.” Természetesen tudjuk, hogy Pryce addig fogja feszíteni a húrt, amíg mindenki megüti a bokáját, aki kapcsolatban áll vele, de egyelőre még mindig az alapozásnál tartunk. Nachót viszont most láttuk először civilként, az apja kárpitozó szalonjában. Ha ez nem csak egy kis színes volt a szereplő életében – márpedig Gilliganék soha nem hoznak játékba olyan mozzanatot, amit ne akarnának később felhasználni –, akkor egy kicsit megint kitágult a Better Call Saul univerzuma, azzal pedig csak nyerhetünk.

Egyéb felfedezések:

• Visszatért Chuck, és visszahozta a sötétséget. Valóban többet használta Terry McDonough rendező a fény-árnyék játékot – az sem véletlen, hogy le kellett kapcsolni a villanyt a tárgyalóban, mielőtt megérkezett Godzilla –, ugyanakkor érdekes, hogy a sorozat mintha egyre több élénk színt csempészne a kompozíciókba. Jimmy és Kim a szokott helyen beszélgetett a parkolóban, ugyanúgy esett rájuk a rézsútos fény, viszont rózsaszínes-lilás árnyalatok is kerültek bele, ami például a pilot majdhogynem monokróm snittjében még nem volt felfedezhető. A tarka főcímbe pedig fekete-fehér képek vegyülnek. Lehet, hogy érdemes lesz figyelni hosszú távon, hogyan változik a sorozat színvilága. (Gaines)
• A fény-árnyék használata remek volt, mikor a cigiző Jimmy-t és Kimet láttuk a parkolóban. Elég kézenfekvő, hogy mit jelent az ő esetükben a dolog, de mivel a sorozat változatosan játszik ezzel, ezért az ilyen egyértelmű használatok simán beleférnek. (Fega)
• Apropó, Chuck: kíváncsi voltam, hogyan fogok reagálni rá, amikor újra felbukkan. Nos, jelentem, a „Pimento” gyomrosa maradandónak bizonyult: amint megláttam a zongoránál, összeugrott a gyomrom a gyűlölettől. Rég utáltam ennyire szereplőt. (Michael McKean alakítását pedig csak dicsérni lehet.) (Gaines)
• Zenei párhuzam: míg Chuck otthoni magányában játssza Gabriel Fauré francia zeneszerző darabját, addig Clifford az irodában jammel a gitárján. És csak az egyikük tud önfeledten elmerülni a muzsikában. Gyanítom, hogy Clifford egy másik apafigura (vagy báty) lesz majd Jimmy életében, egy újabb ember, akinek az elismeréséért küzdhet. (Gaines)
• Chuck kottája „Rebecca Bois” tulajdona. Vajon ki lehet ez? (Gaines)
• Kimmel kapcsolatban még az jutott eszembe, hogy a házastársak nem kötelezhetőek arra, hogy egymás ellen valljanak, úgyhogy ez lenne az egyetlen megoldás arra, ha esetleg tudna Jimmy sáros ügyeiről. (Fega)
• "I didn't stand in the way.” – Hamlin megint bizonyítja, hogy alapvetően egy rendes pali: egyrészt betartja a Jimmynek tett ígéretét, és gondoskodik Chuckról, másrészt többször is sugallja neki burkoltan, hogy ne tegyen keresztbe az öccsének. Vajon volt ennek a mondatnak támadó, vádló éle is? (Gaines)
• Nagyon jól teszik a készítők, hogy Hamlin egy összetett figura, aki a saját érdekeit nézi és nincs benne ilyen kicsinyes utálat Jimmy-felé, vagy bármi hasonló, amire először gondoltunk az évadban. Mondjuk ha a szerelmi viszony nyilvánosságra kerül ennek a komplexitása még könnyen megváltozhat. Nem tudom, hogyan megy ügyvédeknél az ilyen munkát nem keverjük a magánélettel dolog. (Fega)
• „It looks like a school bus for 6-year-old pimps.” (Gaines)