Fanboy Híradó: Girls 5x02 - Good Man

ep44-ss03-1920.jpg

Szinte szürreális résszel folytatódik a Girls ötödik évada, amiből úgy tűnik, hogy a sorozatnak a javára válik, hogy egyszerre próbálkozik viccesebb és komolyabb történetekkel egy epizódon belül. Spoileres nézőnapló a tovább mögött.

Ugyan nem a mostani epizódban történt, de most tudom igazán jól megfogalmazni, hogy miért jó döntés a készítők részéről Hannah édesapjának a történetszálát ebbe az irányba vitték el. A saját identitás felfedezése valami olyasmi, ami tökéletesen illik a sorozat tematikájába, hiszen 20-as éveik közepén lányokról van szó, akik saját magukat keresik. Normál esetben ez az időszak, amikor az ember kísérletezik, új tulajdonságokat “próbál fel” amiből szépen lassan kiderül, hogyan is fogja leélni az élete hátralévő részét. Talán ezzel is magyarázható, hogy miért változtak olyan sokat a különböző évadok alatt a főszereplők és miért meggyőződésem, hogy sokuknak már teljesen felesleges szerepelniük a történetben, mert a barátság fenntartása, csak egyre kevésbé hiteles a közönség szemében.

Hannah édesapjának története, nem túl kedves emlékeztető: nincs garancia arra, hogy a húszas éveid végére pontosan fogod tudni, hogy ki is vagy valójában.

Egyrészt ezért nagyszerű, másrészt pedig azért, mert jól szembemegy az egyébként nagyon énközpontú szereplőket mozgató sorozat átlagos történeteivel. Természetesnek vesszük, hogy ha úgy adódik, akkor támogatni kell a szüleinket, anyagi vagy érzelmi szinten, mert ez az élet rendje. De ebben a pakliban alapesetben nincs benne, hogy azt kelljen közelről végignéznünk, ahogy az egyik szülőnk éppenséggel a szexuális kísérletezgetés szakaszában van, miközben a másikban, valahol érthető módon, csak a gyűlölet nő egyre nagyobbra. Hannah-nak nem kellene választania a két szülője között, egyenlő arányban kellene ott lennie, ami természetesen lehetetlen. Plusz ránézésre az apja igényel nagyobb gondoskodást.

Az epizódot jegyző Konner - Dunham párost dicséri, hogy ilyen ügyesen tudták összerakni az epizódban, hogy Hannah a 11-12 éves diákjait figyelmeztetné a szex veszélyeire, miközben a 60 felett járó édesapja teljesen elfelejti, hogy talán nem kellene idegenekkel gumi nélkül szexelnie. Hannah tanári munkájára még visszatérek, de egyelőre még maradjunk Tad történeténél, aki egyedüliként hozza a drámát az epizódba, de az egész annyira erőteljes, hogy meghatározza az egész, egyébként elég furcsa pillanatokat tartalmazó epizód hangulatát. Ezeken a problémákon már át kellett volna esnie, valamiért mégsem történt meg. Hannah pedig közben arra kényszerül, hogy félretegye saját magát, meg a problémáit valaki más érdekében. A legjobb dolog, ami Hannah Horvathtal történhet annak érdekében, hogy "jobb főszereplő" legyen, hogy a saját életében mellékszerepre és támogatásra kényszerítsék.

girls_502_02_960.jpg

Persze a sorozat minden karakterével nem lehet ezt eljátszani, mégis úgy gondolom, hogy a készítők egészen reálisan látják a saját sorozatukat, illetve a problémákat, amiket esetleg felvethet. Tad szála elméletileg nem menet közben kitalált dolog, hanem mindig is tudták, hogy ez egy bizonyos ponton megtörténik majd. Ha ez tényleg így van, akkor kevésbé lehet felfogni a kritikákra való reakciónak a történetet. Remélhetőleg ez a nyers érzelmi őszinteség kitart az évad végéig és talán egy ponton majd Hannah is tud reflektálni saját viselkedésére, bár könnyen elképzelhető, akkor meg azért támadnák a készítőket.

