Mike szerepe végre helyére kattan a sorozat egészében, Jimmy-vel pedig továbbra is egyre szomorúbb dolgok történnek, de a Better Call Saul epizódja ezúttal sem okoz csalódást.

Most megtudjuk, hogy milyen Shosh élete Japánban. Meg azt is, hogy Fran mit gondol a pornóról. A Girls egy csendes, de remekül összerakott epizóddal folytatja az utolsó előtti évadát.

Szinte szürreális résszel folytatódik a Girls ötödik évada, amiből úgy tűnik, hogy a sorozatnak a javára válik, hogy egyszerre próbálkozik viccesebb és komolyabb történetekkel egy epizódon belül. Spoileres nézőnapló a tovább mögött.

Jimmy történetének tudjuk a végét, mégis szurkolunk neki. Ráadásul az anyasorozatból inkább komikus figuraként gondolunk rá, de a készítők eddig jó úton járnak, hogy szépen lassan bemutassák a drámáját és szomorúak legyünk a sorsa miatt. A szokásostól eltérő, egyedüli nézőnapló spoilerekkel.

Persze a jövő bizonytalan, sok találgatás szerint bizonyos kártyákat átment a Blizzard a klasszikus csomagolásba, hogy az utókort is boldogíthassák. Cikkünk keletkezésekor csak a hivatalos információt vesszük alapul, miszerint a Goblins and Gnomes, valamint a Curse of Naxxramas teljesen kikerül a képből.

A fentiek fényében úgy döntöttünk, áttekintjük, milyen veszteséggel jár majd mindez a varázskártyás albumunkat illetően. Kezdésként a G&G és Naxx neutrál lapjait böngésszük át, megemlítve a kiemelkedő minionokat.

Annoy-o-Tron

A mech alapú paklikon túl is gyakran talál helyet magának a partirobot, aki a méltán népszerű taunt + divineshield kombó legolcsóbb változatát képviseli. Szerény statjai ellenére is képes megakasztani agro rohamokat, a kapcsolódó szinergiában pedig kitűnően védi mechhatározóbb társait.

Már csak néhány óra és 88. alkalommal is átadják az amerikai filmes szakma legnagyobb elismeréssel járó díját, az Oscart. Korábbi évekkel ellentétben Magyarország is jobban figyel az eseményre, a nemzeti televízió élőben közvetíti a gálát. Mégpedig azért, mert legalább 80% eséllyel, 1981 után először, hazánk filmje, a Saul fia lehet a győztes. Egyetlen komoly kihívója a francia Mustang. Érthető tehát, hogy rég nem látott izgalommal várja az átadást a magyar közönség is. Ez a fajta érdeklődés azonban tényleg csak komoly érintettség mellett fordulhat elő. Alapesetben túlságosan belterjes és amerikai a magyar közönség számára a díjjal járó felhajtás. Ha valakit azonban az átlagosnál egy picit jobban érdekel, hogy mit gondol magáról az amerikai filmes közösség, akkor érdemes odafigyelni a díjra, mert sokat mond.

Idén például azon van a legnagyobb hangsúly, hogy a rendszer idejétmúlt. A szavazók között nagyon sok olyan idős filmes van, aki már évek vagy évtizedek óta nem aktív, mégis túl nagy befolyásuk van arra, hogy kinek ítélik oda a díjakat. Idén már sorozatban másodszor fordult elő, hogy a legjobb színészi jelöltek között egyetlen kisebbség tagja sem képviseltette magát. Idén nem esett róla annyi szó, de a rassz mellett a gender is forró téma, rendezői kategóriában nőként ugyanis szinte lehetetlen odakerülni a jelöltek közé. Tavaly a Selma rendezésért mégcsak jelölésig sem jutott Ava DuVernay, ami egy ideig ugyan beszédtéma volt, aztán szépen elfelejtődött. Idén nem volt a kizárólag fehér férfiakat jelölő rendezői ötösből botrány, pedig a bojkott mellett érdemes megjegyezni, hogy rendezői vagy operatőri feladatokat egy fontosabb filmnél szinte lehetetlen nőként megszerezni. A jelölések legnagyobb tanulsága tehát az, hogy elsősorban a rendszer és nem maga az akadémia felelős a problémákért. Az emberek, akik finanszírozzák a filmeket, nem adják meg a lehetőséget nem fehér és nem férfi kollégáiknak a bizonyításra, legyen az rendezői, színészi vagy más, fontos, kreatív pozíció. Reméljük a 2016-os Oscar segít majd ezeknek az akadályoknak a legyőzésében.

2016-ban az az igazán fontos, hogy mi nem jutott el a jelölésig és milyen okokból.

