The Americans 4x11 - Dinner for Seven

vlcsnap-2016-05-29-21h10m01s65.jpg

A véletlenek egyre változatosabb módon hoznak tragédiákat Jenningsék életébe. Meddig lehet ezt ép ésszel bírni? A készítők tovább feszítik a húrt.

Azt hiszem a készítőkhöz fülébe jutott, hogy a sorozat néha olyan, mintha egy tervezőasztalon született volna és minden tökéletesen kimérve történik. Mással nem tudom magyarázni, hogy a negyedik évad vége előtt ilyen kevéssel írjanak egy ilyen epizódot, amiben csomó véletlen kuszálja össze az összes fontos szálat. A nézőnaplók mondatainak jelentős része megy el arra, hogy mennyire hiteles az, amit a képernyőn látunk. Helyes-e a reakció a szerepelők részéről, megáll-e a lábán a logika egy harcjelenetben és így tovább. Gyakran merül fel, hogy a kreatív döntéseket, amiket a készítők hoznak helyesek-e rövid és hosszú távon. Gyakran előfordul, hogy ezeket nem lehet azonnal megítélni. Néha olyan is van, hogy az epizódon belül valamit először negatívan ítélünk meg, de aztán a későbbi részek változtatnak a képen.

A készítők nagy igyekezettel úgy írják a történetet, hogy a különböző jelenetek kiadjanak egy nagy egészet és az epizódok különböző szinteken folyamatosan kommunikáljanak egymással. Például a múlt heti epizódnak a legfontosabb történése két olyan dolog volt, ami vak véletlen folyamán alakult úgy, ahogy mégis Jenningsékre nézve szörnyű volt mindkettő. Az egyik Tim atya meg a benzin, a másik meg Gadd elhalálozása. Már az előző részben, a previsously montázsból ki kellett volna következtetni, hogy az egész Gaad incidens azért történt meg, mert Philip lelkiismeretesen végezte a munkáját és minden apróságot beleírt a jelentésbe abból, amit Stan mondott. Persze ha minden a terv szerint alakul, akkor Gaad nem halt volna meg, de nem véletlenül láttuk, ahogy Arkady is elbizonytalanodik, hogy eleve helyénvaló volt-e megszervezni az egész akciót. Plusz ügynökként élni azok után, hogy a titkárnőd beszervezése tette tönkre a karriered, bőven rosszabb, mint elvérezni egy thai szállodában. 

vlcsnap-2016-05-29-20h59m42s10.jpg

Egy történetben nagyon frusztráló tud lenni, amikor a véletleneknek ilyen nagy hatása van a szereplők sorsára. Persze ez valahol életszerű megoldás is, mert tényleg tele vannak ilyennel a mindennapok, de a sorozat mondanivalóját veszélyes ilyen helyzetekre  alapozni. Ezért kell nagyon észnél lenniük a készítőknek, a véletlen adagolásával. Jelenleg úgy tűnik, hogy Tim atya eltűnése igazából kapóra jött nekik, mert ettől a pár mindkét tagjának egészséges lelkiismeretfurdalása lett. Ez a kémek legalapvetőbb eszköze, hiszen azokat az embereket a legkönnyebb beszervezni, akiknek van valami titkuk. Ha nincs, akkor csinálnak neki egyet, hogy azt Don esetében láthattuk.

Ennek a helyzetnek végül mégsem lehet örülni, pedig a rész elején nagyon agilisen Philip és Elizabeth elébe mennek az atya korábbi javaslatának, miszerint beszélni szeretne hármasban velük és a lányukkal. Áthívják vacsorára, hogy ők diktálhassák a szituációt, plusz Henry jelenti a biztosítékot, hogy olyan durva dolgokba úgysem megy bele a vacsora közben az atya. Ezt így konkrétan nem mondják ki a részben, de szerintem nem teljesen elrugaszkodott ötlet, hogy valami ilyesmi is járt Jenningsék fejében, mikor kitalálták a vacsorát. Mert pont Henry lesz az, aki felrobbantja az egészet azzal, hogy simán beinvitálja, kínos hetediknek az egyre rosszabb bőrben lévő FBI-ügynököt. Korábban elmeséli Philipnek, hogy megölték a fönökét és Noah Emmerich tökéletesen adja el a teljesen kimerült és remény vesztett figurát. Sajnos azonban a rövidsége miatt nem tudnak mindent kihozni a jelenetből, ami benne lenne. 

