Ki gondolta volna, hogy a veszekedések terápiás jellegűek is lehetnek? Szomorú igazságokat mesél a The Americans legújabb része a szerelemről és a házasságról.

A csatornavezetők megjegyzéseiről mindig csak akkor beszélünk, ha nevetségesek, vagy az egész sorozatnak rosszat tettek. Mikor valami jó történik, akkor feltételezzük, hogy a csatorna hagyta a sorozat mögött álló kreatív elméket virágozni és minden jó, ami történt kizárólag nekik köszönhető. John Landgraf az FX vezetője a legkedveltebb figura a csatornafőnökök közül, gyakran "a televízió polgármestereként" is hivatkoznak rá, érdemes odafigyelni a gondolataira a teljes iparágat illetően. Ő találta ki a peak tv kifejezést is, amit a minden irányból folyó szkriptelt sorozatok inváziójára használunk. Az ő tanácsa volt az is, hogy a The Americans készítői sajtoljanak ki mindent a harmadik évad végén lezajló eseményekből és a lehető legkevesebbet ugorjanak az időben a következő évadra.

Ez utólag remek döntés volt, viszont azt is hozta magával, hogy a negyedik évad háromnegyedénél kaptunk egy olyan ütős három részes etapot, ami leginkább az évadok végén szokott jellemző lenni. Utólag nézve a Travel Agents még inkább úgy néz ki, mint egy tipikus utolsó előtti rész, amiben a legtöbb fontos, tragikus esemény lezajlik, hogy a finálé már csak az utózöngékkel tudjon foglalkozni. Ilyen epizódot kaptunk a héten, ami a kritikusokat annyira lenyűgözte, hogy nem győzték tovább dicsérni a sorozatot, ami eleve úgy indította negyedik évadát, hogy a legjobb dráma jelenleg a tévében.

Mindenki igyekezett megfogalmazni, hogy mitől volt tökéletes a nyolcadik epizód.

A rendkívül rövid című "The Magic Of David Copperfield V: The Statue Of Liberty Disappears" legmeghatározóbb történetei az új status quo-val való megbarátkozásról szólnak. Elmúlt az adrenalin, nincsen semmi, hogy elnyomja ezt a szörnyű érzést. Mert a The Americansben mindig minden rosszabb lesz, ennek az ábrázolása szinte minden esetben pontos és nem csak a főszereplőket lenyűgöző nézni, ahogy igyekeznek alkalmazkodni.

Martha az epizód elején pontosan ezt kezdi el, új szemmel néz a világra, de fogalma sincs róla, hogy mi vár rá. Az egész teaser remekül adja el ezt a rémálmot, amiből képtelenség felébredni. (Apró megjegyzés, de mióta írok sorozatokról a kezdő képsorokra mindig cold openként hivatkoztam, azonban az írók teaserként beszélnek róla, úgyhogy átállok én is erre mostantól.) Szörnyű csend roskad Marthára és Philipre, ami még jobban hangsúlyozza, hogy Gabriel viselkedése szörnyen átlátszó, ami egy kicsit sem segít a helyzeten. Philip megértette, hogy nincs értelme többé az álcáknak, felesleges arról beszélni, hogy minden rendben lesz. Egyáltalán nem lesz. Egy picit jobb talán, mint a halál vagy a megaláztatás, ami Amerikában várna rá. De ennyi, felesleges ezt ennél szebb színben feltüntetni.

Nem tudom mennyire lehet felróni esetleg a forgatókönyvnek, hogy Martha és Clark búcsúzása ilyen esetlenre sikeredett, de megkockáztatom, hogy cél lehetett. Az utolsó szavak nem mindig frappánsak, vagy emlékezetesek, van amikor már nem tudsz abban a pillanatban semmit mondani, csak valamit, ami még nyelvtanilag sem helyes. Martha talán azt mondja, amit hallani szeretne, vagy csak teljesen el vagyok tévedve, mindenesetre kommentben szívesen várom a megfejtést esetleg, hogy miért mondhatta azt búcsúzóul, hogy ne legyen Clark magányos. Nyilvánvaló, hogy összerakta a képet Elizabethről, akinek a nevét nem tudta meg, de valószínűleg leesett neki, hogy nem pusztán kollégák. Ezek után tudnia kellene, hogy nem lesz Clark magányos. Valahol meglepő, hogy ilyen simán elbúcsúztunk tőle. Kíváncsi vagyok, hogy látjuk-e még és a jóslatom, hogy esetleg Marthat valójában megölték később fontos lesz-e.

