The Americans 4x09 - The Day After

americans4_9watch.jpg

A The Americans ezúttal egy csendes epizódban meséli el, hogy miért is érdekesebbek Jenningsék az átlagos tévés antihősökhöz képest.

A sorozat készítői saját bevallásuk szerint gyűlölik a “Previously” montázsokat, ugyanis nekik kell saját kezűleg minden egyes alkalommal összevágni és állítólag indokolatlanul sok időt vesz igénybe. Ennek ellenére ezt is profin csinálják, talán túlságosan is, legalábbis eddig csak tippelni lehetett, hogy Young Hee szála vajon hogyan lesz fontos később, a mostani epizód emlékeztetője után azonban nem marad kétség, hogy Don dolgozik a 4. szinten és a felesége csak egy eszköz volt arra, hogy rajta keresztül hálózza be őt Elizabeth.

Tényleg lenyűgöző, hogy ezt ilyen simán végigvitték és egy pillanatig sem volt abból baj, hogy részeken keresztül fogalmunk sem volt, hogy ez a szál hová tart. A korábbi jelenetek szinte mindig beleillettek az epizódokba, mostanra világos, hogy a lényeg az volt, hogy szépen lassan fel kellett építeni egy olyan ügynököt, akin keresztül Elizabeth is keresztül tud menni valami hasonlón, mint Philip Marthával. Persze Liza halálát sem vette túl könnyedén, de őt mégis könnyebb volt pusztán járulékos veszteségként szemlélni. Ezzel szemben Young Hee-n keresztül csomó olyan dolgot tudott csinálni Elizabeth, amiről nem is gondolta volna, hogy hiányzik neki. Persze nem igazán felejtette el soha, hogy ő valójában csak a munkáját végzi és ennek nem lesz jó vége, de azért igyekezett annyira kizárni ezt az egészet, amennyire csak lehetett.

vlcsnap-2016-05-15-21h26m56s217.jpg

Martha központba tolása miatt, Elizabeth saját történetének muszáj volt kicsit háttérbe kerülnie, most viszont a készítők szépen egyensúlyozzák a helyzetet. Mikor Philip a saját megérzésére hagyatkozva úgy döntött, hogy kihozza Marthát az FBI-tól és nem engedi soha többé munkába, akkor szembement a KGB-vel és tényleg nagyon tökösen viselkedett, ami kis emlékeztető volt, hogy bár őt tartjuk kettőjük közül a puhábbnak, ettől függetlenül bizonyos esetekben pontosan ő az, aki bátrabban ki mer állni saját magáért vagy a saját érzéseiért. Tulajdonképpen a Camero is ennek a jelképe volt annak idején. Persze, ahogy a legtöbb hasonló körű karakter a tévében úgy Philipnek is meg kell küzdenie a saját maga kis kapuzárási pánikjával és bár nem nem tulajdonítottam neki akkor jelentőséget, de egyes kritikusok azt a megjegyzését, hogy el akar kezdeni újra jégkorongozni szintén ennek egyfajta manifesztálódásának tekintették.

Elizabeth továbbra is tartja az erősebb meggyőződését, aki az EST-nek is a szemébe nevetett, hogy neki ez túl amerikai és nincs rá szüksége. Közben az epizód még erősebben mutatott rá, hogy mindketten mennyire imádják a börtönét és örülnek, hogy nem kell örökre megszabadulniuk tőle. Mikor William közvetlenül nekik küld jelzést, akkor látszik, hogy valamennyire lelkesek, amiért újra lehet szólni Hansnak és ki lehet menni a terepre egy kis laza munkát végezni. Ez lesz végül a történések katalizátora, ami miatt nem lehet tovább barátkozni Young Hee-vel, hanem rá kell térni végre arra, ami miatt ez az egész kezdődött.

Az egész epizód története a 40 percen belül és a nagy egészt tekintve is zseniálisan van felépítve még akkor is ha a “The Day After” használata szinte csalásnak is érződik.