vlcsnap-2016-05-29-20h59m42s10.jpg

Pedig tényleg a The Americans kezdettől fogva épít az ilyen jelenetekre, amikben Stan arról beszél a naív utazási ügynök haverjának, hogy a szovjetek olyanok, mint az állatok de sajnos nem mesélheti el, mert titkosak az információk, de el sem tudja képzelni miket látott. Mi nézők persze pontosan el tudjuk képzelni a szőke bombázót egy bőröndbe becsomagoló Philipet, ez a jelent viszont nem üt akkorát, mint amekkorát az ilyenek szoktak. Talán azért is, mert itt a lényeg azon van, hogy Philip konkrétan Gaad haláláért is felelős és lefagyva ül ott. Matthew Rhys mondjuk ebből nagyon keveset enged megjeleníteni, szóval nem lehet eldönteni, hogy Philip pontosan hogyan éli meg az egészet belülről.

Később nyomát sem látjuk, hogy az egészet feldolgozná, vagy leesne az érintettsége. Mikor betoppan Elizabeth, hiába hallott Stantől az előbb valami nagyon durvát, tudja, hogy először a feleségét kell megkérdeznie, hogy mi a helyzet a munkájával. Ez az ölelés nagyon fontos a nézők lelki világának. Csak miután betoppannak a gyerekek és újra egyedül vannak, már a konyhában, akkor mondja el, hogy ő tehet valószínűleg Stan egykori főnökének a haláláról. Ez vajon tovább erősíti bennük a kétséget, hogy a KGB nem tudja mit csinál? Később majd abból lesz baj, hogy valamit szándékosan kihagynak egy jelentésből? Akárhogyis, ez a jelent megágyazott annak, hogy Stant ebben a törékeny állapotban mindenáron közel kell tartani magukhoz, így hiába elképesztően veszélyes egy asztalhoz ültetni őt Tim atyával, vállalni kell a kockázatot.

vlcsnap-2016-05-29-21h09m25s203.jpg

Ráadásul Stan is megkapja a lehetőséget, hogy valami teljesen váratlant vagy véletlenszerűt húzzon. Gaad halála után egyértelműnek tűnt, hogy Olegnek annyi és teljes erővel azon lesz, hogy rajta keresztül álljon bosszút főnöke miatt. Ehhez képest meglengeti a fehér zászlót és hirtelen nem akarja, hogy több nyomorúságos élet száradjon a lelkén. Ez valójában egy nagyon bátor húzás, hogy Stan megvalósítja azt, amivel Jenningsék, de leginkább csak az ebből az epizódból kimaradó William flörtöl, hogy konkrétan ellentmondjon a a felette álló hatalomnak. Megszakítja a kört és nem akar visszaélni Nina vagy a testvére halálával. (Az, hogy ez pontosan hogyan nézne ki, arról fogalmam sincsen. Szerintem zsarolni max élő emberrel lehetne.) Egy ilyen húzás egy másik sorozatban, mondjuk a Game Of Thrones-ban elképesztő lenne, ahogy valaki végre kihúzza a fejét ebből a cséplőgépből. Itt viszont az ellenkező hatást éri el és ez is csak egy újabb húzás, amit nem szoktunk meg a készítőktől.  

Ahhoz viszont kezdhetünk hozzászokni, hogy a címben elspoilerezik a metafora verseny győztesét. Ezen a héten egyértelműen a vacsorának jár az elismerés. Az, hogy Jenningsék kulturáltan leülnek egy asztalhoz a két legnagyobb fenyegetést jelenti rájuk nézve, pontosan kifejezi, hogyan is állnak az élethez és a munkájuk milyen kihívásokkal jár. De olyan régen csinálják ezt, hogy talán már fel sem tűnik nekik. A másik irónia pedig, hogy bár a nyaralás gyakorlatilag nem ért véget, hiszen továbbra is csak olyan ügyeken dolgoznak, amiket korábban elkezdtek, valójában a legnagyobb fenyegetettség folyamatosan ott van az arcukban, úgyhogy attól, hogy nem kapnak újabb küldetéseket, továbbra is minden egyes nap mosolyogva viszik vásárra a bőrüket.