Ez az epizódban csak annyira tűnik fel, hogy Philip, mikor Gabriellel találkoznak, ragaszkodik hozzá, hogy minél hamarabb tájékoztassák Martha szüleit, illetve néhány év múlva egy találkozót is szeretne összehozni a szüleivel. Az egész úgy hangzik, mintha nem lenne tisztában a helyzet realitásával, mindenesetre erős bennem a gyanú, hogy Martha helyzete vissza fog még ütni a Központ számára. A többi jelenetben az epizód a közvetlen következményekkel foglalkozik, például, hogy Philipnek mostantól nem kell minden héten több estét házon kívül töltenie. Általában az embernek örülnie kellene, ha több időt tölthet a családjával, de Philip teljesen jól adja el az álcát, mintha mostantól a megélhetésüket is befolyásolná, hogy elveszítettek egy nagy ügyfelet.

A szörnyű események után Philipnek lehetősége van kicsit kikapcsolni és olyan teljesen hétköznapi tevékenységgel tölteni az idejét, mint az olvasás. Ahogy a szabadságot, úgy ezt is magától értetődőnek vesszük, Philipnek azonban esélye sem volt, hogy ilyen módon saját magával foglalkozhasson. Persze pont az EST volt az, ami kicsit kárpótolta ilyen téren, ezért is kapott az alkalmon, hogy több szemináriumra is elmenjen. Korábban írtam, hogy milyen óriási lépés volt Elizabeth részéről, hogy elkezdett nyitni az EST felé, amit nyilvánvalóan megcsalásként élt meg, hiszen pont az a lényeg, hogy egymás előtt nincsenek titkaik.

Most, hogy egy kicsit elül a gombafelhő úgy tűnik, mintha az eddig lappangó feszültségekkel is van lehetőség foglalkozni, vagyis Philip érzései mellett Elizabethére is nagyobb figyelem kerülhet, illetve arra is, hogy a kapcsolatuk most pontosan hányadán áll az egészen elképesztő események után. Az EST és Martha is önmagában elég komoly kétségeket vetett fel, de eddig nem volt lehetőség ezzel szembenézni. Mindkettő megrengette a kettőjük között álló, nagyon törékeny bizalmi kapcsolatot, ami az elmúlt időszakban érintetlen volt. 

Mindkettő lenyűgözően játszódik le az epizódban, de valójában semmi új nem derül ki, mert eddig is tudtuk, hogy Elizabeth a keményebb, és ő az is akinek a szovjet identitása sokkal kevésbé rengett meg. Ehhez jön hozzá, hogy soha nem kellett ilyen hosszú és mély kapcsolatot kialakítania egy ügynökkel, mint amilyen Martha volt. Ezek után érthető, hogy az EST-tel nem tud mit kezdeni, mert neki bűzlik mindentől, amit nem szeret Amerikában, ahogy Philip gyászával sem, mert folyamatosan veszítik el a különböző forrásokat, ehhez igazán hozzászokhatott már. A mostani reakciója viszont csak megerősíti abban, amitől annyira félt, hogy férje érzései mélyebbek voltak, mint amennyire be meri vallani. 

Mindig dupla teher van a szereplők vállán, most is a két nem teljesen összefüggő dolog összekeveredik, hogy még nagyobb feszültség, aztán veszekedés legyen belőle. Philip tényleg kikészült attól a nyomástól, ami rá nehezedett, erre talált egy amerikai megoldást, ami egy kicsit segített. Elizabeth hiába érdeklődik a dolog iránt, a bőréből nem tud kibújni, ezzel a sorozat újabb árnyalatát mutatja be az emberi kapcsolatoknak. Bármennyire is összeillenek, nincs az a kapcsolat a világon, aminek a tagjai mindig mindent ugyanúgy látnak. Ha valami olyan mélyen érinti az egyiket, mint Philipet az EST, akkor különösen fáj, ha nem tudja megértetni a másikkal, hogy úgy nézzen rá, ahogyan ő. Ráadásul Philipnek még abban is igaza van, hogy nem az üzleti modellbe kellene belekötni az EST kapcsán. Persze ez is átlátszó kicsit, de ez az önfenntartáshoz szükséges. Ami nagyobb probléma, hogy hiába állapítják meg mindketten, hogy mennyire őszinteségre készteti a résztvevőket, ők a legjobb példái a korlátoknak. Ha igazán működne a rendszer, akkor a saját hazugságaik elől sem tudnának elmenekülni. Ebben az esetben mondjuk talán nem lenne annyira vonzó Philipnek, mert azokat a mély traumákat, amiket csak megbolygatott, rendesen felszínre is hozta volna.