Az Oscar mindig mond valamit Hollywood állapotáról, így vagy úgy. Jól lehetett ezt érezni a megelőző díjátadókon is. Szombatról vasárnapra hajnalban adták át a Spirit Awards-ot, amit független filmes Oscar-nak is hívnak. Általában ez egyfajta ruhapróbája szokott lenni az Oscarnak, ahol az esélyesek csiszolgathatják a köszönőbeszédüket a nagy nap előtt. Vagyis általában a díjazottak között nagy az átfedés. (Persze mivel a Spirit szabálya, hogy ha egy film 20 millió dollárnál többet keresett, akkor nem jelölhetik, így ez néha bonyolítja a képet, de tavaly például színészek között teljes volt az átfedés.) Idén a Spirit könnyen tündökölhetett az anti-Oscar szerepében. A Spotlight szétnyerte magát, elvitte a fontosabb díjakat, ami minden más évben növelné az esélyeit, de azt hiszem ez idén azt erősíti, hogy A visszatérő lesz az este nagy nyertese. A Spiriten győzedelmeskedhetett a Beasts Of No Nation legjobb férfi fő- és mellékszereplő kategóriában is. Abraham Attah és Idris Elba jelölésig sem jutottak az Oscaron. 

Annak ellenére, hogy sokan nem tartják a jelölteket megfelelőnek, a díjakat még ki fogják osztani, úgyhogy nézzük meg fontosabb kategóriánként kinek a győzelmére lehet számítani. Félkövérrel a nagy esélyes, dőlttel az alternatív esélyes látható.

Jimmy McGill megint új életet kezdett, de sem a külső erők, sem a saját belső késztetései nem hagyják nyugodni. A második részben ismét feszegetik a készítők a morális szürkezónát, amiben Jimmy közlekedik, de vajon hogyan fogadja a környezete, hogy szabadon kezeli az etikai kódexet? És hová vezet mindez? A 2x02 nézőnaplója, spoilerekkel.

Hannah Horvath és barátnői visszatértek az HBO-ra és minden eddiginél jobban maguk mögött hagyták a valóságot. Szerencsére ez a szórakoztató faktornak kifejezetten jót tett, ugyanis az ötödik évad első epizódjában a sorozat legjobb napjait megidéző mennyiségű poént sikerült beszuszakolni.

A 2016-os szezon egyik nagy visszatérője a Better Call Saul második évada, ami remélhetőleg folytatja a megszokott magas színvonalat. Slippin' Jimmy figurája vicces pillanatokkal és komoly dárámával egyaránt szolgált, a finálé után pedig kérdés volt, hogy nem írják-e magukat zsákutcába a készítők. A nézőnaplóból kiderül. Vigyázat, spoilerek!

A Peak TV korát éljük: 2015-ben több mint négyszáz saját gyártású, szkriptelt sorozat került a tévéképernyőkre, és ez a szám csak tovább fog nőni. Most, hogy már boldog-boldogtalan sorozatokat készít, színesedik a tévés paletta, ami egyben azt is jelenti, hogy egyre többen aknázzák ki a sorozataik vizuális megvalósításában rejlő lehetőségeket.

Már az előző években is gondban voltam a legfaszább sorozatos snittek válogatásával, ám idén végképp a bőség zavarával küszködtem. Volt például egy olyan pont a latolgatás során, amikor a tavalyi győztes sorozat nem került volna be a legjobb tíz közé, pedig semmivel sem volt gyengébb az aktuális évadja (spoiler: végül bekerült).

Érdekesség az elmúlt évhez képest, hogy jóval kevesebb újonc képviselteti magát a listán: a 2014-es gyűjteménybe hét olyan sorozat is helyet szorított magának, amelyek tavaly debütáltak, míg az idei rangsorban megfordult az arány. A tavalyi listáról egyébként öten tudtak ismételni, míg van egy sorozat, ami zsinórban harmadszor követelt magának helyet.

Közel járt a bekerüléshez az Orange is the New Black bukolikus beállítása a fináléból, a Show Me a Hero tanácsüléseinek pattanásig feszült tömegjelenetei, a Rectify Edward Hopper-i magányt és melankóliát árasztó kompozíciói, illetve játékon kívül a BoJack Horseman lélegzetelállító animált montázsa.

Nagy szívfájdalmam, hogy hoppon maradt a Mad Men záróévadja, és biztos sokan számon fogják kérni a Fargo hiányát: hiába tartottam egységesen magas színvonalúnak, adós maradt egy konkrét snittel, ami megfogott volna.

És hogy akkor mik érdemelték ki az év tíz legjobb snittje címet? Öveket becsatolni, máris mutatom.