Az epizód többi történetszálát tekintve szerencsére folytatódik a vidámkodás, bár ezúttal Marine meg Shosh teljesen kimaradnak a buliból. Viszont rögtön az elején megismerkedünk Jacobbal, akit nem mutatnak be nekünk túlságosan, de minden abba az irányba mutat, hogy ő Fran testvére lehet, amivel engem megint Adamre emlékeztet, akinek ugyebár szintén van egy elég furcsa nővére. Az epizód első 10-15 perce szinte már a szürrealitást súrolja, ami egybevág azzal, amit a premier kapcsán is írtam, hogy a Girls tényleg megszűnt a való világ szabályai szerint játszani és mondjuk, mint a The Affair esetében a szereplők érzelmi világán van a hangsúly, amin keresztülmennek.

A világ amiben élnek gyakran egyáltalán nem mutat hasonlóságot azzal, amivel a sorozat nézőinek kell nap, mint nap szembenézniük, de ez talán így van jól.

Hannah megjegyzése Jacobra, miszerint csináljanak úgy, mintha soha nem létezett volna, egyrészt egészen botrányos, de másrészt a mentálisan sérült emberekkel többé-kevésbé tényleg ezt csinálja a társadalom “egészséges” része, szóval amellett, hogy a kijelentésen sokakat felháboríthat, azt is lehet rá mondani, hogy valójában társadalomkritikát fogalmaz meg. De tényleg nincs idő az epizód nézése közben 1-1 ilyen dolgon fennakadni, mert mindig jön a következő, ami szintén kizökkenti az embert. Hannah és Elijah viselkedése, vagy az ötlet, hogy Hannah melltartó nélkül megy be tanítani, tényleg folyamatosan érkeznek az impulzusok a nézők felé, egy percre sincs megállás ezen a weirdo vonaton.

Aztán ha társadalomkritikánál tartunk, a következő jelenetben már Caroline szoptatja a kisbabáját, Adam pedig próbálná mindenhogyan elkerülni azt, hogy látnia is kelljen valójában a folyamatot. Az Oscar gálán reflektorfénybe került, hogy még mindig mennyire érzéketlen a társadalom a szoptatás ügye iránt, és még Tom Hardynak is a női wc előtt kellett idegesen várakoznia, hogy a felesége lecsapolja a tejét. Ezek az epizódok már jóval régebben elkészültek, mindenesetre tudjuk, hogy az ilyen problémák eléggé központi helyen szerepelnek Lena Dunham és stábja radarján, úgyhogy nyilván kommentálni fogják. Közvetlenül nincs kimondva, de a Girls hozzáállása mindenképpen az, hogy egy fedetlen kebelnek nem kellene sokkolnia senkit. Ahogyan a szoptatást sem kellene semmilyen stigmákkal ellátni.

Ez a társadalmi kritika része a sorozatnak, a szappanoperás pedig az, hogy miután Caroline elmegy szarni wc-re, Adam és Laird arról beszélgetnek, hogy az utóbbi kalandja az előbbi excsajával milyen kellemetlen volt. Nos ez a Girls, ráadásul a beszélgetés apropója Adam és Jessa újdonsült románca, ami meglepő módon, a legtöbb rajongó rokonszenvét instant kiváltotta. Írtam már róla, de muszáj megint azzal kezdeni, hogy az egész randizás azért működik olyan jól, mert tökéletesen értjük, hogy mit talál lenyűgözőnek egymásban ez a két ember. Ez pedig nagyon fontos, mert egyébként párbeszédekben elég nehéz eladni hitelesen két ember vonzalmát. Jessa és Adam esetében nem kell túlságosan ráizgulni erre, ráadásul mindkettő furcsa vagy kattant, szóval az édes őrültségek is jól néznek ki a képernyőn. Erre tökéletes példa az a szerencsétlen aranyhal, amibe önmagában szörnyű belegondolni, hogy vannak emberek, akik így gyilkolnak ártatlan halakat szerte a világon, de a sorozat biztonságos keretei között, mint metafora teljesen jól működik. Jessa és Adam még azt is kimondhatják, amit tudunk és ami a kapcsolat másik közönség számára nyerő pontja: hogy előbb-utóbb elpusztítják majd egymást. Ha valamiért érdemes bekapcsolni a tévét, azok a kolosszális balesetek, amikor a szemünk előtt robbanak cafatokra, autók, épületek, emberek vagy csak lelkek. Jessa és Adam esetében nagy esély van rá, hogy tényleg ez történik, de pontosan ezért kíváncsi rá mindenki.