Ez a bizonyos veszekedés természetesen az epizód, de könnyen lehet, hogy az évad csúcspontja is és elképesztő, hogy Matthew Rhys teljesen random pont ezt a részt kapta meg, hogy rendezőként debütáljon. Fogalmam sincs, hogy milyen valódi kapcsolatuk, mindenesetre munkaként végigcsinálni ezt a jelenetet, úgy hogy még ő is rendezi, nagyon érdekes élmény lehetett. Persze segít, hogy remek szavakat adtak a szájukba, illetve, hogy a sorozat itt a lehető legjobban használja fel az nem teljesen tökéletesre sikerült első évadot, ahol ezek a bizonyos érzések Philip gyerekének az anyjáról, illetve Gregory-ról felszínre kerültek. Epizód felépítését tekintve kiváló, hogy a korábban említett Gabrieles találkozón előkerül Mischa, akinek szerencsére véget ért a küldetése, és hazatérhetett épségben Moszkvába. Ez is kapcsolódik a "nagy események után megnyugvás" témájához, illetve jól előkészíti, hogy ez a szelete Philip múltjának még fontos lesz.

Mindkettőjük múltja, illetve előző nagy szerelme előkerül, ami emlékezteti a nézőket, hogy az ő kapcsolatuk az az összecsiszolódós fajta, nem az, ami az első pillanattól kezdve lángolt. Nem csak egyfajta szerelem van, nekik kellett két gyerek ahhoz, hogy lássák a másiknak azt az oldalát is, amibe már bele tudnak szeretni, azóta pedig bármennyire is bizonytalanok ebben, nem akarnak a másik nélkül élni. A korábbi évadokban azt várta tőlünk a sorozat, hogy elhiggyük tényleg leéltek olyan sok évet egymás mellett anélkül, hogy szerelmesek voltak és ez az egész tényleg csak akkor lobbant lángra, mire mi is bekapcsolódtunk. Az ilyen jelenetek pontosan megmutatják ez hogyan is valósulhatott meg. 

A veszekedésnek van egy terápiás jellege is, ezeknek a dolgoknak felszínre kellett kerülniük. Nagyszerű, ahogy sürgősen Gabrielhez kell menniük, ahol Philip elárulja, hogy elment az EST-re és állnia kell, hogy a vele egy szobában lévő két orosz szinte kigúnyolja, amiért egy ilyen tipikusan amerikai módszer ilyen sokat jelent neki. Később még arra is kapunk egy egész jelenetet, hogy Gabriel feldolgozza frusztráltságát azzal kapcsolatban, hogy elveszítette az irányítást Jenningsék felett. Először azzal kezdi, hogy neki régen sokkal durvább dolgokat kellett átélnie, de végül kiderül, hogy valójában a személyes kudarca áll az egész mögött. Remek, hogy ott van Claudia (Margo Martindale) a másik oldalon, hogy az arcába mondja az igazat.

Tényleg megértőbbnek kellene lennie Philippel meg Elizabeth-tel, mert amin keresztül kell menniük az az más szinten, de ugyanannyira embert próbáló, mint ami vele történt. Ha csak arra gondolunk, hogy Philipnek mikor és mennyit kellett gyilkolnia, vagy meghódítani a lányával egyidős Kimet. De ő azt is felismerte, hogy a sima lepuffantásnál sokkal változatosabb módon lehet elvenni egy ember életét. De hogy teljes legyen a kép és valami váratlant húzzon az epizód, Elizabeth-nek is egyik pillanatról a másikra kicsúszik a kezéből Liza, akit a 3. évad végén láttunk utoljára. Igazán sajnálom, hogy megkíméltek minket a készítők attól, hogy megmutassák Elizabeth hogyan takarítja el feltűnésmentesen a gyilkosság nyomait. Remek bepillantás lett volna a munkájába és még jobban megértettük volna, hogy miért annyira lélekölő minden, amit csinálnak és miért nincs igaza a nyavajgó Gabrielnek.

Ez nem történt meg, de így is hatásos volt a pillanat, amikor Gabriel belátta, hogy itt az ideje kicsit felhívni a víz alól Jenningséket. Ez egy elég jó hasonlat a helyzetükre, mert senki nem tud ilyen hosszú időt levegő nélkül ott tölteni, de még ha van náluk gázpalack, akkor is limitálva van, hogy egy ember mennyit tölthet el abban a nyomásban, amit a víz jelent. Ezen már régen túl voltak, mire odáig jutottunk, hogy Marthát ki kellett juttatni az országból. Ráadásul most, hogy Philipnek megszerezte az FBI az ujjlenyomatát, végképp ideje volt, hogy egy ideig ne sodorják őket újabb veszélyes helyzetekbe. Az évad ezen pontján egy ilyen montázs meg időugrás, különösen váratlan volt. De meg kell hagyni a készítők tökéletesen tudják mit kell beépíteniük a történetbe, David Copperfield monológja a szabadságról legalább annyira potens a történet szempontjából, mint bármelyik Reagen beszéd és ezután még kevésbé érezzük rosszul magunkat.