Az ABC 1983-ban bemutatott tévéfilmje ugyanis a lehető legplasztikusabb módon emlékezteti a szereplőket arra, hogy pontosan miért is csinálják ezt az egészet. A különböző jelenetek meg annyira rímelnek egymásra, hogy mikor a teaserben Young-Hee összefoglalja az epizód két legfontosabb témáját. Az egyik, hogy mikor a nagyi hazautazik Koreába, akkor feje tetejére állnak a dolgok és ezt egy gombafelhővel illusztrálja. A másik pedig, hogy a gyerekek ilyenkor mindenre csak azt kérdezik, hogy miért. Ezek közül minden előkerül a kilencedik részben, úgy hogy közben a jelenet egyáltalán nem érződik erőltetettnek, sőt.

Mikor így van felépítve egy epizód és minden mindennel összecseng, akkor szoktam azt érezni, hogy a The Americans forgatókönyvei valójában tervrajz alapján készülnek, amit sokan egyáltalán nem is értékelnek, de én sajnálom, hogy nem látunk több olyan sorozatot, ahol ezt képesek megvalósítani. Persze nem mindenki építhet ilyen erősen ilyen sok különböző metaforára. Mert ebben a sorozatban egy olyan hétköznapi jelenet, hogy az apa vezetni tanítja a lányát és metaforává válik, hiszen ez is a kiképzés része, illetve ahogy láttuk Paige már nem csak a lányuk, de valójában ugyanolyan ügynök is, mint mondjuk Kim. Ezzel együtt ha valamibe bele kell kötni, akkor ennek a szálnak a nem olyan makulátlan kezelését lehet megemlíteni. Paige nagyon ügyesen megemlíti, hogy a gálavacsorára együtt kellene menniük, hogy Tim atyának továbbra se legyenek kétségei Jenningsék makulátlanságáról. Érthető, hogy ez nagyot üt Philipen és érezhető, hogy erre van kihegyezve a jelenet, mert az utolsó kép a kocsiban bezárt kép róla, ahol világosan látjuk, hogy hiába küldték szabadságra a munka soha nem ér véget és szörnyű látni, ahogy egyre inkább olyanná válik a lánya is, mint ők. Ezek a csendes tragédiák legalább olyan hatásosak a sorozatban, mint a nagy atomrobbanások, ezért működik olyan jól ez az epizód is, ami némileg visszafogottabb, mint az előző 1-2 rész. Ettől függetlenül fura, hogy erről a vacsoráról, illetve Paige-ről nem igazán beszélnek később, egyáltalán a feleségével, pedig ez az epizód egy fontos szála.

vlcsnap-2016-05-15-21h12m51s217.jpg

Később az is kiderül, hogy Paige-nek sokat kell fejlődnie és mikor azt mondta az anyjának, hogy nem tudja kontrollálni azt, hogy ahogyan érzi magát, az nagyon is igaz és a pap észre is vette. Tim atya újabb találkozót javasol, miután hazatért Etiópiából. Ez egy elég súlyos információ és tudom, hogy Elizabeth eléggé megviselt az epizódban, mindenesetre furcsa, hogy ez sem kerül szóba az epizód végéig. A másik kritikus pont, hogy Philip a Cameros vezetésen kívül nem tudott semmi jobban előállni azzal kapcsolatban, hogy a lányának segítsen. Korábban láttuk, hogy elég ügyesen és érzelem mentesen menedzseli a lánya kiképzését, amikor Tim atyáról van szó, ezért furcsa, hogy a hallottak után nem volt másik, konkrétabb reakciója is. (Persze annak lehet örülni, hogy Paige arcára sikerült mosolyt csalnia.)

Az epizód legfontosabb üzenete, hogy Elizabeth milyen bátor. 