screen_shot_2016-03-05_at_20_50_19_du.png

Bármennyire is volt sablonos, a "lemegyünk a parton lévő vidámparkba szórakozni", összeöltözve, a két színész és a két karakter plusz a profi, de nem korszakalkotó rendezés, mind hozzájárult ahhoz, hogy élvezetes perceket töltsünk a Jessával és Adammel. Nagyon nem várom a pillanatot, amikor Hannah megtudja ezt az egészet és a klasszikusabb problémákkal nézünk szembe, de reméljük, hogy ebbe is sikerül némi furaságot csempészni. Bárhogy is alakul a kanapén egymás mellett maszturbáló szereplők képét valószínűleg műr soha nem verjük ki a fejünkből, de nem is baj, mert ezek a furcsa szexfantáziák mindig is a Girls egyik legerősebb pontját jelentették. Ugyanilyen szexfantázia egyébként Elijah randija a tévébemondóval (akit a főgonosz alakít az Ant-manből!). Mondjuk ebben a helyzetben nekem az marad a legemlékezetesebb, hogy Elijah eljött munkából azért, hogy segítsen Tadnek, de aztán mikor meglátta, hogy ő is meg Hannah is nagyon zokog, nem tudta magát rávenni, hogy odamenjen. Ő pedig utólag azt gondolja, hogy milyen jól tette.

A tévéssel a beszélgetésükből egy pillanatot sem láttunk, ezt például nehezebb lett volna úgy megírni, hogy hiteles legyen és tényleg az jöjjön át belőle, hogy ez a két ember még csak most találkozott, de máris majd felfalnák egymást. Azt érzem, hogy nem ez volt a lényeg az egészben, hanem az epizódban fel-felbukkanó munka témát kommentálta, amellett, hogy az epizód szabadon interpretálható címéhez is könnyen lehet köze. Ugyanis Dil egész biztosan karrierje csúcsán van, mindenki felismeri, sofőrrel jár, mégis elképesztően szomjazik az olyan pillanatokra, amit az átlagos emberek természetesnek vesznek. Feltételezem látjuk még őket, kíváncsi vagyok, hogy a híresség problematikájára teszik-e majd a hangsúlyt. Akárhogyis legyen, újabb példája annak, hogy a szakmai kiteljesedés ugyanúgy vezethet szomorú élethez.

Ez főleg Ray szempontjából érdekes, aki előző héten vetkőzte le magáról az önzőség béklyóját azzal, hogy meggyőzte Desit, hogy legyen férfi és vegye el végre Marnie-t. Nos nála pont ez a helyzet, csak kicsiben és ráadásul az a szakmai siker sem olyan felhőtlen. Annak idején nagy dolog volt, hogy megkapta a helynek a teljes menedzselését, most azonban úgy néz ki az idő eljárt felette. Egyébként is volt belőle vicc, hogy Ray öregnek számít a többiekhez képest, de most mikor átsétált a remekül elnevezett helvetica (szigorúan kisbetűvel) kávézóba, ahol hirtelen minden szempontból nevetségessé válik. A fedő problémája valahol nagyon amerikai, ahol jóhiszeműen az ilyeneket ingyen rakják ki a helyeken bízva abban, hogy az emberek csak akkor veszik el őket, ha a kávét is ott vették. Ez az új generáció azonban úgy néz ki, csak elveszi, amit akar és úgy, ahogy tudja, bizonyos konvenciók, már nem kötik. Ugyanitt zseniális megoldás, hogy megemlítik, a helveticában van külön hely, ahol szoptatni lehet. Ezért is gondolom, hogy ez egy nagyon is komolyan vett üzenete az epizódnak.