A szabadság, ezért harcol elméletileg Philip meg Elizabeth, de ennek érdekében pont a saját szabadságukat kellett feladniuk, amit most néhány hónapra visszakaptak. Persze ez sem az igazi, ahogy Paige-n keresztül láttuk. A közös jelenetük Elizabeth-tel az epizód másik csúcspontját jelentette. Tim atya takarékon van, mióta felhasználták saját meggyőződéseit ellene, ettől nem szabad elfelejteni, hogy ez jelenti majd az évad másik meghatározó történetét. Paige kiképzése folyamatosan zajlik, a konyhai beszélgetés könnyen párba állítható azzal, mikor szegény lány megkérdezte, hogy a bowlingozni is tanítja-e őket a KGB. Az ott csupa mosoly meg hamis orosz akcentus volt, most viszont szó sincs semmi ilyesmiről, csak Elizabeth félelmetes tekintetéről. Ebben a munkában nincsen szabadnap, de ami sokkal rosszabb, nincs olyan helyzet, amihez épp nincs hangulatod.

Ahogy Philip kiképzésének is fontos része volt, hogy meg tudja tanulni valódivá tenni a szexet, úgy ezzel Paige-nek is ismerkednie kell, de egyelőre még valami olyanban amit eddig imádott és önként is nagyon szeretett csinálni. Most viszont kötelező feladat lett, ami könnyen terhessé válik, pláne egy tinédzser számára. Az időugrás azonban biztosít minket, hogy az alma nem esett messze fájától és végzi a munkáját úgy ahogyan kell, de közben már most nem tud szabadulni az ezzel együtt megjelenő negatív érzésektől sem. Ez teszi igazán szomorúvá az egész montázst, hogy hiába volt most egy kis nyugi, hamarosan visszakerülünk abba az állapotba, amiből most Gabriel akarta menteni őket. Sőt még sokkal rosszabb lesz, mert Paige mégis a saját lányuk. De tudjuk, hogy panaszkodni nem lehet.

Egyéb felfedezések:

• A metafora versenyt talán nem fair meghirdetni ezen a héten, mert a David Copperfield adás egész egyszerűen tökéletes volt. Az álca, a tény, hogy ő egy bevándorló gyereke, szinte pofátlan ilyen szinte beépíteni az epizódba. Itt meg lehet nézni teljes egészében a felvételt.
• A Tender Mercies és The Outsiders volt a két film, amit Elizabeth meg Young Hee a moziban néztek. Ez sem lehet teljesen véletlenszerű választás, de néhány soros leírás alapján nehezen találom meg, hogy pontosan mi lehet a tematikus kapcsolat.
• Ha nem lett volna egyértelmű, hogy Philip mennyire komolyan veszi a bűnbánást, akkor még Gene sírjánál is látjuk, ami Martháról is legalább ennyire szól. Itt azt is megtudjuk, hogy Gene krisztusi korban halt meg.
• Oleg és Tatiana között tényleg kialakulhat valami, az hogy mindkettőjük testvére katona remek kiindulási alapot szolgáltat majd. Plusz ez még azzal is szépen kommunikált, hogy a Szovjetúnióban valakinek épp véget ért a szolgálata (Mischa) másnak meg pont most kezdődött újra (Tatiana testvére).
• Szegény Gaad ügynököt vajon most láttuk utoljára? Miután Elizabeth kivégezte a lányát, rögtön rá ugrott a kép, ami nem segített túl sokat, hogy jobban érezzük magunkat.
• Azt hiszem a mostani EST beszéd volt a leginkább on-the-nose, de mégis imádtam: “You love your prison”.
• Ha már on-the-nose, az egész Young Hee szál egyelőre csak ilyen párbeszédekből áll, ezúttal azt tudtuk meg, hogy az üzletet meg a pénzszerzést nem szabad keverni a barátsággal.
• Csóri Stannek fogalma sincs róla, hogy a gyerekei itták meg a sört. De Jenningsék boldogak, amíg elláthatják sörrel, hogy ne tűnjön fel neki, hogy kik is ők valójában.
  
  
• Jenningsék tévéje természetesen egy olyan cég gyártmánya (RCA), ami 1986-ban megszűnt.
• Annak azért örülök, hogy a Jenningsék végül csak eljutottak EPCOT-ba és nem maradt örök metaforája az ígértet földjének, meg a boldogságnak, amit soha nem érhetnek el.
• Matthew Rhys ha jól sejtem nem most rendezett utoljára epizódot.