Biztosan tudatos döntés, hogy Elizabeth szorosabb pórázra fogja Tim atyát, de közben ez is ugyanabba az irányba halad, mint a Young-Hee-szál: Elizabeth egyre jobban összemossa a munkát a magánélettel és sokszor leírtam már a sorozattal kapcsolatban, hogy a legjobb hazugságok egy igazi érzésre épülnek, de ebben az epizódban Elizabeth bebizonyítja, hogy ezt is túlzásba lehet vinni. Képtelenség eldönteni, hogy hol ér véget a színjáték és hol kezdődik az “igazi” Elizabeth. Philip mellett őt is sikerült megtörni és mintha folyamatosan keresné a kapaszkodót, hogy kicsit visszaszerezze a kontrollt az élete meg az érzései felett. Nem tudom mennyire hiteles, hogy ilyen nyíltan vállalja Tim atya előtt a valódi érzéseit.

bn-oe401_alley_j_20160525130506.jpg

Lehet ő is érzi, hogy ez a dolog úgysem tart túl sokáig, így valamennyire tét nélkül feszítheti a határokat. Azt a kérdést, hogy mennyi ideig fogják ezt csinálni az atyáékkal szegény Paige teszi fel egy tragikussá váló séta elején. Ez volt a csúcspontja az epizód, “véletlenekkel gyorsítjuk fel az eseményeket és kavarunk meg mindent” alaptémájú epizódjában. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a 80-as évek Washingtonjában egy ilyen szituáció könnyen előfordulhatott egy békésen sétáló anyával és lányával. Mégis túlságosan randomnak érződik, hogy így a semmiből Paige-nek végig kell néznie, ahogy az anyja profi módon gyilkol. Nem mondom, hogy a történet szempontjából rosszul van időzítve, hogy Paige még jobban megismeri a szülei foglalkozását. Azt mondom, hogy a fontos lelepleződések soha nem érződtek véletlenszerűnek. Maximum hamarabb jöttek, mint gondoltuk volna, de számítottunk rá. Hozzászoktunk a tökéletes előkészítéshez. Nem véletlenül figyeltek erre, hiszen ez sokkal nagyobb érzelmi tökönrúgással jár. Az fáj igazán, amiről tudjuk, hogy érkezik mégsem vagyunk képesek kivonni magunkat a hatása alól.

Ezt nem tudta az epizód vége felhozni, még akkor is ha a jelenet tényleg megáll a lábán és Elizabeth a lehető legprofibb módon kezelte, azt leszámítva, hogy az egyik csóka elszaladt. Gondolom abban bízik, hogy a munkája miatt úgysem fordul a rendőrséghez, de mi van ha mégis? Nem akarnám, hogy egy ilyen teljesen véletlenszerű dolog legyen majd sorsdöntő Jenningsék életében. De legalább az előző epizód teaserében hallott Philip monológ az édesanyjáról, végre igazán elnyeri értelmét és látjuk, hogy Elizabeth is pont olyan, aki anyamedveként mindenkit elpusztít, aki egy ujjal is a lányához akarna érni. Plusz szegény lányt közelebb viszi az édesanyja valódi foglalkozásához is. Ez valószínűleg nagy hatással lesz rá, de fogalmam sincs, hogy milyen irányba tereli majd őt.

Egyéb felfedezések:

  • Nem akarják elengedni a készítők, hogy a történet kvázi valós időben játszódjon a szemünk előtt, és rögtön azzal indít a rész, hogy Tim atya bekopog. Ez egyáltalán nem bajd, csak érdekes látni, hogy ez vált be a készítőknek és nem akarnak tőle eltérni.
  • Egyből világosnak kellett volna lennie, hogy Gabriel ajánlata arról, hoyg megkérdezi a központot, hogy van-e más módszer megszerezni a kódokat, csak arról szólt, hogy ő erősítse a pozícióját az ügynökével szemben.
  • Hát persze, hogy az 50-60 körüli számítógépes szakértő szerepre Marceline Hugot találták meg. A The Leftovers első évadában volt egy emlékezetes szerepe, jó volt újra látni. És azt  is, hogy ilyen szépen kacsintanak össze a szálak.
  • Az olyan apróságok is királyak, amik a háború utáni Szovjetúnióról szólnak. Gabriel megjegyzi, hogy egyáltalán nem volt mindig otthon tojás, ami manapság olyan természetesnek tűnik.
  • Ha jól sejtem akkor lesz még abból is baj, hogy kamerán látszik Philip Gabriel meg a computer szakértő, akinek nincs fent imdb-n a neve? Nem véletlenül kezdődött azzal a jelenet, hogy őket láttuk a biztonsági monitoron keresztül.
  • Az is elég frusztráló, hogy a sok részen át felhúzott szál a biztonsági kódokról végül lehet, hogy kudarccal végződött, mert nem volt ott az irodában sem. Olyan, mintha kerülgetnék a forró kását, hogy konkrétan elkérjék Dontól.
  • Azt hiszem a levélrobottól kezdhetünk búcsúzni. :(