Tudja, hogy ez a két ember a légynek sem ártana. Tudja, hogy mennyire fog neki hiányozni Young Hee, mint egy igazi barátnő. A nagyobb jó miatt azonban semmi sem állítja meg. A The Americans főszereplői pont az ilyen helyzetben lesznek érdekesebbek, mint az átlagos antihősös sorozatok hasonló figurái. Nem azért visznek véghez undorító dolgokat, mert ilyen a természetük. Hanem, mert fontosabb számukra a munkájuk, mint saját maguk. Szerencsére jelen helyzetben nem arról van szó, hogy ha nem adják le a Day Aftert és Elizabeth nem nézi meg akkor is ment volna neki ez az egész, de így mindenki számára kézzelfoghatóbb a veszély, amit olyan könnyű elfelejteni. Keri Russel pedig csak egy-két apró helyen viszi túlzásba, hogy megjelenítse Elizabeth elképesztő drámáját és fájdalmát, aki ennek ellenére, mint egy gép mégis végigcsinál mindent, ami szükséges. Innentől lenyűgöző lesz nézni, hogy Don pontosan hogyan viselkedik.

vlcsnap-2016-05-15-21h18m14s122.jpg

Egyrészt remek volt behozni a koreai családot a sorozatnak, mert korábban támadták a sorozatot azért, hogy túl sok a fehér szereplő és a készítők tök okosan belátták, hogy a diverzitás egyáltalán nem csak a feketékről szól, az ázsiaiak helyzete még rosszabb, ráadásul tematikailag elképesztően sokat ki lehet hozni a párhuzamokból. Ezekre nem is lehet panasz, ráadásul a koreaiak hozzáállása a szégyenhez, vagy a hűtlenséghez különösen fontos lesz, amit Elizabeth nagyon súlyosan ki is fog használni, hogy megkapja, amit csak akar.

Ezzel a szörnyű élménnyel pedig megint úgy fejeztünk be egy epizódot, hogy Philip és Elizabeth amiatt a tény miatt tud egymáshoz közeledni, hogy hasonló szörnyű dolgok történtek velük. Ott volt korábban a felismerés, hogy bajban vannak Martha és Paige miatt egyaránt. Most pedig, hogy azért néha el kell veszíteniük egy darabot saját magukból azért, hogy elvégezzék a munkájukat és tovább élhessenek. Philipnek nem volt amúgy szüksége érzelmileg azokra a dolgokra, amiket Marthától kapott, viszont a hosszú évek alatt kialakult benne egyfajta szeretet, ami után muszáj volt mindent megtennie, hogy legalább életben maradjon. Young-Hee ehhez képest csak néhány hónapig volt Elizabeth életének része, de közben kapott egy barátnő pótlékot és ráébredt, hogy mennyire hiányzik neki, hogy néha valakivel csak mindenféle hátsó szándék nélkül lógjon és jól érezze magát. Nyilván ez egyébként hihetetlenül kockázatos lenne és most meg is tanulta, (nem először) hogy milyen veszélyes, ha az érzelmek összekeverednek a munkával. Ez a saját igazát erősíti, hogy a kémkedést csak úgy lehet csinálni, ha az érzelmeit kihagyja belőle, de mivel folyamatosan erre vannak kényszerülve úgy lesz erősebb a vágy, hogy mégis kitörjön ebből.

vlcsnap-2016-05-15-21h15m54s6.jpg

Wiliam szála némileg kapcsolódik ehhez, ugyanis jól látszik, hogy a férfi elképesztő magánya után Philipben végre talált valakit, akivel jobban kijön és amint megtapasztalta ezt az érzést rögtön jött utána más is. Hogy ha Philip megtudta csinálni, hogy a saját akaratát ráerőltette a központra, akkor William is ezt szeretné. Korábban már írtam én is, írták sokan külföldi kritikusok is, hogy a sorozat háttérben megbújó témája az, hogy ki a főnök valójában és hogy életünk során milyen hatással van ránk a sok különböző hatalmi pozíció, amibe keveredünk. Ez a munka azt követeli meg az embertől, hogy teljes egészében átadja az irányítást egy arctalan szervezetnek és annak céljainak. Cserébe mindent elkér, itt ami a legjobban fáj, hogy a normális életnek a lehetőségét teljesen elveszi. Szabad csak ilyen körülmények között lehet az ember, ezért nincs igaza Philipnek mikor azt mondja, hogy Martha szabad. Nem az, csak egy olyan börtönbe került, amivel Philip lelki ismerete jobban együtt tud élni.