girls_502_12_960.jpg

A másik amire rászalad Ray, az a genderőrület, amikor természetes jelleggel nevezi uramnak a rövid hajú kiszolgálót, kantáros nadrágban. Mi tudjuk, hogy Ray egyébként egy nyitott és érzékeny ember, akit a sorozat többi szereplőjéhez képest ritkán lehet azokkal támadni, amivel a helveticában vádolják. Úgy néz ki ez a hely az ő kriptonitja, remélhetőleg végigviszik ezt az egész évadban. Tavaly is remek volt a harca a lehetetlen képviselői rendszerrel szemben.

Ami pedig a munkát illeti, valószínűleg az is egy generációs hozzáállás, hogy nem a munkától kell várni a boldogságot, lehet azt egyfajta szükséges rosszként is tekinteni. Az előző évadban elég nagy dolog volt Hannah lemondása a régen dédelgetett álmáról, mégis ugyan ehhez a felismeréshez köthető, ami Elijah már elég régen magáévá tett és tényleg csak azért van ott Raynél, mert muszáj. Hannah esetében a tanítás jó döntésnek tűnik, de csak és kizárólag a saját és nem a tanítványai szemszögéből. Ezt korábban is leírtam már, de sokat nyert azzal, hogy végre napi sok órában vannak emberek arra kötelezve, hogy őt hallgassák, íróként ez sokkal kevésbé és sokkal ritkábban adódott volna meg és sokkal több küzdelemmel járt volna.  Az viszont szintén a sorozat álomvilágát erősíti, hogy Hannah-t hagyják egyedül eldönteni, hogy milyen könyvekről tanítson a gyerekeknek. Az, hogy az igazgató ennyire nem talál rajta fogást több, mint furcsa, de ilyen helyzetekben a sorozat sitcomként működik és nem igazán érdemes rajta a logikát számon kérni, mert a vicces kínos helyzetek sokkal fontosabbak.

A második epizódban jól egyensúlyozott a furaság, a komikum és a komolyság között a sorozat, reméljük ezt sikerül a jövőben is megtartani.

Egyéb felfedezések:

  • Amellett, hogy nem váltja meg a világot, tényleg elégedettnek lehet lenni az eddigi két résszel. A "Good Manből" tényleg csak a randi érződik kihagyott ziccernek, de még az is megállt a lábán.
  • Mintha tényleg jobban igyekezne sitcomként viselkedni a sorozat, amikor csak lehet. Ahogy Elijah a konkurencia kávéját issza, valahogy pont ilyen volt, amire korábban nem mindig figyeltek.
  • A sorozat nézettsége olyan magaslatokba tört fel, hogy a rengeteg pénzbe kerülő Vinyl-t is maga mögé utasította, ami után biztosan nem volt őszinte Michael Lombardo mosolya.
  • “I’m her mother, but she’s my mother, you know?”
  • Az epizódban külön talán csak Tad futókalandjára nem tértem ki, pedig még annak is meg van az esélye, hogy őt is látjuk a jövőben. Itt jegyezném meg, hogy a The Affair-es eszemefuttatás azután jutott eszembe, hogy Tad szerint a férfinak hatalmas kutyája volt.
  • “I'm starting to feel like I can't really trust any of you people. And by "you people," I don't mean homosexuals. I mean white men over 50.”