A fura vegyész az élete mellett még az érzékszerveit is odaadta a központnak és szörnyen magányos, de most felcsillant benne a vágy, hogy visszaszerezzen valamennyit a hatalomból. Most az egyszer ő mondja meg, hogy ki a főnök, még akkor is ha ez potenciálisan veszélyt hozna mindenre, amiért korábban dolgozott. De ha nem jelentene be valamit, akkor egy ideig úgy érezhetné, hogy ő irányít. Közben viszont az emberi kapcsolatokra is szörnyen vágyik, ezért erről az egészről beszél is Philipnek, aki teljesen természetes módon elmondja ezt Elizabeth-nek, aki a józan ész hangjaként közli, hogy nem tehetnek mást, mint, hogy teljesítik a parancsot. Ezt csinálták eddig is és az ő szempontjából teljesen érthető, hogy nem ér meg egy ilyen kockázatot, hogy a mulasztásuk miatt később valaki bajba kerüljön.

Ez a másik megerősítése annak, hogy Elizabeth mennyire szerelmes a börtönbe, amit ez a munka jelent.

Az orosz oldalon viszont igen rossz lenni, ezt William is megemlíti, mikor arról beszél, hogy lehet, hogy rossz arcok az amerikaiak, de legalább a szállítóeszközeik nem szivárognak és okoznak teljesen elkerülhető galibát. A szovjetek alulfejlettsége előjön Oleg szálában is, aki csak összejött a kolléganőjével, de már nem tudok ennek a párnak feltétlenül örülni, mióta Gaines felhívta a figyelmem, hogy szerinte Oleget a munka miatt szervezi be Tatiana. Nagyon könnyen elképzelhető, hogy erről van szó, de ha igen, akkor ez csak később lesz fontos, most a tematikai rezonancia miatt volt fontos a jelenetük, amiben került, hogy sok kicsi ember dolgozott rajta folyamatosan, hogy hidegháború hideg is maradjon és ebben a technika sem mindig a szovjeteket segítette. Ennek ellenére okos megjegyezni a Day After után elnevezett epizódban a tényt, hogy milyen kevésen múlt, hogy megúsztuk ezt az egészet komolyabb baj nélkül. A megnyugtató válasz az lenne, hogy Jenningsék is rengeteget tettek hozzá ahhoz, hogy az apokalipszis örökre fikció maradt, de Philip sem tudja ezt mondani a lányának. Ha Elizabethet kérdezné, akkor ő tényleg elhinné, hogy a munkájuk esszenciális volt a sikerhez. A munka azt jelenti, hogy nekik soha nem lehetett normális életük, és másoknak meg le kellett rombolni a teljesen normális életét annak érdekében, hogy a filmben látott események ne történjenek meg a valóságban. Attól még, hogy hideg a háború, attól az áldozatok ugyanúgy megvannak, csak nem olyan könnyű beazonosítani őket, mert köztünk élnek.

vlcsnap-2016-05-15-21h19m17s37.jpg

Egyéb megfigyelések:

  • A rendezés az elsőrangú volt a héten is, különösen király volt, ahogy Philip és Stan sétálnak ki a squash pályáról. De ugyanennyire szépen volt felépítve Don és Elizabeth kalandja a borosüvegekkel.
  • Ha az ember figyel rá, akkor azt is észreveszi, hogy hogyan tesznek meg mindent, hogy Keri Russel terhessége ne legyen észrevehető. De azt hiszem az ilyen helyzetek csak kihozzák a kreativitás a készítőkből.
  • A telefonfülke metaforát azt hiszem a készítők is szeretik, megint kaptunk egy nagyon meghatározó képet róla.
  • Igen, a metafora versenyt természetesen a "Paige vezet" jelenetek nyerték, különös tekintettel, a "Hidd el segít ha pislogsz" részre.
    vlcsnap-2016-05-15-21h12m15s121.jpg
  • Nem tudom mi lesz Tim atyával, de az igazán hihető lenne, hogy Etiópiában összeszed valami egzotikus vírust és meghal.
  • Azt gondolnád, hogy egy idő után cheesy lesz vagy elvesztik az erejüket ezek az ikonikus zenére komponált jelenetek, de úgy néz ki, hogy nem.